Mi történt a szabad demokratákkal az elmúlt években?
Mi történt a szabad demokratákkal az elmúlt években? Mi okozta az egyre
feltűnőbb beszürkülést? A szavak, a program be nem tartását? A hangzatos ígéretek
elmismásolását? A párt némely kritikusa szerint a bajok a szocialistákkal kötött
első, áruló koalíció konfirmálásával kezdődtek, azóta szünetmentes a
lejtőmenet.
A régen sokak által egyetlen liberális fórumként emlegetett Szadi azóta
másodhegedűs, maradék ütőkártyájának mára a közvélemény által szimpatikusnak
tartott vezetői népszerűsége maradt. Nos, ez a sármnak nevezhető valami Demszky
Gábor esetében végképp eltűnőben, s vele együtt persze a fővárosi esélyek is. A
főpolgármester tengerparti ingatlan-ügyét a hazai bulvárlapok után most a horvát
sajtó ragozza, Demszky pedig felvette a rajtakapott, ennek ellenére határozottan
ingerült hivatalnok mezét. Kínosan viselkedik, miközben a szövetséges, de
szentimentálisnak semmiképpen sem nevezhető MSZP lába (még inkább a
Budapest-megbízott Molnár Gyula cipője) már ott a városházi ajtórésben. Ne
legyenek illúzióik, a szabad demokraták szépen lassan elveszítik a fővárost is.
TGM és Kis János egykori pártjában egymás zsarolása és
sakkbantartása számít ma fair játéknak.
Ki került szóba mostanában, ha az SZDSZ-ről hallottunk? Nos, igen, például
Wekler Ferenc, aki minden évben jelentkezik egy, a párt számára roppant kínos
üggyel, hol leárazott Tüzép-telepeket rak a zsebébe, hol szőlőföldek állami
apanázsa körül kavar, hol egykori atompolitika-ellenzőből lesz atomtemető-őr.
Egykoron pártigazgató volt, túl sokat tudhat mondják a jól értesültek,
ugyanakkor persze arcpirító, hogy TGM és Kis János egykori pártjában egymás
zsarolása és sakkbantartása számít ma fair játéknak.
Ki van még? Sok-sok szürke eminenciás, egy-két profi szakember a minisztériumokban,
meg egy megfáradt pártelnök, akinek legalább humora van, de ez az attitűd a turbóra
kapcsolt kétpárti Forma-1-ben csak traktorról való integetést jelenthet számára,
nem többet. Öreges, leszakadó, gyenge, kommunikációbeteg, ezek jutnak eszünkbe, ha
jelzők után keresgélünk.
Mintha lefegyverző mosollyal a miniszterelnök éppen az SZDSZ orra alá
akarna borsot törni.
És akkor még itt van a Gyurcsány-jelenség, amely a látszat ellenére nem
örömöt, sokkal inkább fejtörést és kínlódást okoz a párt maradék
gondolkodóinak. A miniszterelnök gyakorlatilag az SZDSZ minden munícióját elorozta,
liberális vezetőként funkcionál, kommunikációja erős, határozott emberre vall.
Legújabb hír, hogy kultuszminiszternek nevezi ki Bozóki Andrást, az egykori Magyar
Narancs-szerkesztőt, anarchizmus-szakértőt és ex-Fidesz-tagot. Mintha lefegyverző
mosollyal a miniszterelnök éppen az SZDSZ orra alá akarna borsot törni.
Az SZDSZ másodszor úgy vágott bele a szocialistákkal köttetett koalícióba, hogy
most aztán megmutatja: határozott, markáns, kemény politikát folytat. Ehhez képest
sodródik, a koalíció közérdeklődésre számot tartó témaválasztásait régen nem
az SZDSZ okosai határozzák meg, hanem az orbáni módon nyomuló kormányfő és
környezete.
A helyzet nem reménytelen, de komoly
A helyzet nem reménytelen, de komoly írták a napokban nyílt
levelükben az SZDSZ újgenerációs fiataljai, melyben egyebek mellett új vezetést, új
programot kérnek számon az SZDSZ döntéshozó testületétől.
Fontos, de talán nem a legfontosabb, hogy Kuncze Gábor marad-e az elnök vagy egy
határozott, markáns egyéniséget választanak helyette. A legfontosabb az, hogy
kiderüljön végre: valóban szavatartó, professzionális és dinamikus párt az SZDSZ,
vagy amatőr, széthulló, program- és tartás nélküli konglomerátum. Ha utóbbi
bizonyosodik be, ebből az is következik ugye, hogy hamarosan eltűnhet a
süllyesztőben.
Kinek a pártja az SZDSZ?
Ha meg nem, akkor is marad itt néhány fontos kérdés: A gazdasági egyensúly,
a hiánycsökkentés pártjává válik-e az SZDSZ? A környezetvédelem pártja lesz-e? A
drogliberalizáció és a felvilágosítás tömörülése? Meg tud-e szólalni a határon
túli magyarok autonómia-követeléseinek propagátoraként? Integrálni tudja-e Kis
János, Eörsi István, Bauer Tamás és az egykori kilépők megalkuvásmentes
filozófiáját? Egy-két kérdés a sokból, de a tanulság ugyanaz: tud-e határozott,
kemény liberalizmust közvetíteni az SZDSZ vagy hallgat, asszisztál, sodródik
továbbra is.
Kunczééknek menni kell.
Kádárnak mennie kell fogalmazták meg anno, meghökkentően markáns módon
Kis Jánosék, ideológiailag megásva ezzel a halódó kádárizmus sírját. Az
analógia mindenképpen irritáló, de nagyon is kínálkozik egy lomha,
teddkihaddhűljön párt esetében.
Kunczééknek menni kell. Ez persze nem Kuncze Gáborról szól kizárólag, hanem a lusta, ötlettelen, bezárkózó és kritizálhatatlan vezetésről. Ez az utolsó esélyük. Ha nem, 2006-ban nyugodtan ki lehet tenni a pártszékház kapujára a zárva táblát.
Cimlapfotó: www.hócípő.hu
