Mesélj a kezdetekről, hogyan sikerült így - jó értelemben - elborulnod?
Már általános iskolásként nagyon rajta voltam a zenéken, folyamatosan vettem fel az új hangzásokat különböző rádiómusorokból és a tévéből. Igazából akkor indultak be a dolgok komolyabban, amikor gimnazista lettem Budapesten: lemezeket kezdtem gyűjtögetni, mert mindig is érdekelt a DJ-zés. Korábban azonban vidéken éltem, ezért nehéz volt lemezjátszók mögé kerülni. Egyszer aztán elmentünk bulizni egy barátnőmmel a Supersonic Technikumba, és mivel a drum & bass teremben nem mozgolódott senki sem, ezért megkértem a DJ srácot hogy hadd próbáljam meg én is, ő pedig rövid habozás után végül segítőkészen elmagyarázta a dolgokat. Hajnalban aztán bevittek a Tilos Rádióba a buli után, és ott mondták, hogy bármikor jöjjek be, amikor csak szeretnék. Hétfő reggelente, a Para-Kovács-ék musorában lassanként belefolytam a beszélgetésekbe.
Könnyen sikerült a beilleszkedés a Tilosban?
Abszolút, nem volt semmi gond ezzel. Volt egy kis táblázat, ahova mindenki beírhatta magát, mikor szándékozik gyakorolni a lemezjátszók mögött. Ha volt szabad hely, én is kihasználtam az alkalmat, és próbálgattam a mixelést. Mostanában azért is akadozik ez az utánpótlás-dolog, mert régen csak éjszaka volt adás, nappal pedig kihasználatlanul állt a stúdió, lehetett bejárkálni és építgetni a kapcsolatokat. Így aki éppen arra járt, az megnézhette az új arcokat amint gyakorolnak, és szép lassan mindenki megismert mindenkit. Valószínuleg bejöhetett az embereknek, amit muveltem, mert támogattak, ahogyan csak tudtak: házibulikba hívtak játszani, gyakran beszállhattam a műsor készítésébe is. Most már önálló műsorom is van (Break Out Breeze), amely Palotai Jövozenéje után a második leghallgatottabb: egy éve csinálom, most már a Futureboy-jal együtt, mert így nem annyira megterhelő az a három óra.
Milyen érzés az, hogy noi DJ-ként rád egy kicsit másképpen néznek az emberek?
Szerintem ez csak egy pillanatnyi állapot. Eleinte még furán néznek az emberre, aztán röpke fél óra alatt túlteszik magukat az első meglepetésen. Sokan feltették már nekem azt a banális kérdést, hogy bulikban hogyan hárítom el a pasi-rohamokat - erre azt mondtam, hogy egy partyn az a lényeg, hogy az embereket szórakoztassam, hogy a zenén keresztül élvezetet nyújtsak nekik. Általában nem jönnek oda komolyabb szándékkal, legfeljebb poénból kezet csókolnak és hasonlók. A Tilosban is hamar elfogadtak, abszolút nem lógok ki a sorból, már-már családias az atmoszféra odabent.
Hogyan határolnád be azt, amit játszol?
Három zenei személyiség munkál bennem, ha lehet így fogalmazni. Egyrészt nagyon szeretem ezeket a mély, retro ízu, szőnyegekkel megtűzdelt breakeket, másrészt pedig a finomabb négynegyedeket. Aztán a harmadik, ami mostanában nagyon izgat, a 2step garage: talán azért is van ez, mert alapjában véve szeretem az r'n'b-t. Egyébként már jó úton haladunk a saját megjelenéseket illetően is, dolgozunk egy garage projekten. Úgy néz ki, hogy a következő hónapban már kijön egy maxink is a Freerange Recordsnál, ami egy angol kiadó. Továbbá a Chi Recordingsnak is készítettünk egy remixet.
Hogy ítélnéd meg Magyarországon a zenei hozzáállást?
Tény, hogy eléggé le vagyunk maradva, de tapasztalataim szerint az embereknek igényük sincs többre. Vidéken még valamennyire jobb a helyzet, mint a fővárosban, ott még óriási lelkesedéssel tudnak rajongani az arcok az új hangzásokért. Sajnos az anyagi tényezők miatt persze az igényeknek is megvannak a maga korlátai, mert hát valljuk be, a zene egy eléggé pénzigényes hobbi - akár rajong érte valaki, akár komolyan műveli azt.
Elérhetőség: http://ludmilla.d2.hu
