Elkezdődött hát az elkerülhetetlen. Mert afelől semmi kétségünk nem lehetett, hogy valamely izmosabb valóság-show előbb-utóbb hozzánk is begyűrűzik. Kies hazánk pozícióban levő illetékeseinek valami félelmetes érzéke van a leszázalékolt szellemi javak importjához, legyen az lekoppintandó fiúcsapat, szappanopera vagy IQ-hiányra bazírozó vetélkedő. Az is figyelemre méltó, hogy az ízléssel és a nézettségi mutatókkal egyaránt hadilábon álló TV2 egy külföldön már lejáró szavatosságú licence-el képzeli el a nagy megújhodást. Az már a beharangozó-dömpingből és az embert próbáló első adásból fényesen kiviláglik, hogy itt három hónapig más sem lesz, mint Nagy Testvér; ez önmagában is szuper kilátásnak tűnik, mivel a TV2-n eddig is az ismétlések meg az öntömjénező belterjesség volt a legidegesítőbb. Na ja, ők tudják.
Szóval nagy csinnadratta - valamint Király Linda és a TNT - között beköltöztek a fiúk és lányok, láthatóan inkább exhibicionizmustól vezérelve, mint pénzszerzési vágytól. Az arcokat elnézve kicsi a valószínűsége, hogy a derék fiatalok szabad perceikben Kantról vagy a kortárs amerikai irodalomról fognak majd csevegni, bár kétségkívül érdekes fordulat lenne.
Az első este idegesítően elnyújtott két órája alatt a legnyomasztóbbak nem is a szereplők, hanem a két műsorvezető, a szellemesség hiányát közönségességével pótolni kívánó Claudia és a lazát görcsösen imitáló Till Attila voltak, akiknek köszönhetően alig-alig volt nézhető volt az egész blődli. Habár az előre betanított szöveget visszaböfögő, álérdekesnek tupírozott sporti srácok, s a hajszínt leszámítva tökegyforma trendi csajok (klónozták őket?) is gyatrább felhozatalt mutatnak az általam előre kalkuláltnál. Mindegy, annál jobb, tessék majd megfigyelni a média hatalmát, ahogy képes ezekből az érdektelen figurákból szupersztárt faragni, akiknek CD-jükért majd sorban állunk. (Mint ahogy a műsor vágatlan DVD-formátumáért is.)
Az, hogy mi történik majd az elkövetkezendő 105 napban a tucatnyi, szigorúan média-kompatilis kiválasztottal, előre tudható: Hülye feladatokat oldanak majd meg, főznek, mosnak, tusolnak, klotyóra mennek, barátkoznak, veszekednek, ha szerencsénk van szexelnek és verekednek.
Mindenhol ez történik a világon a Big Brotherben, ráadásul a pszichológusok több évtizede végeznek ilyen és ennél sokkal durvább kísérleteket, de ebbe a műfajba tartozik, mondjuk, a MIR-űrállomás szupervalóságos összezártsága is. A szereplők közül néhányan majd boldogok és híresek lesznek, páran kissé bekattannak, de sebaj, biztos aláírattak velük valami papírt ez ügyben, meg aztán a fene sem tudja eldönteni, hogy mennyire valóságos mindez, s mennyire dolgoznak előre megírt forgatókönyvből. (A nézettség mégis fontosabb, mint a hülye valóság, kérdezzék meg erről csak Frei Tamást.)
Az igazi főszereplő a néző, aki végre nyugodt lelkiismerettel tudja kielégíteni primer ösztönét, a kukkolást, mások intim szférájának kifürkészését. Mert jó, eddig is benézhettünk a szemben levő háztömb ablakain, felkereshettünk voyeur-oldalakat az interneten, de mindez azért többé-kevésbé karcolta lelkiismeretünk, másoknak nem dicsekedtünk vele. A Big Brother ezért nagy találmány: Immár nyugodtan, mi több, a médiától bátorítva kóstolhatjuk a tiltott gyümölcsöt, nem csak azt hitetve el velünk, hogy ez más, nemesebb, mint a hétköznapi kukkolás, hanem azt is, hogy mindez valami iszonyúan tudományos, érdekfeszítő, hallatlanul izgalmas dolog. Pedig hát...
Lefogadom, hogy valami szexszel kapcsolatos botrány is lesz, mert égetően szüksége van rá a TV2-nek, s a magyar változat munkatársai már a beköltözésnél alaposan ráálltak erre a témára.
Naná. Brazíliában bíróság tetette későbbi időpontra a műsort a hard core jelenetek miatt, alapos ingyen reklámot biztosítva. A kukkolás egyik lényege a szex, mi másra várna a férfi nézők többsége - és persze néhány hölgy is - mint egy jó kis reality kamatyolásra, no meg kivillanó elsődleges és másodlagos nemi jellegekre.
És ha már a jóslásoknál tartunk: Az egyre nagyobb jólétben és unalomban élő nyugati társadalmak egyre keményebb szórakozási formákat követelnek maguknak, ahogy történt ez a római birodalom korában is. Ezt az igény elégítik ki a mindenható médiumok, egyelőre csak intim kukkolással, később valószínűleg reality erőszakkal is. Szerintem nincsenek messze a modernkori gladiátor játékok, vérre, esetleg életre-halálra.
Azt - talán - még a műsor forgatókönyvírói sem tudják, ki lesz a Big Brother győztese, ám számunkra sem lesz könnyű az elkövetkezendő 105 nap. Ne legyenek kétségeink, hatalmas lesz a csábítás a kukkolásra, s csak a legerősebb akaratúak tudják majd kivonni magukat a mindent beszippantó média-örvényből. Az adjon erőt, hogy soha nem volt egyszerű erősebbnek lenni a Nagy Testvérnél.
Ui: Csak úgy megjegyeznénk, valami hiba csúszott máris a gépezetbe, a műsor hivatalos, állandó kukkolást biztosító weboldala ugyanis ma reggelig még nem működött.
Vonatkozó fórumunk:
BigBrother Való Világ?
