Megsemmisítették Ödönt, avagy „zugvágás” a koliban

Ödön disznó. Azaz csak volt, mert miután bejött körülnézni a városba vidám arcú fiatalemberek és leányok vették körül. Örömködni azonban nem maradt ideje, mivel egy fehér ruhás, sapkás illető is feltűnt. Ide a rozsdás bökőt, hogy böllér -gondolhatta a sertés, de mire a gondolat eljutott volna csepp agyába már a kés is ott volt. A nyakában. Szinte éreztük, ahogy az EU egy emberként összerezzent eme barbár tettre, hiszen civilizált europeer ilyet nem tesz. Ő boltban veszi a fóliázott, csírátlanított, steril húst, az előállításáról pedig halvány sejtései vannak, amelyek között talán a húsklónozás is szerepel. Itt Kelet-Európában azonban hagyományai vannak a toroknak, bár évről évre egyre kevesebb helyen ülik őket. A mai fiatalok között már vadászni kell azokra, akik élőben láttak ilyet rokonoknál, ismerősöknél. (Most ne menjünk bele abba, hogy hányan vannak, akik még életükben nem láttak disznót és „cicc-cicc” felkiáltással csalogatják a baromfiudvar szárnyasait).

Talán ez a felismerés, talán egy jóízű lakoma emléke vezetett néhány főiskolást arra, hogy elhozza a tor hangulatát a városba. A tavalyelőtti disznóölés jól sikerült. Megboldogult I. Ödön hurka, kolbász, tepertő (na jó, ne finomkodjunk, töpörtyű) és sült hús formájában él az akkori résztvevők emlékezetében és ízlelőbimbóiban. Az ízeket mentálisan is fokozta, hogy a fiatalok maguk készítettek mindent, húst szeleteltek, csontoztak, daráltak, ízesítettek, gyúrtak és közben persze közösségi életet éltek. Vélhetően, ha fűrészpor ízűre sikeredett volna a kolbász akkor is elfogy utolsó falatig, de egybehangzó beszámolók szerint isteni volt.

Ami egyszer bejött azt érdemes még forszírozni, így idén is sor került a disznólkodásra
Gondos mérlegelés után esett a választás a vépi II. Ödönre, majd alapos szervezés után jutott el a sertés előbb a koli, majd a disznó-mennyország kapujába. A főiskolások ezúttal is lelkesek voltak. A mínusz egy-két fok és a zuhogó hó ideális hangulatot teremtett, a kisüstiről nem is beszélve. (Ez utóbbi csak feltételezés részünkről, de egy falusi disznóölés elképzelhetetlen védőital nélkül)

II.Ödön viszonylag hamar felvette azt a formát, amit a hentespult feletti plakáton szereplő féldisznó, alkotóelemei pedig megkezdték átalakulásukat jóféle házi húskészítménnyé. A fiatalok (akik nézhették volna ezt az egészet videóról, vagy csinálhattak volna ezidőben bármi más haszontalan dolgot) talán túlságosan jól érezték magukat, ám hamarosan – időjárástól függetlenül- arcukra fagyott a mosoly.

Talán a vér látványa, talán a többiek jókedve tette be valakinél a kaput, így telefont ragadott és tárcsázta az ÁNTSZ-t, bejelentve a „zugvágást”. Valószínűleg a hívás után kárörvendve és izgatottan nézte az óráját, mikor ér már ki a hatóság és az sincs kizárva, hogy akkor is a helyszínen volt, amikor a hatósági állatorvos a lelombozott diákokkal együtt begyűjtötte Ödön összes maradványát, a hurkakezdeménytől a töpörtyűig.

Természetesen az ÁNTSZ érvei teljesen helytállóak, nem is vitatkozott vele senki
A diákok – és ezt a hivatal orvosasszonya mondta – rendkívül kultúráltan fogadták a határozatot és teljes mértékben segítőkészek voltak. A belvárosi disznóvágás több szempontból is szabálytalan, de a legfőbb érv a közfogyasztásra szánt hús elkobzása mellett az állatorvosi vizsgálat hiánya volt, hiszen Ödön előéletéről mit sem tudhattak a tort ülők. Bele lehetett volna kötni abba is, hova kerül az állati hulladék – ez már a környezetvédelmi hatóság asztala –, ha pedig Amerikában élnénk akkor felbukkanhatna valaki azzal, hogy a vér látványa életreszóló lelki törést okozott nála, ezért kártérítést követel.

Az ÁNTSZ szintén kultúráltan állt a kérdéshez, a diákoknak és az iskola vezetőinek az elkobzáson kívül nem kell más szankciótól tartaniuk. Épp elég büntetés, hogy kárbaveszett a munkájuk – mondta  az osztályvezető asszony és teljesen igaza van. Csak csendben jegyezzük meg, hogy ebben az esetben lehettek volna egy kicsit lassabbak is, úgy akár meg is ízlelhették volna a bűnös hurkákat.

A kolidisznóölésnek lőttek

Az értelmetlen halált halt II.Ödön fekete lapon vonul be a főiskolai krónikákba, örömet végül talán csak a  telefonálónak szerzett, aki büszkén dörzsölheti a tenyerét. Lám sikerült felszámolnia egy sötét szertartást. Ha adhatunk neki tippet, akkor legközelebb a busójárást is jelentse be, mivel a maszkokhoz ellenőrizetlen és kezeletlen szalmát használnak. Ez a fertőzésveszély mellett tűzveszélyes is, így a busójárás beszüntetésével szintén nagy szolgálatot tehetne a köznek.

Hogy lesz-e jövőre falusi környezetben III. (vagy más néven EU-s) Ödön-ölés az még kérdéses. A kolidisznóölésnek azonban lőttek. A főiskolások kereshetnek maguknak más városi elfoglaltságot és népszokást. Jótanács: ha találnak ilyet ne örüljenek neki feltűnően, hátha felbosszantják vele „A Telefonálót”.

A fotók a tavalyelőtti koleszos disznóvágáson készültek