Ne szerepeljen a nevem a cikkben, mert titoktartási-szerződést írattak alá velem - kezdi mondandóját egyik ismerősöm, akit - sajnos le kell lőnöm a poént - milliós haszonnal kecsegtető pilótajátékba próbáltak beszervezni. Én azt hittem, ez a műfaj már rég letűnt, megbukott kis hazánkban, de lám, mindig újra éled, most éppen személyiségfejlesztésnek álcázva.
Az interjúban a cég valódi neve helyett használjuk a Humanic Klub kifejezést, amely nem egyezik meg a pilótajátékot irányító "szervezet" elnevezésével.
Siófok - az agymosás központja
Egyik barátom szólt, hogy van egy fantasztikus lehetőség, rengeteg pénzt lehet vele keresni, de közelebbit nem árulhat el a dologról. Rögtön gyanakodtam, hogy valami svindliség van a dologban, de mivel kíváncsi voltam, adott egy időpontot, amikor is talpig öltönybe kellett vágni magam, majd levitt Siófokra, az Aranypart egyik előkelő szállodájába. Itt már a bejáratnál elegáns biztonsági őrök vártak bennünket és betereltek a szálloda legtágasabb termébe, ahol több százan lehettünk: "beszervezettek" és "beszervezésre várók".
Finoman lehúzták a nézőtér fényeit, felerősítették a zenét, és elkezdődött az amerikai kosárlabda mérkőzésekről ismerős angol nyelvű visszaszámlálás, majd színpadra lépett a Humanic Klub egyik vezetője. Ekkor mindenki felugrott a helyéről, és óriási hangzavart keltve, kórusban kiabálni kezdték, hogy "hej-hej-hej", így üdvözölve őt. Körülöttem mindenki ugrált és kiabált, én viszont nem tudtam eldönteni, ez most csak egy rossz vicc, vagy rajtam kívül mindenki megőrült...
"Mire van szükséged? Autóra, lakásra, nyaralóra?"
A főnök a látványos bevonulás után nem győzte hangsúlyozni: jól döntöttünk, hogy eljöttünk az általa "személyiségfejlesztő tréning"-nek nevezett klub-eseményre, ám mielőtt megismerkednénk a jövőnket gyökeresen megváltoztató Humanic szabályaival, alá kell írnunk egy titoktartási szerződést, miszerint a szállodában elhangzottakról senkinek nem szólunk egy szót sem. A titkolózás indoka az volt, hogy nem szeretné, ha a rivális klubok lemásolnák a "tréning" módszereit.
Röviddel ezután a Humanic Klub tagjainak rohamos lendületű anyagi fejlődéséről hallhattunk és nézhettünk előadásokat, sikertörténeteket, melyek a hatalmas kivetítőből és a "vezér" szájából jutottak el hozzánk. "Mire van szükséged? Autóra, lakásra, nyaralóra? Gondolj egy merészet, és álmaid valóra válnak! Persze előbb lépj be a Humanic Klubba!" - kapcsolódott az agitáláshoz a cég még két főmuftija, kiknek hallgatása közben világossá vált, hogy alaposan végignyálazták a szociálpszichológia és a tömegmanipulálás szakirodalmát - el kellett ismernem: ügyesen végezték a dolgukat.
Fizess, hogy gazdag légy!
Már jócskán az estébe nyúlt a rendezvény, amikor eljutottunk a lényeghez. A cég számára a helyszínen leperkálandó tetszőleges összegű előleggel együtt másnap összesen 330, 000 Ft-ot kell befizetni Keszthelyen a "személyiségfejlesztőknek". De mivel a Humanic egy hetente többször összeülő klub, a következő rendezvényekre mindenki hozzon magával két embert, akik szintén lépjenek be a klubba - és így tovább. (Úgy látszik, ez a mindenki hozzon magával még egy embert dolog menő mostanában.) Minden belépő után ötvenezer forint üti a "beszervező" markát, ha pedig háromnál több embert léptet be valaki, száztízezer forinttal lehet gazdagabb személyenként. A pénzösszegeket "költségtérítésnek" hívják, hiszen hetente akár négyszer is autóba kell ülnie a "beszervezőnek", hogy Keszthelyre, illetve Siófokra szállítsa a leendő klubtagokat, illetve eljárjon a "tréningekre", klub-bulikra. Ígéreteik szerint a tizedik héten már több millió forintot is lehet keresni.
"Valósítsd meg az álmaidat"
Rövid szünet következett, majd az előtérben várakozókat egyesével hívták vissza a nagyterembe, hogy az ott, egymástól távol elhelyezett három asztal egyikénél személyesen írassák alá a belépési nyilatkozatot.
Én a főnökhöz kerültem, aki megkérdezte, mi a kedvenc autómárkám, milyen lakást szeretnék venni, majd vágyaimra rátett egy lapáttal: ha belépek, nem csak a négymilliós autót vehetem majd meg, hanem akár még egy Porsche is az enyém lehet. Nem kívántam csatlakozni, de erre is fel volt készülve a méregdrága öltönyt, s számos ékszert viselő "vezér". "Emlékezz az álmaidra, a méregdrága sportkocsikra, a luxusnyaralókra!" mondta, majd jött a fő érv: "Dolgozz csak egész életedben szaros 50, 000-ért!"
Aztán hirtelen hangnemet váltott: "Ne szórakozz már itt velem, hanem kerítsd elő a pénzt..." és az orrom alá dugta a belépési nyilatkozatot. Majd mikor már sokadszor is határozottan kijelentettem, nem lépek be, látványosan és sértődötten áthúzta nevemet a lapon.
Ne bízz a csodában!
Hazafelé az autóban magyarázni kezdtem "beszervezett" ismerősömnek, hogy mekkora átverés az egész. Nem hitt nekem: ő belépése óta minden "személyiségfejlesztés"-en ott van, és csak úgy fűti a lelkesedés. Változatlanul bízik a búsás haszonban, miközben elmondása szerint a hatalmas benzinköltségek, saját munkája elhanyagolása és a rengeteg adósság miatt már lassan a gatya is lerohad róla...
De hát nem szép-e arra gondolni, hogy egyszer csak úgy az ölünkbe hullik nekünk is majd minden? És nem nehéz-e szembenézni a valósággal, hogy jól átvertek már megint bennünket, s helyettünk másoknak jut - mondjuk a pilótajáték jó pszichológia érzékkel megáldott vezetőinek - a sportkocsi, a luxusnyaraló, meg a zsozsó...
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
