Hallotta már, hogy Weöres Sándor rágyújtott a Himnusz kézirata mellett és emiatt kitiltották a Széchenyi könyvtárból?

Városi legendának eredtünk a nyomába, ami szerint Szombathely egyik legnagyobb irodalmi óriása az egyik leglazább arc volt a vidéken.
 
 

Hallotta már, hogy Weöres Sándor rágyújtott a Himnusz kézirata mellett és emiatt kitiltották a Széchenyi könyvtárból?

Városi legendának eredtünk a nyomába, ami szerint Szombathely egyik legnagyobb irodalmi óriása az egyik leglazább arc volt a vidéken.
 
 
 
 
Tetszünk, ugye? Akkor lájkolj minket! 
 

Hallotta már, hogy Weöres Sándor rágyújtott a Himnusz kézirata mellett és emiatt kitiltották a Széchenyi könyvtárból?

Városi legendának eredtünk a nyomába, ami szerint Szombathely egyik legnagyobb irodalmi óriása az egyik leglazább arc volt a vidéken.

Többször eredtünk már városi legendák nyomába, de talán egyik nyomozás sem volt annyira izgalmas, mint amit a Weöres Sándor kapcsán hallott sztorival folytattunk le.

Weöres Sándorról számtalan történet kering, hiszen igazán nagy művészek lévén ő is különc volt. Az egyik meghökkentőbb mind közül az az eset, ami az anekdota szerint úgy szól, hogy

Sanyi bácsi rágyújtott egy cigire az Országos Széchenyi Könyvtárban, a Himnusz kézirata mellett, ami után nemcsak, hogy kivezette a könyvtár munkatársa a teremből, de jó időre ki is tiltották onnan.

Az esetet egyébként Bödőcs Tibor Az „élet értelme és kertészeti tippek ”című estjén is megidézte - a részlet 43:00-kor kezdődik a videóban.

Elsőként tehát a humoristát kerestük meg, hátha hiteles forrást tud arra vonatkozóan adni, hogy valóban megtörtént-e ez az eset. Bödőcs készséggel állt a rendelkezésünkre: annyit tudtunk meg tőle, hogy az egyik professzorától hallotta a sztorit, a prof pedig azt is hozzátette, hogy ez idő alatt ő hordta a könyveket az írónak.

Tovább érdeklődtünk hát a könyvtárnál, hátha a konkrét eset írásos emléke megvan, esetleg egy kolléga emlékeiben él még a sztori.

A könyvtár munkatársai azt mondták, hogy körbekérdezték a kollégákat, ám az estere nem emlékszik senki. Ugyanakkor alapos kutatást is végeztek az ügyben.

Amiből azt derült ki, hogy 1943-ban rövid időn át Weöres Sándor az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott, ám Himnusz kézirata csak 1948-ban került az intézménybe - így már csak emiatt sem lehetséges, hogy a költőnek a Himnusz kéziratával összefüggésben problémái adódhattak volna. Legalábbis dolgozóként.

Weöres Sándor olvasóként természetesen később is járhatott a könyvtárban, és a Három veréb hat szemmel című antológia (1977) összeállítása idején gyakran fel is kereste a kézirattárat, ahogy erre az idősebb könyvtári kollégák már emlékeztek. Épp ezért, ha az eset mégiscsak igaz lenne, legvalószínűbben az antológia megjelenése előtti években történhetett meg, amikor a költő valóban vett kézbe régi verskéziratokat az OSZK-ban. Emiatt a könyvtárosok ellenőrizték az Országos Széchényi Könyvtár központi irattárának 1972 és 1977 közötti évfolyamait - ám az iktatókönyvek mutatói sehol nem utalnak olyan dokumentumra, amely közelebb vitte volna őket a kereséshez. Úgy tűnik tehát, hogy hivatalos kitiltási ügye biztosan nem volt a költőnek abban az időszakban sem.

A II. világháborút követően Weöres egy ideig a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában is dolgozott (Keresztury Dezső igazgatósága idején - vagyis 1948 és 1950 között), így elképzelhető, hogy ott történt olyan eset (csak más kézirattal), amely a történet alapjául szolgálhat - tették hozzá a kutatók.

Újabb bizonyítékok után kutatva szombathelyi szálat vettünk fel. Tóth Péter, a Bolyai Gimnázium tanára ugyanis kutatója Weöres Sándor életének. Tóth Weöressel kapcsolatban az egyik legfrappánsabb válasszal nyitott:

Nem tudom, igaz-e. Jól hangzana - illene is költő természetéhez!

A sztori hitelességét azonban ő sem tudta igazolni. Ám máris szolgált egy másikkal.

Weöres 1948-ban egy rövid ideig az MTA könyvtárában, a kézirattárban dolgozott. Az MTA-ból állítólag azért küldték el, mert egy olasz (tehát akkor ellenséges oldalon álló) diplomatának megmutatta Zrínyi katonai írását.

Hogy ez igaz-e, az már egy másik nyomozást kívánna meg. Az egyébként biztos, hogy amikor a Három veréb-en dolgozott Weöres, akkor már Bata Imre, Kovács Sándor Iván és Szepesi Attila vitte neki a könyveket.

 

 

Támogass, hogy még több és jobb cikkeket írhassunk!

A Nyugat.hu, amit épp most olvasol, háttérhatalom nélkül, hirdetésekből és támogatásokból tartja fenn magát. Célunk a hiteles, igazságkereső hírgyártás, a jó tartalom. Ehhez kérjük támogatásodat! Kattints és légy részese a szabadságnak.

 

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

 

 


 
 

 
 
 

 
 

 
 
 
 
 
 
 

Hirdetés

Hirdetés