Az ismerkedésnél tartunk, összerázódás ürügyén ebédelni indulunk
Hová menjük? A Belső Uránia Udvarban kötünk ki, mikor a beszélgetésben épp a
törzshelyeknél tartunk. A megértésben a Dokumentációs Központ munkatársa, Szőnye
Ildikó segít, nélküle nehezen boldogulnánk. Sorolják a helyeket, első körben
pizzériákat és az Art Cafét említik, majd a Country Club alatti kicsiny kocsma is
szóba kerül, ahová lejárnak. A főiskolás társaikkal a klubba járnak, de a Romkertben is
nemegyszer megfordultak már. Miközben rendelünk, néha eleresztenek egy-egy magyar
szót, élvezik. Pár hónapos ittlétük alatt, meséli Emily, hetente háromszor volt
magyar órájuk.
A négy amerikai diák idén tavasszal, egy szemeszterre jött Szombathelyre
A BDF Társadalomtudományok és Európa-tanulmányok Intézetébe a a BCA-vel létrejött diákcsere-megállapodás
értelmébe januárban kerültek. (A BCA Brethren Colleges Abroad a világ 16
országában működő, diákcsereprogramokat kínáló szervezet. Programjainak
sajátossága, hogy különleges lehetőséget nyújtanak a béke és az igazságosság
kérdéseinek tanulmányozására olyan helyeken, ahol valamely társadalmi konfliktus
alapvetően befolyásolta a kultúrát és a történelmet.). Küldetésük a szorgalmi
időszak végével lejár, pár nap, és elutaznak. A főiskolán többnyire a felsőbb éves Európa tanulmányos szakos hallgatókkal voltak együtt. Sokat itt tartózkodásuk során nem utazgattak, inkább csak a
régióban. Fontosabb, hogy a klubban a magyar barátaival beszélgessen, teszi hozzá
Matt, mint hogy lássa még egy város fő terét.
Alexis, a fekete hajú leány, Californiából jött. Kint az egyetemen a talányos nevű
béke és konfliktustudomány szakra jár. Azért jött Magyarországra, meséli, mert
rendkívül érdekelte a társadalmi mozgalmak és az erőszakmentes forradalom
kérdésköre.
Magyarország, mint egy poszt-kommunista állam, rendkívül egzotikus helynek
tűnt
Emily, a csapat másik hölgytagja Maine államból származik, kint a nemzetközi
tanulmányok és a politikatudomány szakokat végzi. Amerikában a legtöbb
diák-csereprogram Nyugat-Európába vagy Dél-Amerikába irányul, Emily viszont, mint a
többiek is, a kevésbé frekventált helyet kereste, így keveredtek Szombathelyre.
Számukra Magyarország mint poszt-kommunista állam, rendkívül egzotikus helynek tűnt.
Matt (amolyan vasgyúró típus) szülei Pennsylvaniában élnek, ő a
béketudomány mellett spanyol szakos. Miért épp spanyol? kérdezzük naivan. Ez a
legpraktikusabb nyelv az USA-ban jön a válasz a lakosság húsz százaléka ezt
a nyelvet is beszéli, tíz százalék pedig nem is tud angolul. Ráadásul tudjuk meg
később Matt tíz hónapig Brazíliában is élt, nemrégiben Spanyolországban
tanult.
Mark szintén Pennsylvaniából jött, fél órás autóútra lakik Matt-től. A
béketudomány mellett huszadik századi történelmet hallgat.
A mosoly is szóba kerül: Matt tanította magát tükör előtt
Mikor a mosoly, mint amerikai specifikum szóba kerül, Matt bevallotta, való igaz,
nagyon fontos, hogy valakinek megnyerő mosolya legyen. Ezért tükör előtt tanította
is magát mosolyogni.
Miközben a menüt a pincér tálalja, a fogásokról diskurálunk. Elsőként
említik minden magyar azt kérdezi tőlük, hogy ízlik az itteni koszt. Tényleg
hogyan? Abban mindannyian egyetértenek, nehéz de jó. Emily vegetáriánus, imádja
a gyümölcslevesünket. Matt viszont a marhapörköltet isteníti galuskával. A
kollégiumban azért néha főztek maguknak egy kis hazai kosztot is.
Jobbak az itteni szobáik, mint az USA-ban a kollégiumban
Szombathelyen a régi kollégiumban laknak, a földszinti vendégszobákban. Az
elhelyezéssel mindannyian elégedettek, esküsznek rá, jobb, mint az otthoni
diákszállásaik.
Arról szólva, hogy milyen elképzelésük volt Magyarországról mielőtt idejöttek,
elmondták, szinte semmit sem tudtak rólunk, csupán annyit, ez egy poszt-kommunista
ország. Mark még hozzáteszi, ő hallott a Drakula legendájáról, amit hozzánk
kötött. Nem voltak igazán elvárásaik, jobb, ha nincsenek is, teszik hozzá, így lehet a
legjobb élményeket szerezni.
Az ismeretek mögé nem nagyon gondoltak embereket
Posztkommunista? Nem képzelték el. Az ismeretek mögé sem nagyon gondoltak embereket
mondja Matt. Ők már olyan nemzedék, amelynek a hidegháború semmit sem jelentett.
Számukra, teszi hozzá Emily, a vörös veszély sokkal inkább Vietnamhoz
kapcsolódott, mint a Szovjetunióhoz. Alexis aztán elmeséli, hét éves lehetett,
amikor ledőlt a Berlini fal, akkoriban még látott olyan rajzfilmeket, ahol a rossz
emberek az oroszok voltak. Családja barátai épp akkor jártak Európában, és hoztak
egy darabot a falból. Akkoriban még nem értette, milyen relikviát mutattak neki.
Az akinek nincs akcentusa, már amerikai
Mennyire számít még az USA-ban, ki honnan származik? kérdezem, mire Alexis
közli, az, akinek nincs akcentusa, már amerikai. A fiatalok persze mindannyian számon
tartják őseiket. Matt számára az olasz vér fontos, a német ág nem. Emily az ír
elődökre büszke. Alexisben van egy kis holland, skót és angol vér, a német
felmenői 1633-ban vándoroltak ki. A skót és angol vonal azonban fontosabb számára,
járt is ott nemegyszer, és mindig nagyon otthonosan érezte magát arra.
A származás azonban mellékes közli Alexis, két fontos dolog van az USA-ban, ami
számít: hogy nézel ki, és milyen a nyelvi háttered. Ez a két dolog túlságosan is
fontos, teszi hozzá Matt. Ilyen kategóriák vannak: fekete, fehér, kínai és a
spanyol. Ha nem látszik például, hogy hispán felmenőid vannak, akkor már fehér
vagy. A spanyolok azért szerepelnek külön kasztban, mert új bevándorlók, és náluk
még erős a közösségi élet. A bőrszín mellett természetesen az is
számít, mennyire vágott a szemed, milyen az ajakformád.
A magyarokat rendkívül passzívnak és pesszimistának látják
Az amerikai diákok szerint a legfeltűnőbb a magyarokban, hogy rettentően
pesszimisták. E mellett, teszi hozzá Matt, jellemző az aktivitás hiánya. Látják,
hogy magyar diáktársaik keményen tanulnak, mindent elolvasnak, azonban ezen túl
rendkívül passzívak. Például tanultak arról, milyen rossz, hogy nincsen
Szombathelyen szelektív szemétgyűjtés, de egyikük sem tenne azért, hogy másként
legyen. Úgy látják, a magyarokkal inkább csak megtörténnek a dolgok, de nem
irányítják azokat. Matt állítja, ez kulturális probléma, Alexis szerint ez azért
van így, mert a magyarok magukkal viszik a történelmet, és nem tudnak Trianontól
szabadulni. Fontos emlékezni, teszi hozzá, de fontos lenne, hogy túltegyük végre
magunkat ezen a traumán.
A politikus mindenhol egyforma
Szerintük a magyarok hozzáállása a politikához teljesen más, mint az amerikaiaké.
Itt mindent a kormánytól várnak el. Ugyanakkor az emberek nem hiszik el, hogy a
kormány meghallgatja őket, az az előfeltevésünk, hogy minden politikus korrupt, és
el se várják, hogy ne legyenek azok. A magyar politikusokra azonban nincs rálátásuk,
az Országházban egy parlamenti konferencián találkoztak képviselőkkel. Az ott
felszólalókról az a véleményük, hogy roppant szkeptikusok voltak, és igazából
maguk sem hittek abban, amiről beszéltek, ráadásul nem is mondtak valójában semmit.
Ám ez igaz az amerikai politikusokra is, teszik hozzá, a politikus mindenhol egyforma.
A magyar párkapcsolatok is nagyon különbözőek
Alexis éppen arról ír dolgozatot, mennyire és miben különbözik a férfiak és nők
egymáshoz való viszonya itt és Amerikában. Maga is személyesen megtapasztalta a
különbségeket, mosolyog, Emilyvel együtt mindketten mostanában szakítottak magyar
barátjukkal. Feltűnt számukra például, hogy nagyon kevés a koedukált baráti
társaság, külön fiú és külön női brancsban tömörülünk, és kevés a vegyes
csapat. A barátok között Amerikában nincs puszilkodás, egymás megölelése a fontos,
és a kézrázás. Még egy apró különbség Alexis szerint, hogy a magyar férfiak
udvariasabbak, és kinyitják a nő előtt az ajtót. Matt ezzel vitatkozik, szerinte a
lovagiasság az USA-ban is megvan.
Mindannyian maradnának még
Alexis maradna, de haza kell mennie, befejezni az iskolát. Közben a nyáron egy kampányirodában
kíván dolgozni, és minden erejével azon fog munkálkodni, hogy a jelenlegi elnököt
leváltsák. De visszajön még Magyarországra, tudja. Mert szereti például, ha a pasik
kinyitják előtte az ajtót nevet. Szereti az ízeinket, a zenénket, például
Lajkó Félixet, az itteni élet tempóját, ami sokkal lassabb és nyugodtabb. Mert az
emberek itt nagylelkűek voltak vele. Matt is megkedvelte Szombathelyt. Hogy mit szeret
itt a legjobban? Hogy kinyithatja az ajtót a nők előtt. Ráadásul a magyar leányok
szépek, és ez enyhe kifejezés teszi hozzá. Egyszerűbb az élet, mint az USA-ban,
ahol mindenki nyomul, csak a vásárlás és a fogyasztás a fontos. Emily még egy
hónapig Szombathelyen marad, aztán Németországba megy tanulni. Mark viszont már haza
vágyik, hiányzik a barátnője. Milyen ajándékot visznek az otthoniaknak? Mi mást,
mosolyognak: pálinkát.
A csereprogram folytatásaként ősszel két szombathelyi Európa-tanulmányok szakos
diák tanul majd az Egyesült Államokban
A interjú május közepén készült, az amerikai diákok azóta elutaztak Szombathelyről
