Vámos Miklóst a legtöbben csak a Lehetetlen vagy a Rögtön című tévéműsorokból ismerik. Kevesen tudják azonban, hogy ő valójában író. Én - személy szerint - mindig is szerettem Vámos Miklós írásait.
Tetszett a 133 lehetetlen történet is, de a Bár című könyvének szerintem nincs párja. A könyv rövid, pár oldalas novellák "gyűjteménye", mindegyik másról szól, másképpen, más szemszögből. Nincs két nemhogy egyforma, de még hasonló írás sem.
Vámos Miklósnak különleges stílusa van. A könyvbeli történetei úgy kezdődnek, mint egy regény első lapjai: lassan, komótosan, részletes leírásokkal, hogy aztán villámcsapásszerűen megdöbbentsen, visszájára fordítson mindent, romba döntse a felépített illúziókat. Van itt szó szerelemről, meghökkentő emberi kapcsolatokról és sorsokról, erkölcsről, utazásról, de semmiről sem úgy, ahogy azt várnánk.
Gondolatokat ébresztő könyv ez, olykor hihetetlenül tiszta, erkölcsös, igazságos véggel, máskor kemény, "életszagú" befejezéssel, megint máskor sztoikus nyugalommal tudomásul vett végkifejlettel.
A szereplők ismétlődnek a történetek során, persze nem egymás után nyerünk bepillantást életükbe, véletlenszeren tűnnek el és bukkannak fel a novellák sűrűjében. Találkozhatunk világjáró apával és lányával, szemtanúi lehetünk egy bárban kibontakozó párkapcsolatnak, de szó esik megszégyenítésről és megszégyenülésről, erkölcsről, furcsa szemszögből többször is a halálról, félelmekről, emberi tudatlanságról és még nagyon sok mindenről.
Mit is takar a "még sok minden"? Megtudhatjátok, ha elolvassátok a könyvet.
Bátran merem ajánlani mindenkinek, főleg azoknak, akik nem szeretik a Háború és béke hosszúságú, amúgy csodálatos könyveket, vagy egyszerűen csak lusták nekiállni egy "könnyebb átugorni, mint megkerülni" típusú könyvnek.
Szabó Petra
