Bécs karácsonyi fényárban

Mielőtt a lényegre térnék, egy kis kitérő. Egyik nap útban hazafelé egy baleset miatt elterelték a forgalmat, így kénytelen voltam az amúgy is katasztrofális állapotban lévő 86-osról lemenni, és még kisebb utakon szlalomozni Szombathely felé.

Már régen rájöttem, hogy nálunk Szombathelyen valami nincs rendben ünnepi világítás ügyben (sem), de mikor Beledre értünk, már kétség nem fért hozzá, hogy valami nagyon el van cseszve nálunk. Egy 2.900 lakosú falu közel olyan karácsonyi kivilágítást tud finanszírozni, mit egy 86.000 fős megyei jogú város. Most ők csinálnak valamit nagyon jól, vagy mi vagyunk nagyon rosszak?

Ezen az élményen felbuzdulva úgy döntöttem, hogy ha már a közvetlen közelünkben is lepipál minket mindenki, akkor ugyan már mi lehet nyugati szomszédainknál Ausztriában?
Nem kell sokat menni a határtól, máris az áramszolgáltató és a nép álma fogad minket: a mindent elborító, villanyóra-pergető égőrengeteg minden háznál és az utcán is. De itt nem álltunk meg, irány Bécs.

A látvány elképesztő, ez látszik a képgalériában is, de még millió dolog van, amiben többet tudnak nálunk a sógorok: szerda este van, az utcák mégis tömve emberekkel, mindenki felszabadultan, beszélgetve és nevetgélve kortyolja a kis bódékból árult puncsot, nem azon agyalnak, hogy most akkor ajándékot vegyünk, vagy kaja legyen az asztalon.
Hihetetlen, hogy az ottani kereskedők megtehetik azt, hogy este fél 7-kor bezárnak annak ellenére, hogy potenciális vásárló még akadna bőven, nálunk pedig alig lehet beterelni az üzletekbe a kedves vevőt, mégis mindenkinek túlórázni kell. Lényeg a lényeg: van még mit tanulnunk...

Tessék hüledezni a bécsi látványon, katt képgalériánkra!