SZDSZ: lassú halál vagy gyors vezetés?

A SZDSZ bajban van. Egyesek szerint ezt csak magának köszönheti. A politikához alig konyító honpolgár mindössze annyit lát, hogy a liberális párt, mely egykoron a „Tudjuk, Merjük, Tesszük” szlogenjét tűzte zászlajára, bizonytalan, zavart, s hovatovább csődközeli állapotot mutat. Kommunikációja lassú, öreges, az emberi jogi harcos ex-frontemberek helyén pedig mostanában ráadásul nem is grállovagok ügetnek a vert had benyomását keltő sereg élén.

Mi történt a szabad demokratákkal az elmúlt években?
Mi történt a szabad demokratákkal az elmúlt években? Mi okozta az egyre feltűnőbb beszürkülést? A szavak, a program be nem tartását? A hangzatos ígéretek elmismásolását? A párt némely kritikusa szerint a bajok a szocialistákkal kötött első, „áruló” koalíció konfirmálásával kezdődtek, azóta szünetmentes a lejtőmenet.
A régen sokak által egyetlen liberális fórumként emlegetett „Szadi” azóta másodhegedűs, maradék ütőkártyájának mára a közvélemény által szimpatikusnak tartott vezetői népszerűsége maradt. Nos, ez a sármnak nevezhető valami Demszky Gábor esetében végképp eltűnőben, s vele együtt persze a fővárosi esélyek is. A főpolgármester tengerparti ingatlan-ügyét a hazai bulvárlapok után most a horvát sajtó ragozza, Demszky pedig felvette a rajtakapott, ennek ellenére határozottan ingerült hivatalnok mezét. Kínosan viselkedik, miközben a szövetséges, de szentimentálisnak semmiképpen sem nevezhető MSZP lába (még inkább a Budapest-megbízott Molnár Gyula cipője) már ott a városházi ajtórésben. Ne legyenek illúzióik, a szabad demokraták szépen lassan elveszítik a fővárost is.

…TGM és Kis János egykori pártjában egymás zsarolása és sakkbantartása számít ma fair játéknak.
Ki került szóba mostanában, ha az SZDSZ-ről hallottunk? Nos, igen, például Wekler Ferenc, aki minden évben jelentkezik egy, a párt számára roppant kínos üggyel, hol leárazott Tüzép-telepeket rak a zsebébe, hol szőlőföldek állami apanázsa körül kavar, hol egykori atompolitika-ellenzőből lesz atomtemető-őr. Egykoron pártigazgató volt, túl sokat tudhat – mondják a jól értesültek, ugyanakkor persze arcpirító, hogy TGM és Kis János egykori pártjában egymás zsarolása és sakkbantartása számít ma fair játéknak.
Ki van még? Sok-sok szürke eminenciás, egy-két profi szakember a minisztériumokban, meg egy megfáradt pártelnök, akinek legalább humora van, de ez az attitűd a turbóra kapcsolt kétpárti Forma-1-ben csak traktorról való integetést jelenthet számára, nem többet. Öreges, leszakadó, gyenge, kommunikációbeteg, ezek jutnak eszünkbe, ha jelzők után keresgélünk.

Mintha lefegyverző mosollyal a miniszterelnök éppen az SZDSZ orra alá akarna borsot törni.
És akkor még itt van a Gyurcsány-jelenség, amely a látszat ellenére nem örömöt, sokkal inkább fejtörést és kínlódást okoz a párt maradék gondolkodóinak. A miniszterelnök gyakorlatilag az SZDSZ minden munícióját elorozta, liberális vezetőként funkcionál, kommunikációja erős, határozott emberre vall. Legújabb hír, hogy kultuszminiszternek nevezi ki Bozóki Andrást, az egykori Magyar Narancs-szerkesztőt, anarchizmus-szakértőt és ex-Fidesz-tagot. Mintha lefegyverző mosollyal a miniszterelnök éppen az SZDSZ orra alá akarna borsot törni.
Az SZDSZ másodszor úgy vágott bele a szocialistákkal köttetett koalícióba, hogy most aztán megmutatja: határozott, markáns, kemény politikát folytat. Ehhez képest sodródik, a koalíció közérdeklődésre számot tartó témaválasztásait régen nem az SZDSZ okosai határozzák meg, hanem az orbáni módon nyomuló kormányfő és környezete.

„A helyzet nem reménytelen, de komoly”
„A helyzet nem reménytelen, de komoly” – írták a napokban nyílt levelükben az SZDSZ újgenerációs fiataljai, melyben egyebek mellett új vezetést, új programot kérnek számon az SZDSZ döntéshozó testületétől.
Fontos, de talán nem a legfontosabb, hogy Kuncze Gábor marad-e az elnök vagy egy határozott, markáns egyéniséget választanak helyette. A legfontosabb az, hogy kiderüljön végre: valóban szavatartó, professzionális és dinamikus párt az SZDSZ, vagy amatőr, széthulló, program- és tartás nélküli konglomerátum. Ha utóbbi bizonyosodik be, ebből az is következik ugye, hogy hamarosan eltűnhet a süllyesztőben.

Kinek a pártja az SZDSZ?
Ha meg nem, akkor is marad itt néhány fontos kérdés: A gazdasági egyensúly, a hiánycsökkentés pártjává válik-e az SZDSZ? A környezetvédelem pártja lesz-e? A drogliberalizáció és a felvilágosítás tömörülése? Meg tud-e szólalni a határon túli magyarok autonómia-követeléseinek propagátoraként? Integrálni tudja-e Kis János, Eörsi István, Bauer Tamás és az egykori kilépők megalkuvásmentes filozófiáját? Egy-két kérdés a sokból, de a tanulság ugyanaz: tud-e határozott, kemény liberalizmust közvetíteni az SZDSZ vagy hallgat, asszisztál, sodródik továbbra is.

Kunczééknek menni kell.
Kádárnak mennie kell – fogalmazták meg anno, meghökkentően markáns módon Kis Jánosék, ideológiailag megásva ezzel a halódó kádárizmus sírját. Az analógia mindenképpen irritáló, de nagyon is kínálkozik egy lomha, „teddkihaddhűljön” párt esetében.

Kunczééknek menni kell. Ez persze nem Kuncze Gáborról szól kizárólag, hanem a lusta, ötlettelen, bezárkózó és kritizálhatatlan vezetésről. Ez az utolsó esélyük. Ha nem, 2006-ban nyugodtan ki lehet tenni a pártszékház kapujára a „zárva” táblát.

Cimlapfotó: www.hócípő.hu

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Vélemény