Bizonyára sokan elképzeltük már, hogy milyen jó lenne, ha egyszer mindenki csak dicsérne és magasztalna minket, s pozitívumaink végtelen listájának elénk tárása közben virágesővel bókolna nekünk.
Annak ellenére, hogy ez nekem most mind megadatott, boldogságomat némileg beárnyékolja, hogy dicsőítésemet a Halál vagy másképpen Kaszás névvel illetett mezőgazdasági dolgozó aktivitásának köszönhetem. Ez természetesen nem változtatja meg azon elhatározásomat, hogy házigazdaként mindent megteszek a jelenlevők fergeteges hangulatának fokozásáért. Mindenek előtt arra kérem a tisztelt egybegyűltek olvasni tudó egyedeit, hogy feltétlenül olvassák el a kereszten lévő nevet. S ha nem ismerős, csatlakozzanak a velem egy szinten ( kb. 2 méter mélyen ) levő szomszédomat ünneplő csoporthoz. Tudom, hogy vendégeim szívére rátelepedett a gyász keserűsége, az elvesztésem miatti fájdalom, melyen csak a halotti torra gondolva képesek enyhíteni. Ők mindig gondoskodni fognak a síromat díszítő virágok különféle módon történő, de rendszeres öntözéséről, sírkövem egyéni megjegyzések felfirkálásával való kidekorálásáról, és biztos vagyok abban is, hogy arcképemet szakáll és bajusz pótlásával, mosolyomat pedig fogazatom egyes darabjainak befeketítésével próbálják majd barátságossá tenni.
Talán nem a megfelelő műfajt és hangnemet választottam a búcsúvételhez, de célom egyrészt az volt, hogy az aljas gondolataim, nyilvánosságra hozatala miatt agyvérzésben elhunytak miatt mielőbb lehetőséget nyújtsak a megtorlásra itt a túlvilágon, másrészt pedig, hogy a túlélők számára örömtelivé tegyem a temetést és a feledést.
Kormos
