A nagy áruházláncok parkolóit megtöltő kamionos karácsonyfaszórásra még pár napot várnunk kell, egyelőre csupán a kiskereskedők, többnyire az őstermelői vonal vonult ki Szombathely utcáira. Köztudottan az ország egyik legnagyobb karácsonyfa-termő vidékének központjában járunk, ezért is meglepő az advent harmadik vasárnapján tett karácsonyfa-körutunk tapasztalata: a felhozatal egyelőre szegényes, kis mennyiség és gyenge minőségű fa-anyaggal találkoztunk... A városban egyébként mindig is, például a közeli Győrhöz képest jóval olcsóbban (néha fele annyiért) árusították legyilkolt tűlevelűeket. Úgy tűnik, tán pont ezért a vasi kereskedőknek nem éri meg idehaza árulni, inkább messzebbre utaztatják a szebb árut. A másik ok talán csak az: a kereskedők a hét közepéig, míg belendül az üzlet, inkább várnak…
Faügyi szemlénk első és egyetlen állomása Szombathely piaca, ahol az üzletágat alig pár kereskedő, és a kirakatban úgy kétszáz-háromszáz csenevészebb fa képviseli. A szebbeket bizonyára háló alatt vagy a furgon mögött rejtegetik… Kevés a nézelődő is. A gyakorlott szemnek azonban tényleg megdöbbentő, hogy ilyen áruval valakik még piacképesek maradhatnak… Egy-két póznára aggatott, kisnyugdíjas-luc és kopasztott csirkére hajazó görbe douglas… Talán a hét második felében... Azonban várható, hogy az országos tendencia nálunk is érvényesül, kevés a fa, főként az ezüst és a luc szenvedte meg az évek óta tartó szárazságot. Az árak egyelőre a tavalyiak, de a karácsony közeledtével talán lesz ez még olcsóbb is...
Először, mielőtt még bármibe is fognánk, szögezzük le, tévedés, miszerint minél később veszünk karácsonyfát, annál frissebbet kapunk, és a tűlevelek annál tovább megmaradnak. Egyrészt a fákat már egy hónapja kivágták, ha gyökeres, akkor pedig kiásták. Így gyakorlatilag mindegy mikor vesszük meg, mármint az, hogy a kereskedő garázsában vagy a mi erkélyünkön áll. Viszont ha kényesek vagyunk, és ritkább fajtára, nagyobb és szebb formákra vágyunk, érdemes minél előbb válogatnunk, mert lehet, hogy az utolsó napokban már csak selejtesek maradnak.
Gyökereset vagy kivágottat?
A környezettudatosaknak megnyugtatásul, igaz nem valami környezetbarát technológia a fenyőfa-termesztés, de ezeket a fákat, fogadjuk el, azért ültetik, mint a káposztákat, hogy egyszer leszüreteljék őket. A gyökeres fenyő (ha visszaváltják őket, vagy ha magunknak kell kiültetni) részben egyszerű parasztvakítás. Ugyanis a nagyobb növények és a kényesebb fajták nehezen bírják a meghurcoltatást, és a kisebbeknél is, minden óvintézkedést betartva is, csak ötven százalék a túlélés esélye. Figyelem! A kis tasakos, nem cserépbe ültetett fának – bár a cserepes társaival ellentétben könnyebb hazacipelni – a túlélési esélye a nullával egyenlő! Ne várjuk tőle, hogy húsvét táján feltámadjon. A gyökeres fenyőnek ugyanis amekkora a koronája, általában akkorának kell(ene) a gyökerének is lennie... Fontos, ha gyökeres mellett döntöttünk, hogy a fánkat ne tegyük a konvektor mellé, és a karácsony elmúltával a panel-melegből ne akarjuk egyből a szabadba zavarni. A fokozatosságot itt is érdemes betartani. A fenyő nem pálma, nem igényel folytonos locsolgatást. Tekintsük inkább kaktusznak, télen körülbelül annyi locsolást igényel.
A luc viszi a prímet, jó illata és olcsósága miatt
A fajták tekintetében természetesen jó illata és olcsósága miatt a luc viszi a prímet, a vásárlók közül sokan ezt keresik. Hullik, hullik, azonban többen nem várnak Vízkeresztig, kihajítják mihelyst a bejgli a spájzból elfogyott. A luccal azonban sem a kereskedők sem a termelők nem szeretnek foglalkozni, keveset ér, a munka pedig ugyanannyi vele. A legtöbb termelő szinte kizárólag az újabb fajtákkal foglalkozik már, (douglas, normandiai, concolor) így aki a valamikori egyeduralkodó lucfenyőt keresi, nehezebben talál, vagy többet kell rá áldoznia. Szombathelyen most 1000-1500-ért kínálják méterét. A fenyőfaárusokkal, ezt jegyezzük meg, minden esetben érdemes megpróbálkozni az alkuval.
Az ezüstfenyő, más néven szúrósluc: illata nincs, viszont szép
A luc után a másik kedvelt fajta az ezüstfenyő, más néven szúrósluc, amelynek alapvető tulajdonsága, hogy tűlevelei a kaktusz tüskéivel vetekednek. Ami aztán a padlószőnyegbe is remekül beépül, díszíteni pedig kizárólag védőfelszerelésben lehet. Illata nincs, viszont szép. Jobb esetben, ha a termőtalaja ideális, szürkés vagy kékes árnyalatú. A közönséges luchoz képest, amely már akkor potyog, amikor az erkélyről a szobába behurcoljuk, jobban viseli a fűtött, párátlan lakást, de leveleitől egy hét után az ezüst is szabadul. A földlabdás változata elérheti a három méteres magasságot is, de felesleges ilyen költségbe verni magunkat, mert az ünnep utáni kiültetést csak kis eséllyel éli túl. Vigyázat, az ezüst képes arra, hogy furán melírozza önmagát, amikor is a rafinált kereskedők a hiányzó ezüstös beütést kályhaezüst szprével érik el. Az árakról: a vágott 2500 – 3000 Ft/m, a földlabdás darabja 2000 és a csillagos ég között mozog.
A felsorolásból a douglas fenyőt se hagyjuk ki, szintén roppant népszerű, sokan keresik. Citromos illata és felül élénk zöld, alul ezüstös színű tüskéi miatt. Ára általában az ezüstével azonos.
Az erdei és a feketefenyőről
A piacok nagy ritkasága az erdei fenyő, kevesen keresik, kevesen is foglalkoznak vele. Beazonosíthatósága: három-hét centiméteres tűlevelei kettesével állnak, gyakran csavarodottak, szürkészöld színűek. Törzse felső része rókavörös, tobozai kicsik. Hosszú levelei és ritkás ágszerkezete miatt nehezebb díszíteni, gyantája viszont az ezüsttel ellentétben kellemes illatú. Az ára: 2000 – 3000 Ft/m
A feketefenyő az erdeifenyő közeli rokona, magasságuk nagyjából megegyezik. Tűlevelei – az erdeifenyő leveleihez hasonlóan – kettesével állnak, de azoknál jóval hosszabbak, a tíz centimétert is meghaladják. Sötétzöld színe miatt a fa messziről feketének látszik, nevét is innen kapta. A túl hosszú levelű példányok nehezen díszíthetőek. Erős gyantatermelő, ezért óvatosan bánjunk vele! Ára: vágott 2000 Ft/m, földlabdás: 10 000-45 000 Ft/db
A Kolorádói jegenyefenyő a leghálásabb és legtartósabb
Kolorádói jegenyefenyőt még viszonylag kevesen ismerik, pedig ha valaki a bozontos koronát kedveli, akkor ez a legideálisabb. Emellett a leghálásabb és legtartósabb fenyőfajta. Szürkészöld tűlevelei négy-nyolc centiméter hosszúak, az ágakon szabálytalanul, borzasan helyezkednek el, puhák, egyáltalán nem szúrnak. Citromos illatú, a levelei rászáradnak az ágakra, nem hullanak. Olyannyira dús, hogy nehéz díszíteni, pozitív megközelítésben: alig kell rá szaloncukor. Ráadásul valóban hónapokig kibírja, persze a kérdés, minek. A tavalyi árakhoz képest idén sem várható, hogy a kereskedőknek 3700-9500 Ft/dbnál magasabb áron sikerül túladniuk rajta.
Vásárlóként mindig figyeljünk rá, hogy se olyan fát ne válasszunk, aminek túl lent, se olyat, aminek túl fent van a koronája. Gondoljunk arra, hogy még a tartóban is kell helyezni.
Ha tehetjük, vásároljunk inkább kiskereskedőtől
Hogy csöppet a magyar árut propagáljuk, érdemes, ha kicsit drágábban is adják, a kiskereskedőktől vásárolunk. Miért? Bár csak fenyőfaárus berkekben ismert a tény, jó, ha tudjuk, a fenyő-biznisz jó része, bár a hazai termőföldet szikesíti a tűlevelű, már az EU-s gazdák (stájer-bajor érdekeltségek) kezében van. Számukra viszont évek óta céltudatosan arra megy ki a játék, hogy nagyban, a zsebszerződéseken megvásárolt földeken, vagy minimál bérleti díj (ha fizetnek, mert gyakran arra sem szorítja őket semmi) fejében, alig-nyereséget termelve kiszorítsák a bennszülött (vasi, zalai) termelőt. (Ha ez bejön, már szabadon felsrófolhatják újra az árakat, akkor megtérülhet a mostani kiesés.) A termelő egyébiránt a fenyő-bizniszből, ha nem árul, nem sok hasznot remélhet. Pedig míg a karácsony éke, a fa kivágásra kerül, már élettörténete van. Külön iparág ez is, permetezés, kapálás, formaigazítás, ráadásul, ha szárazság van könnyen kiszárad, az ültetésnek is annyi. Pár éve a karácsonyfa-árulás még remek üzlet volt, tízszeres haszonnal, hetek alatt százezreket lehetett vele keresni…Ma már kicsit mások és másképp keverik a kártyát, az árak pedig évek óta egy szinten mozognak…
| Ki gondolná, hogy a karácsonyfán az angyalhaj és a fémgyöngy a bibliai kígyót idézi? A fenyő az emberiség őskorában is mágikus jelkép volt. Ágait régebbi korok népei is piros almával, dióval, mogyoróval, tojással: termékenységszimbólumokkal díszítették. Az örökzöld ágai hirdették a téli napforduló ígéretét: a meleg, a fény visszatértét a földre, a fák kizöldülését, a rontó szellemek eltávozását, az élet újjászületését. A történelemkönyvek tanúsága szerint újesztendő napján már a rómaiak is ajándékoztak egymásnak zöld ágacskákat, az ún. strenaét. A keresztény hitvilágban a fenyőfaállítás szokása viszonylag új keletű, és a tudás fájának képzetköréhez kapcsolódik. Erre utal, hogy a legtöbb német területen a karácsonyfának paradicsom (Paradies) volt a neve, s hozzátartozott a középkori paradicsomjátékok kellékeihez. Bizonyára kevesen tudják viszont, hogy az angyalhaj, a fémgyöngy és papírlánc a bibliai kígyót idézi, a narancs és az alma a tudás fájának gyümölcsét, s egyben a megígért megváltás kegyelmét. A fa alá tett ajándékokat pedig ételek formájában egykor a család eltávozott tagjainak, a szellemeknek szánták. Az első karácsonyfát a 15. század végén Strasbourgban állították. Gyertyával díszített fáról is Strasbourgból, 1685-ból való. A karácsonyfa állításának szokása német földről, evangélikus szokásként terjedt tovább. Hazánkban Bécsből, a magyar arisztokrácia példája nyomán terjedt el. Hogy nálunk ki állította az első karácsonyfát, nem tudni biztosan. Valószínűleg közel egy időben, 1824-26 táján Brunszvick Teréz, Mária Dorottya, József nádor harmadik felesége és aszódi kastélyukban a Podmaniczkyek. |
