Történelmi fail
Ha divatos szóval szeretnénk élni, akkor talán így lehetne 1848 március 15-t összefoglalni mai szóval. A történelmi tények kiderítésében segítségünkre lévő Katona Attila történelem tudományi intézet igazgató, ugyanis kapásból azzal kezdi, hogy március 15-t tulajdonképen 1849-ben maguk a márciusi ifjak jelölték ki mint az emlékezés napját, ám a fontosabb események március 3-án és március 17-én történtek.
Kossuth Lajos március 3-án a pozsonyi rendi gyűlésben elmondott beszéde kapcsán indultak meg az események. A politikus akkor a birodalom második felének is követelte az alkotmányt, illetve egy felelős végrehajtó szerv felállítását szerette volna. Mivel azonban csak ígéreteket kapott, eredményre pedig nem jutott, Kossuth petíciók beadására buzdítja a magyar elitet. A tervek szerint a József napi vásáron március 19-én nyújtották volna át ezeket, ám a dolgok felpörögtek.
Kossuth, javaslatának elsikkasztása után, a vármegyék támogatását is kérte. A forradalmár pedig mind a két vasi képviselő, Vidos József és Szabó Miklós támogatását élvezte. A vasi követek levelekkel tartották a kapcsolatot az otthon maradt vezetőkkel, mintegy instruálva őket, hogy mi is a teendő a kialakult helyzetben. A levélváltások során aztán március 16-án dönt úgy a Horváth Boldizsár főjegyző és Turkovics János bíró által vezetett városi tanács, hogy kidolgoznak egy petíciót. Másnap a városi közgyűlésen, ami akkor a Szily János szobor mögötti bal oldali épületben székelt.(A városháza 1840-ben költözött át ideiglenesen a Fő téri épületből. A költözést az épület rossz állapota tette szükségessé.)
Horváth Boldizsár lelkesítő beszéde után a városháza előtti népgyűlés egyhangúlag elfogadta a szombathelyi 16 pontot, amelynek semmi köze sem volt a fővárosi 12 ponthoz, hiszen ebben a vármegyéket érintő sarkalatos pontok voltak belefoglalva. Ezután a petícióval együtt a városi vezetők átsétáltak a mintegy 100 méterre álló Megyeházára és az ott ülésező ideiglenes megyegyűlés is elfogadta a javaslatot. Mivel Batthyányit Bécsben március 17-én beiktatták, ezzel véget is értek a szombathelyi események.
A kamara küldjön pénzt!
Egy érdekesség mégis kötődik még a vidéki léthez. Mivel a pénzforgalom már akkor is érzékenyen reagált a bizonytalan politikai helyzetre, ezért a papírpénz romlásnak indult. Mivel volt már hasonló helyzet, az emberek a fémpénzben, mint biztos fizetőeszközben bíztak inkább. A kereslet olyannyira megnőtt a fémpénzre, hogy hiány lett belőle, az akkor még csak mindössze 5000 főt számláló Szombathelyen is. A városi vezetőknek a kamarához kellett fordulniuk, hogy küldjenek még fém pénzt.
A salamonfai ütközet
Akár csak a forradalom idején, az azt követő szabadságharckor sem jutott sok szerep Vasnak. Egy ütközetre mégis sor került a Szombathelytől valamivel több mint 30 kilométerre fekvő Salamonfa, a mai Zsira mellett.
Az 1848 szeptember 29-én megvívott pákozdi csata után a megvert Jellasics elindult seregével, hogy elhagyja Magyarországot. A horvát seregben azonban voltak olyan csapatok, amiket kétes múltú, hiányos fegyverzetű katonák alkottak.
Jellasics inkább hátrahagyta őket, mintsem velük menjen Bécsbe, még tovább fokozva az amúgy is szorult helyzetét. A csapatok aztán Kőszeg felé indultak vissza Horvátországba. Mielőtt azonban elértek volna Kőszeghez, a közeledő horvátok hírére népfelkelésként gyűltek össze a lakosok és a mozgó nemzetőrök, és Salamonfánál megütköztek a horvátokkal.
Kőszeg már békésebb volt a hozzájuk érkező vert csapattal. Némi élelem fejében szabadon átengedték őket a határ felé.
Emlékek melyek itt maradtak
Lefóliázott ajtók és munkások fogadnak a Smidt múzeumban, ahol éppen felújítás folyik, itt találkoztuk Forgácsné Mészáros Irénnel, akitől azt kértük, hogy kalauzoljon körbe a múzeumban fellelhető 1848-as relikviák között.
Ahogy Katona Attila is említette már, a 1848-as márciusi eseményeknek nagyon jó volt a PR-ja. Ez a múzeumban is bizonyítást nyer, hiszen az első tárgy, amit Forgácsné mutat nekünk, egy 1849-ben készült címeres pohár, amit Smidt Lajos még gyerekként kapott a nagynénjétől. Az 1848-as szellem sokáig élt. Poharakba, szekrényekbe, más egyéb bútorokba vésték az „Éljen a haza” vagy az „Emlékül” feliratot. A pohár egyébként nem csak az 1848-as gyűjtemény egyik ékes mozaikja, hanem a Smidt Lajos gyűjteményének is egyik első darabja.
A Smidt múzeumban őrzik Horváth Boldizsár díszes albumát. A római kori diadalívvel díszített albumot a későbbi miniszter választóitól kapta. A 2500 aláírással a lapjain díszelgő könyvecskét közel 500 fotó is díszít.
1848 március 19-én Batthyányi Lajos elrendeli a nemzetőrság felállítását. A vasi őrséget 3000 főben határozta meg. A '48 nyarán egyre szaporodó horvát támadások miatt pedig már égetővé vált a határok védelme. A nemzetőrök a Smidt múzeumban kiállított egyenruhában és csákókban vették fel a harcokat, és óvták a helyi vagyont. Győr és Sopron feliratú csákókat, valamint Bátori Schultz Bódog köpenyét is megtekinthetjük a vitrinben.
Balassa János kardja is itt lóg. Az orvosprofesszor kora első plasztikai sebésze volt, ő volt az az orvos, aki ellátta a börtönben sínylődő Batthyányit is.
A nemzeti dal egy eredeti, Pozsonyban nyomtatott darabja, jó néhány Kossuth Hírlap és az aradi vértanúk bitófájának egy-egy darabja is látható. Ám ez utóbbi már egy másik történet.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
