Elkezdődött a VOLT fesztivál - de nem ám úgy ímmel-ámmal kezdődött el, hanem belecsapott rögtön a közepébe és megmutatta, hogy az első napnak nem kell a sorban állás, sátorállítás és a lötyörgés jegyében telnie. Ebben nagy segítség volt, hogy idén először tartottak nulladik napot, ami a Sziget fesztiválnál már bevett szokás. Így a bérletesek egy nappal előbb lejönnek, bepakolnak, kipakolnak, jegyet vesznek, miegymás, így eloszlik az érkező tömeg, és láss csodát, egy másodpercet se kell várni a bejáratnál. Külön öröm, hogy végre valahogy a sajtóakkreditációkkal is minden rendben volt. Az ember csak odament, felmutatta az arcképes sajtóigazolványát, és megkapta a jegyét! Ez eddig elképzelhetetlen volt.
Pannonia fesztivál Elkezdődött? - (Nem véletlenül) rövid történetem a Pannonia Fesztivállal 2010. May 22. 12:56 után
nagyon furcsán érzem magam itt. Mintha a fesztiváluniverzum ellentétes csücskében állnék. Alig látok egy-egy eltévedt punkot vagy metálarcot, senki nem fetreng a hányásában, nincsenek szakadt farmerrengetegek sáros csukákkal és összefirkált szimatszatyrokkal. Ellenben sok a kisgyerek, anyuka, apuka, kúltúrált látogatók, akik vért adnak a Civil zónában, a „Kispál és a volt” című fotókiállítást nézegetik vagy műértő tekintettel szemlélik Magna Cum Laude szövegét és gitárjátékát. Nem kell sokat gondolkodnom, hogy rájöjjek a fesztiváluniverzumnak melyik csücskében érzem magam jobban.
Elkap a kangulat
Otthon jó előre eldöntöttem már mit fogok csinálni, ha végre itt leszek. Megszereztem az ingyenes fesztiválkatalógust, bekarikázgattam, aláhúztam és kiikszeltem a meglátogatandó koncerteket fontossági sorban, majd időrendbe raktam őket és kiírtam egy másik oldalra, valami pálinkreklám fölé. Megkerestem a térképen a különböző arénákat és színpadokat, hogy tudjam merre kell menni - minden évben van egy kis változás az útvonalakat és a neveket illetően. De most hogy odaértem egyátalán nem tudtam erre figyelni. Magával ragadott a sok embert, a színes ruhák, fürdőruhafelsők, loccsanó sörök és nevetések. Megálltam és azt sikítottam: annyira jó itt! És senki nem nézett hülyének.
Nosztalgia és karszalagmustra
Az első célpontom a VIP sátor volt. Tavaly annyira gyönyörűen be volt rendezve: hatalmas csillogó lámpagömbök, furcsa, medúzakar szerű világító testek, fekete-fehér kanapékkal telerakott terasz, ahonnan első osztályú kilátás nyílt a nagyszínpadra. Alig vártam, hogy megnézzem, idén mit találtak ki, de csalódnom kellett. A hatalmas terasz helyett csak egy kis emelvény volt, a tavalyi kanapékat hozták vissza, amik kevésbé bájosan voltak elrendezve, és nem volt semmi nagy és furcsa látványelem sem.
Kárpótol érte az újságíróknak járó dupla karszalag, egy lila és egy babakék, zöld és piros pöttyökkel. A többiek sem panaszkodhatnak! A fekete szalag piros és narancssárga pötyökkel nagyon rock'n'roll, és még illik is a tavalyi fekete-pink városkép mintájúhoz és a tavalyelőtti piroshoz.
Ajaj, annyit időztem itt a karszalagokkal, hogy már megy az Anna and the Barbies! Márpedig az énekesnőjüket muszáj megnéznem, mert annyira képtelen ruhákba képes fellépni. Az egyik koncertvideón hatalmas rózsaszín tűl tütü volt rajta Guns'n'roses-os pólóval, a másikon egy átlátszó, patentos, kezesleábas esőkabát, a harmadikon egy klasszikus pöttyös kisruha. Hogy ez hogy jön össze, azt nem tudom. De hogy most miért egy szétszabdalt láncingben énekel, azt még annyira sem. Úgy néz ki, mintha most vívott volna meg egy kósza sárkánnyal. Extrém öltözködési ötletei alapján ő lehetne a magyar Lady Gaga. Csak neki jobb a zenéje.
Vajon Odett szép?
Szoros a menetrend, egy szám után már indulok is az Odett és a go girlz koncertjére. A klip alapján sehogy sem tudtam eldönteni, hogy Odett alapvetően szép-e: egyszerűen túl sok smink volt rajta, ami miatt az arcából semmi nem látszott. Most viszont ott állt fekete kis spagettipántos overálban, ami annyira kevés embernek áll jól, de rajta hihetetlenül édes. Pink színű balerinacípő és most semmi smink. Beleéli magát a számokba, látszanak az érzelmek az arcán, meresztgeti a szemét és táncol. Nem, nem is szép, inkább gyönyörű. És a hangja is pont, mint a felvételeken.
Egyszer csak rámmosolygott, és akkor vettem észre, hogy ő egy istennő. A második, akit ma látok. Mert aki így kiáll a világ elé, és beleénekli az érzéseit, a gondolatait, önmaga tud lenni, azt csinálja, amit szeret és közben még gyönyörű is, az biztos, hogy egy istennő. És nem ő volt az utolsó, akit aznap láttam.
A harmadik istennő
Ha egy átlagos zenekar átlagos koncertje olyan, mint egy pohár sör, akkor az Alvin és a mókusok minden száma egy kétcentes vodka. Annyira lendületesen játszanak, hogy csak húzóra lehet őket hallgatni. Még nekem is kedvem támadt pogózni. Elgondolkoztam egy percet a dolgon, de semmilyen olyan szabály nem jutott eszembem ami szerint újságíró nem pogózhat. Így hát belevetettem magam a tömegbe, és még élveztem is. Úgyhogy lányok: nem kell félni a pogótól! Épp a leendő lila foltjaim helyét szemrevételeztem, de mikor felnéztem, megláttam a harmadikat. Tudom, kevés ember van, aki úgy gondolná, hogy Viki, az Alvin basszusgitárosa egy istennő lenne, de én láttam, hogy az.
Nem egy átlagos lány. Átlagos lányok nem lehetnek istennők. 16 éve játszik ebben a zenekarban, 16 éve mesztelen felsőtestű izzadt és többnyire csúnya férfiak pogóznak a lábai előtt miközben azt énekli "Sz♥pjááál, sz♥pjááál!" és látszik rajta, hogy élvezi. Nem érdekli, hogy neki magassarkúban vagy szoknyában kéne tipegnie. És így jó, mert egy istennő ilyen.
Istenek nincsenek
Tankcsapdára megyek, hátha látok egy istent is, de nem. Hiába játszanak jól, az nem elég. A tavalyi születésnapi koncertsorozatukkor szerintem nagyon kitettek magukért, és nehéz most ennél is jobbnak lenni. Kiscsillagra érve még mindig áthallatszanak a TCS számok, és ez nem csak nekem tűnik fel. Lovasi poénosan méltatlankodik, minden szám utáni átvezetőszövegében próbálja velünk elhitetni, hogy most majd ők is egy Tankcsapda számot fognak játszani, de végül nem teszik meg.
Pedig nagyon jó ötlet volt. Nem tudom leplezni a Kispál és a borz feloszlása iránt érzett gyászomat. Azokon a koncerteken szerintem Lovasi is sokkal jobban érezte magát. Annyiszor írta át a számokat, improvizált kocerten, beszélt mindenféle oda nem illő dologról számok közben. Most pedig ugyanazt a kevés Kiscsillag számot játszák, amiket őszintén már kezdek megunni. Főleg, hogy az egyiket kétszer is előadták egy este alatt.
Reggel, mióta csak felébredtem, az istennők járnak a fejemben. Milyenek lehetnek akkor, amikor lejönnek a színpadról? Otthon is énekelgetnek a zuhany alatt? Vannak gyerekeik? Ők is másnaposak most?
További képekért katt az alábbi fotóra.
