Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Tejrazziák és az egyre több válás miatt volt hangos Szombathely 100 évvel ezelőtt

Na meg az első világháborútól, ami miatt mindenki nyomorban élt.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. Az ábrándozást megkönnyíti, ha kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát. Rögtön kiderül, mitől is volt hangos a száz évvel ezelőtti Szombathely.

Kicsi az érdeklődés, de miért?

A szabad sajtó nem létezhet nélküled. Támogasd a Nyugat.hu-t!
Támogatom

Száz éve megjelent egy felhívás a helyi lapokban, amely háztartási tanfolyamra invitálta a szombathelyi lányokat, asszonyokat.

A polgármester háztartási tanfolyam felállitásának tervével foglalkozik. Felhivja ezért mindazokat a 16. életévüket betöltött leányokat, akik a háztartási tanfolyamot hallgatni kivánják, jelentkezzenek… Tandij nincs, csak az elfogyasztott ebédért kellene 50 fillértől 1 koronáig terjedő összeget fizetni. Teljesen szegények esetleg ingyen ellátást is kaphatnának.

Márciusra kiderült, hogy az érdeklődés vajmi csekély. A szervezők értetlenül által a jelenség előtt.

Mint ismételten is megirtuk, a polgármester azzal a nagyszerü szociális értékkel biró tervvel foglalkozik, hogy Szombathelyen egy háztratási tanfolyamot létesitsen, ahol a leányok, akár asszonyok a háztartás szakszerü vezetésének minden ágában való jártasságot elsajátithassák. Mivel a jelentkezésre kitüzött határidő a mai nappal lejárt s még eddig csak huszonegyen jelentkeztek a tanfolyamra, a polgármester március 8-áig meghosszabbitotta a jelentkezési időt. Nem értjük, miért nem nyilvánul meg nagyobb érdeklődés a hölgyek közt a tanfolyam iránt, amely ingyenes és ahol sokkal olcsóbban kapnának ebédet is, mint amibe otthon kerül.

Tejrazzia

A NÉBIH-ként reinkarnálódó száz évvel ezelőtti magyaróvári vegyvizsgáló, karöltve a szombathelyi rendőrséggel 1917 márciusának elején ellenőrzéseket tartott Szombathely több pontján a kapható tejek minőségét elemezve.

Garai Antal Atom

A szombathelyi rendőrség ma a magyaróvári vegyvizsgáló kiküldöttjével, dr. Fodor Kálmánnal tejrazziát tartott a tejárusok között. Vizsgálat alá vettek 1405 liter tejet s ez alkalommal – mint majdnem egyedülálló eset, feljegyzendő – gyanus tejet nem koboztak el. Nem jelenti ez azonban azt, hogy a tejet mostanában ne vizeznék az árusok. Pár nappal előbb az egészségügyi biztos a gyermekkórházban a Kozári tejgazdaság által szállitott tejet elkobozta s megállapitották, hogy 45 százalék vizet tartalmazott. tehát majdnem a fele víz volt. Hallottunk a tejhamisitók furfangjáról is. Megtörtént, hogy a tejárusok közt a vasuton vizsgálatot tartottak, nem volt semmi hiba. Később a piacon ugyanazok tejét megvizsgálták, akkor már alaposan meg volt keresztelve vizzel. A tejhamisitókkal szemben a rendőrség természetesen szigoruan jár el.

A tejhamisítás kapcsán felemlített kozári tejgazdaság tulajdonosa helyesbítést követelt a Vasmegyei Naplótól.

F. hó 3-án megjelenő b. lapjukban Tejrazzia cím alatt egy cikk jelent meg, mely gazdaságomra vonatkozik. Miután én Kisfaludy Sándor utcai telepemet Hacker N. Antal szombathelyi tejkereskedőnek bérbeadtam, miután továbbá én tejet tisztán a katonai kórházba és privát helyre szállitok és a gyermekkórházzal semmiféle összeköttetésben nem állok, cikkük gazdaságomat illetőleg tévedésben van, miért is kérem, sziveskedjenek a helyreigazitásnak b. lapjukban helyet adni.

A cipő, meg a ruha nem lukszus

Az első világháború deléhez közeledve a ruházkodás drágasága soha nem látott méreteket öltött. A cipőt egyenesen megfizethetetlennek tartották eleink.

Az ipari cikkek árai az általános drágaságban vezető helyen vannak, mi pedig, akik vásárolni vagyunk kénytelenek, mert a szükséglet nem tür halasztást, hátul kullogunk a megértetlenek és a meg nem hallgatottak szomoru táborában, ahonnan a panasz el sem hallatszik addig, a hol segiteni is tudnának rajta.

A kivételes hatalom, amely most a kormány kezében van, sem bir azokkal az árfelhajtókkal, akik mohó gazdagodási vággyal gyürik zsebre a hirtelen szerzett ezreseket, melyek sok szegény család utolsójából dagadnak vagyonokká a spekuláció kezében. A cipő, meg a ruha nem lukszus és akármeddig jár a valamikor eleganciájára kényes, jómódhoz szokott ember a lyukas talpu, kigörbült sarku, rongyos cipőjében, vagy a foszló ruhájában, egyszer mégis ki kell cserélni, már nem is a hiuság, vagy a változatosság, hanem az idők viszontagságai miatt.

Szombathelyen a cipő is, a ruha is borzalmasan drága, több panaszt azonban inkább a cipő miatt hallunk. Sőt alig van nap, hogy ilyen panaszok ne érkeznének hozzánk irásban vagy szóval. A háborus nyomoruság által porig sujtott szenvedő emberek végső kétségbeesésének hangjai ezek a panaszok.

Megesik az emberi sziv, amikor a hat, vagy nyolc gyermekes hivatalnok-családapa azon kesereg, hogy egyszerre négy vagy öt gyerek lábairól hullott le rongyosan a cipő és nem tudja, hogy szerezzen négy vagy öt pár cipőre három-négyszáz koronát? Ilyen vagyont honnan vegyen, amikor az életfentartás legszükségesebb követelései is tulmennek azon a költekezési határon, amit jövedelmi viszonyai megengednek.

A cipőüzletek kirakataiban ma már nincsenek kiirva az árak. Ezelőtt ezekkel a számokkal csábitották be a vevőket, talán meg lehetne csinálni mégis, hogy a hatóság érdeklödnék, milyen számokkal cserélgetik napról-napra, a régieket odabenn az üzlet sötétjében.

BDMK archívum - 1922.

Romló válási statisztikák - anno

A házasságok felbomlásának száma már az 1917-es évben is emelkedő tendenciáról árulkodott hazánkban. Aggodalomra azonban még nem adott igazi okot.

A háboru óta az elválások száma lassu emelkedést mutat mindenütt. Ez az emelkedés azonban egyáltalán nem olyan, hogy a házas együttélés társadalmi rendjét veszélyeztetné, sőt nem is olyan, hogy számbavehető volna a monogámia időtartamának egyéb kimutatott emelkedése mellett. Franciaországban százezer lakósra harminc év előtt tiz elválás esett, most 35, Magyarországon ujabban szintén ennyi az elválások aránya, Olaszországban 15, Németországban tiz év alatt 22-ről 24-re emelkedett, míg az Egyesült Államokban, az elválások klasszikus hazájában, az utólsó 30 év alatt 30-ról 73-ra emelkedett az elválások aránya.

Koncz Janiból Koncz János

Koncz János hegedűművész neve ma már minden szombathelyinek ismerősen cseng. Száz éve örömmel számolt be a helyi lap első önálló koncertjéről, amelyet a zeneakadémián hallgathatott meg a fővárosi közönség.

Pár évvel ezelőtt még Koncz Jani volt ez a tehetséges, fiatal szombathelyi hegedümüvész, aki hamarosan levetette a csodagyerek rövid bársonynadrágját és ma már rég ott áll a komoly müvészek első sorában. Szombaton tartotta első önálló hangversenyét Budapesten a zeneakadémiában, amelyen a hallgatóság sorában többen részt vettek szombathelyiek is és amelyről osztatlan elismeréssel emlékezik meg a fővárosi sajtó. Az Ujság ezt irja: A fiatal hegedümüvész, kit kisebb szereplései alkalmával már anyira megszeretett a közönségünk, ma este önálló hangversenyt rendezett a zeneakadémiában. És egészen kiváltságos képességei ezuttal, mivel nagyobb lehetőségek állottak előtte, csak még teljesebb mértékben bontakoztak ki, mint eddig. Koncz azok közé a hegedüsök közé tartozik, kiknél szinte el sem birjuk képzelni, hogy más hangszeren játszanak, hogy ne hegedüljenek. A míg vonóját kezében tartja, szinte érezzük, hogy kedvvel, odaadással csinálja, hogy szereti hangszerét és természetesnek találja, hogy oly feltétlenül uralkodik rajta. A technikai nehézségek nem aggasztják, nem sokat törődik velük, hisz olya könnyedén győzedelmeskedik fölöttük. Előadásában nem is ezek a külsőségek a fontosak, az előadás ritka bensősége, a tónus tökéletes, zengő szépsége az, a mivel oly ellenállhatatlanul megragadja hallgatói lelkét. Csak azt sajnáljuk, hogy a fiatal művész, ki már jó néhány éve kikerült mesterének, Hubay Jenőnek kezei alól, nem rendezte meg már jóval előbb első önálló hangversenyét, mint ma.

Ne vásárolj lap(sic!)

Sírjunk vagy nevessünk? Nehéz eldönteni az alábbi cikket olvasva. Egy napilap, amely arra kéri olvasóit, hogy ne vásárolják. Miért? Az első világháború idején fellépő papírhiány miatt.

A lapvállalatok országszerte papirhiánnyal küzdenek. A papirhiány egyik vidéki laptársunkat olyan lépésre kényszeritette, melyre nem volt még példa. A Vásárhelyi reggeli Ujság cimü politikai napilapról van szó, amely a következő eredeti fölhivással fordul olvasóihoz: „Mivel csak pár hónapra való papirkészletünk van és megfelelő ujabb nagyobb papirszállitmány beszerzése szinte lehetetlen lesz az országos papirhiány miatt, arra kérjük a t. közönséget, „hogy ne vásároljon annyi ujságot, mint eddig vásárolt. Akik egy udvarban laknak, vagy jó szomszédok, azok ketten-hárman vegyenek egy ujságot, mert a mostani példányszámban előbb utóbb képtelenek leszünk lapunkat nyomattatni. Az ujság árának felemelése nyomdánknak és kiadóhivatalunknak üzleti egyensulyát jelenleg biztositja, de elegendő példányszámot még nagyobb árért sem fogunk tudni készittetni, mert nem lesz papír hozzá.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Miről szóltak a hírek száz éve?

Hirdetés