Marfalkov Project: „A zene csak az emberi kapcsolatok táptalaján létezhet”

A szombathelyi illetőségű Fneisz József nem mai gyerek, már ami a zeneírást illeti. Persze nem is rögtön ezzel kezdte: az utóbbi húsz évben a legkülönfélébb területeken dolgozott, legyen az adatbázis-tervezés, számítástechnikai újságírás, multimédiafejlesztés, digitális fotózás és utómunka, computeranimáció, vagy éppen sound-design. Végigjárta a technológiai szamárlétrát a Commodore 64-től a legmodernebb Apple-gépekig, és bár az adatok világa jól magába rántotta, ő ebből mégis valami természetes esszenciát szeretett volna kicsavarni.

Politikai töltetű hiphoptól az elektronikus harmóniákig

A saját hang megtalálásához még sok víznek kellett lefolynia a Perinten: első, még kezdetleges produceri munkája az élet gyötrelmeiről szónokló szombathelyi ősrap formáció, a Frigid-Air Family 1996-os Túlélés című felvételének magvát adja, az Animal Cannibals által összerakott Fila Rap Jam tehetségkutató válogatáscédéjén. 2001-ben már a Viasat3 Bár című reality műsora alatt szólal meg több korábbi, addig még nem különösebben népszerűsített elektronikus zenéje, majd egy Emil Ruleznek, a rajz.film.hu pályázatára készített flash-animációval (A lány, aki csak derékig látszik) nemzetközi elismerést is sikerül kivívnia.

Bár a hiphopot még mindig magáénak érzi, zenéi markánsan eltolódnak az elektronika irányába: szerzeménye, az Untitled Song 2002-ben olyan nevek mellett tűnik fel a New Dimension Of Kent-válogatáson, mint José Padilla, ugyanebben az évben pedig Slam Jr. felkérésének eleget téve intrót komponál a lemezlovas Tűz című mixalbumára. Készül még remix a Nyersnek, illetve egy zongoradarab Tremble címmel, amit a 2004-es Liszt-Bartók Zongoraverseny győztesének, Oyabu Yuka japán zongoraművésznőnek ajánlott.

És a többiek is belépnek a képbe

A gondolatban ekkor már jócskán megérett, elektronikát az akusztikus hangszerekkel elegyítő Marfalkov Project tavaly szeptemberben kelt életre. „Fontosabbnak érzem az emberi kapcsolatokat, minthogy mindenki borzasztóan felkészült legyen technikailag” — vallja Yoc maga, noha egyáltalán nem amatőrökkel dolgozik, sőt.

Csatlakozott hozzá a hároméves kora óta a vonóval együtt lélegző Balázs Gergely hegedűművész. Aki dolgozott már koncertmesterként, majd a szombathelyi szimfonikusoknál és a Philharmonie der Nationen nemzetközi szimfonikus zenekarban; játszott a népzenéket feldolgozó Hétrétben, basszusgitárosként az Opus Altera progresszív rockzenei formációban, részt vett a Magyar Rádióban működő EAR zeneszerzői csoportosulás koncertjén, és még megannyi más projektben. Jelenleg a Big Daddy Wilson & Mississippi Grave Diggers nevű akusztikus blues formációt és a Free Style Chamber Orchestra jazz-zenekart erősíti.

Horváth Meggie sem egy „egyszerű eset”, a szószerkezet legnemesebb értelmében: már diákkorában felfedezte vonzódását az énekléshez, 1996-tól pedig a Mirella musicalstúdióban folytatta a hangképzést. Két évvel később már a Cserga és Barátai blues-rock band énekesnője, 2000 óta jazz standardeket és francia sanzonokat énekel Peltzer Gézával a Night&Day formációban, illetve a hattagú Stella énekegyüttes művészeti vezetője. Nem utolsósorban pedig lehengerlő karizma jön át hangjában már a demón is, az a fajta, ami nyárfalevél módra remegtet, jobb ha tudjátok.

Időközben a pengehallású hangmérnök-jóbarát, Scheer Viktor keze alatt formálódott a számtalan zenei műfaj jegyeit — hiphop, latin, jazz, elektro, tribal, komolyzene, távol-keleti népzene — magába olvasztó hangzóanyag, amit 2005 szilveszterén élőben kivitelezve is hallhat a nagyérdemű a Café Mólóban. „A vetítések is szervesen hozzákapcsolódnak a produkcióhoz, enélkül nem is fogunk koncertezni” — folytatja Yoc, és a munka ezen része Miski Ádámhoz kapcsolódik majd: futurisztikus-vizuális elemek mellett a nagypapa hetvenes években forgatott, nyolcmilliméteres rövidfilmjei is vászonra vetülnek.