Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. Az ábrándozást megkönnyíti, ha kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát. Rögtön kiderül, mitől is volt hangos a száz évvel ezelőtti Szombathely.
A fogoly tanító
A tanító, ha orosz is, tanító marad – született meg a bölcs mondás a száz évvel ezelőtti újság hasábjain az alábbi kis történet kapcsán:
"A szombathelyi orosz foglyok között van egy tanító, akinek foglalkozásáról tudomást szerzett Fóth Kálmán városi jegyző is, a városi foglyok főgondnoka. A humánus jegyző megkimélte a nehezebb munkától s ugy osztotta be, hogy könnyü sora legyen. A minap aztán megnézett egy utjavitó fogolycsoportot és keresgélte a tanitót.
Nagysokára egy sereg szombathelyi gyerek középpontjában fedezte föl, amint a gyerekeknek magyarázgatott. – Ugyan mit magyarázgatott? Hát persze, hogy az a-b-c-t, az orosz betüket magyar szavak kiséretében. A gyerekek pedig figyelmesen vizsgálgatták a tanitó ciril-betüit… A vér nem válik vizzé és a Schulmesiter, ha orosz is, Schulmesiter marad Szombathelyen is."
Knebel Riza a Nemzeti Szalonban
A Knébel név sokak számára ismerős lehet Szombathelyen, de elsősorban Knébel Ferenc és fia, Knébel Jenő fotográfusok által. Az unoka, Terézia alakját a közelmúltban kezdtük el felfedezni, róla és tehetségéről szól ez a százesztendős írás:
"Szombathelyről indult el, s rövid idő leforgása alatt müvészi pályáján a legelőkelőbb helyen, a legelsők között találjuk, akiknek neveivel együtt emlegetik az ország legtekintélyesebb kritikusai Knebel Riza nevét. A Knebel nevet Szombathelyen, Vasmegyében, s annak határain tul is a művészettel kapcsolatosan ismerik és becsülik. Knebel Jenő cs. és kir. udvari fényképész müvésznő leánya pedig müvészetével az ország előtt tette és kétségtelenül teszi ismertté a családi nevet.
A Nemzeti Szalon kiállitásán szerepel a fiatal müvésznő egyik festményével, amelynek kitüntető elismerése maga az a tény, hogy a tárlatra illetékes birálók szigoru kritikája után felvették. Az elismerést, megbecsülést fokozza a sajtó hivatott műkritikusainak szokatlanul meleg dicsérő birálata, aminő csak kiváltságos tehetségeket illet meg. A „Pester Lloyd” mükritikusa irja a következőket:
"Két figyelemreméltó, fiatal müvésznő is tünt föl. Iványi-Grünwald tanitvány: Knebel Riza, aki egy tájképet festett a szinek izzó szépségével és férfiasan erőteljes ecsetkezeléssel.”
A müvésznő diadalmas sikere nemcsak magának jelent dicsőséget, hanem a városnak is, amely hatványozottan büszkén őrzi a müvésznő egyik kitünő alkotását amellyel a város részére megörökitette volt polgármesterünk, Brenner Tóbiás arcképét.”
Képeslapok a vasvitézről
Az 1915 októberében felállított vasvitéz karácsony közeledtével is rendületlenül végezte karitatív tevékenységét. Az ünnepre való tekintettel üdvözlőlap formájában.
"A vasvitéz szoborbizottság a vasi rokkant hősök alapjának gyarapitására a szombathelyi vasvitéz szobráról rendkivül sikerült képeslapokat készittetett és hozott forgalomba. A képeslapok egy részén karácsonyi és ujévi üdvözlést tartalmazó felirat van, a mely képeslapok alkalmasak ünnepi üdvözletek tolmácsolására. A Vörös Kereszt egyesület e lapok tiszta jövedelmét is rokkant hősök javára forditja és a sikerült képeslapok vasár-, ünnep- és hetipiacok napjain vásárolható a vasvitéz szobránál, valamint a Vörös Kereszt hivatalos helyiségében.”
Karácsonyi fürdő a Perint-patakban
1915 karácsonyán egy szombathelyi legény alaposan felöntött a garatra. A ribillióról, amit a téli ünnepkörhöz meglehetősen méltatlannak talált a közönség, így számolt be a helyi újság:
"Tegnap délután, amikor az ájtatos hivők mindenfelől sietve sereglettek az Úr hajlékaiba, egy ünneprontó legényke épületes ribilliót rendezett a perinti vashidon. Irgalmatlanul beszedett állapotban végigdülöngélte a fél várost, majd amikor a perint-hidra ért, gondolt nagyot és merészet. Valahogyan átkecmergett a korláton és a patakba vetette magát. A karácsonyi fürdő azonban sehogyan sem találódott gusztusosnak, mert a csobogó habokban éktelen sivalkodásba kezdett.
Az összecsődült emberek a szamaritánus irgalmasságával siettek megmentésére és a partra vonszolták, ahol azonban ismét elnyomta az alkohol. Csakhamar megérkeztek a mentők is, akik aztán nyitjára jutottak az esetnek, megállapitván, hogy a téli fürdőző, névszerint Lóránt Gyula 18 éves Hold-utca 5. szám alatti lakos, a sárga földig el vagyon ázva, egyébként pedig a részeg emberek hagyományos szerencséje folytán semmi baja. Az ünneprontó legényt a mentők lakására szállitották, a rendőrség pedig közcsendháboritás és botrányokozás miatt meginditotta ellene az eljárást.”
A szombathelyi pékek a zsemlyetilalom ellen
A háborús esztendő meglehetősen keserűen zárult az édes süteményeket sütő pékek számára. Egy munkájukat korlátozó rendelet forgatta fel az életet a kemencék körül.
"…a szombathelyi ipartestület pék- és sütőalosztálya állást foglalt a magyar királyi kormánynak a hivatalos lap vasárnapi számában közreadott rendelete ellen, amelyben a zsemlye, kifli, császárzsemlye ás általában a tiszta nulláslisztből készitett fehérsütemények előállítását és forgalombahozatalát eltiltotta. A pékek és sütők hétfői értekezletükön memorandumot is szerkesztettek, amelyben kérik a rájuk nézve sérelmes rendelet visszavonását.”
A memorandumot a pékek küldöttsége adta át a főispánnak és az alispánnak.
"A főispán a legnagyobb előzékenységgel hallgatta meg a pékek panaszát, a memorandumot átvette és kijelentette, hogy legközelebbi budapesti utja alkalmával a kereskedelmi miniszter elé fogja terjeszteni és a mennyiben a panaszok jogosak és orvosolhatók, támogatását kilátásba helyezte.”
Íme egy részlet a memorandumból:
"A magas kormány nemrég még megengedte nemcsak a pékiparosoknak, hanem még a magán személyeknek is a gabonavásárlást és annak kiőrletését. Nagyon természetes, hogy a pékiparosok vagyoni helyzetükhöz képest éltek is ezen engedelemmel s üzemüket biztositandó, beszerezték a szükséges gabonanemüt s azt a fehérsütés céljaira ki is őröltették.
A sérelmes rendelet haladéktalanul való végrehajtása tehát anyagi szempontból oly sulyos csapást mérne erre az iparososztályra, a melyet kellő megfontolás után nem lehetne indokoltnak mondani, Kegyelmes Úr.
Mi tudjuk méltányolni a magas kormánynak azt az intencióit, a mely e rendelet kiadására késztette, de meg kell vallanunk, hogy azt korainak tartjuk. Korainak, mert van ebben az áldott országban gabona bőven, csak a zavarosban halászó lelketlen spekulánsok vonják el a közforgalomtól, nyilván oly célból, hogy maguknak meg nem engedett anyagi előnyöket szerezzenek.
Nem képezheti vita tárgyát, hogy ebben az országban nagymennyiségü gabonafélék vannak elrejtve oly célból, hogy majd ha a most forgalomban lévő készlet fogytán lesz, akkor és alig megfizethető árakon hozassanak közforgalomba.
…A fehérsütés rögtön megszüntetése a pékipart a csődbe kergeti, nagymennyiségü nemzeti vagyon kallódik el illetve jut idegen kézre, sok százezer ember veszti kenyerét s mi lesz ennek a következménye? Nyomor! Pedig a már második éve duló háboru ugy is kemény próbára teszi ezt a jobb sorsra érdemes nemzetet.
A fehérsütésnek nemcsak azonnali, hanem általában való beszüntetése itt Szombathelyen, ahol a sebesült katonák kórházai és üdülő helyei vannak, mint vasúti csomóponton, csaknem lehetetlen, mert a katonai kórházak és üdülőhelyek ilyenemű szükségletei fedezetlenül nem maradhatnak.”
A pékek tehát nem süthettek zsemlét, kiflit, aprósüteményt, és semmiféle cukrászterméket, amelynek liszttartalma az ötven százalékot meghaladta. Hiába volt készleten megfelelő minőségű liszt és álltak rendelkezésre az előállításhoz szükséges eszközök. Tiltakozás ide vagy oda, a rendelet betartását a rendőrség razziák során kezdte ellenőrizni.
"Tizedike óta, amikor e rendelet életbe lépett, a sütőmesterek legtöbbje nem is süt 2aprósüteményt”, „kiflit”, hanem kalácsot, cipót, mint amiket a rendelet – amely taxative sorolja fel a tilalom alá helyezett süteményeket – nem emlit föl.
Ma reggel a pékmestereket meglepetés érte, mert a rendőrség razziát tartott. Bejárták a péküzleteket és lefoglalták az ott talált süteményt, azaz – bocsánat – kalácsot, cipót. lefoglalták és elvitték. A rendőrség egyik hivatalos helyisége átalakult illatos sütemények raktárává.”
Dr. Fodor Antal rendőrkapitány nyilatkozatából kiderült, hogy a rendelet be nem tartását 15 napig terjedő elzárással és 00 korona pénzbírsággal szankcionálták.
"Megtörtént, hogy egyes sütőmesterek a tilalom folytán ugyanolyan mennyiségü lisztből,mint tizedike előtt a zsemlyét, hosszukás formáju süteményt készitettek azt vekninek, tiz fillérjével árusitották. Más esetben a négy dekás és öt filléres maximált áru zsemlye helyett 14-15 dekás zsemlyét készitettek s azt adták husz fillérért, jóllehet ezek a zsemlyék sem nagyobbak, mind voltak a régi jó időben, amikor még énekelhették, hogy: „Kerek ez a zsemlye, nem fér a zsebembe”. A mi fogalmaink szerint ezek már tényleg nem apró sütemények, azonban – sütemények.
Ma reggel aztán razziát tartottunk és a süteményeket behozták. Nehogy azonban az elkobzással nemzeti vagyon menjen veszendőbe, ugy rendelkeztem, hogy a süteményeket vigyék vissza a tulajdonosokhoz, azonban többet sütni nem szabad, csak azoknak, akik orvosi bizonyitvánnyal igazolják, hogy a süteményeket, előre megrendelt mennyiségben betegek részére, igy a kórházaknak szállitják.”
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
