Az alapötlet, ha nem is túl eredeti, elmegy: Készítsünk popsztárokat a mostanában jól bevált recept szerint: Válasszunk ki néhány ambiciózus, eladhatónak tűnő fazont a plebszből, majd a tömegmédia segítségével faragjunk belőlük sztárt! Eddig semmi különös, kies hazánkban így készülnek a popzenekarok, nem nagy ügy. A dolog onnan kezd érdekes lenni, hogy a folyamatot reality-show formájában dokumentálják is. Így nemcsak a - mostanában a kereskedelmi tévék által jól eladható árucikknek minősített - apró személyes tragédiák játszódnak a szemünk előtt, de ízelítőt kapunk a magyar zeneiparnak becézett meghökkentően primitív képződményről is.
Külvárosi szoba-konyhából a nagy álomba
Jótékonyan feledkezzünk meg az abban való vájkálásról, vajon miért jelentkeznek lelkes fiatalok ezrei egy ilyen alapból is erősen szagos vetélkedő-izére, tételezzük fel, hogy pusztán a bizonyítási vágy, a rejtett tehetség kibontakoztatásának nagy lehetősét látják a Popsztárokban. Szóval ebből a szempontból vannak értékelhető pillanatai a műsornak, mert a tét nagy, ugye, sokkal nagyobb, mint a korábbi hasonló reality-showkban (Bázis).
Ha valaki a külvárosi szoba-konyhából a nagy álomtól csak egy karnyújtásnyira bukik el, s marad neki - valószínűleg egy életre - a szoba-konyha, nos az tényleg érzelmi ügy, tanulságos, bemutatása akár indokolható is. Más kérdés, hogy a tragédiát azok idézték elő, akik kameráikkal és mikrofonjaikkal ott tolakodnak a rossz hír közlésénél. Kicsit olyan, mint kisiklatni egy vonatot, majd a tragédiát főműsoridőben két reklám között bemutatva sopánkodni a szerencsétlen utasokon.
Bugris és kicsinyes
Amíg az egyéni sorsokat felvillantó dokumentumvonalnak vannak értékelhető momentumai, a sztárcsináló gépezet minden láncszeme lehangolóan bugrisnak és kicsinyesnek tűnik. A félreértések elkerülése végett most nem a szárcsinálásról magáról van szó, azzal foglalkozott már eleget más. Azonban. Könyörgöm! Britney Spears, DJ Bobo, ne adj isten Marilyn Manson mögött azért áll némi valóságos teljesítmény, egyéniség, valami, akármi, amire lehet építeni a gépezetet. A Popsztárok által felfedett magyar valóság annál riasztóbb. Már a válogatóból kitűnt, hogy nálunk a cél afféle hetvenkettedik Picasso Branch összehozása a Xénia-láz mintájára. E nemes célt szem előtt tartva értékel a zsűri, emel fel, vagy ejt valakit. Ez a sztenderd, kész, pont.
Csináljunk mégegy ugyanolyat!
A legutolsó epizódban felgyorsultak az események. Az öt kiválasztottat - az illendőség kedvéért említsük meg, bár itt és most kissé irreleváns, hogy egyikük szombathelyi - nagydumás fővárosi fodrászhoz és egy gázos "sztájliszthoz" cígelik, akik nyilván csak rontanak az összképen. Időközben, mintegy mellékesen, belehallgatunk a készülő lemezbe, s megállapíthatjuk, hogy az bizony minden várakozásunkat mélyen alulmúlja, pedig ezek után tényleg nem volt már magas a lécünk, tessék elhinni. És amikor úgy gondoljuk, mindenen túl vagyunk, jön a katarzis, nevet a kap a csapat: Sugar and Spice, keményen, betonra, angolt, naná majd nem, erősen hajazva a Sugababesre és egy bizonyos Spice Girls nevű, némi sikereket felvonultató brit csapatra. Dolgoztak a kreatívok, reméljük, jól meg is fizették őket.
És akkor még nem is mondtam, hogy a sorozat folytatódik.
Vonatkozó link:
Popsztárok hivatalos oldal
TV2