Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. Az ábrándozást megkönnyíti, ha kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát. Rögtön kiderül, mitől is volt hangos a száz évvel ezelőtti Szombathely.
Lövöldöző milliomos csemete
A Pick családnév ma is jól ismert Szombathelyen, hiszen városrész viseli és viszi tovább e nevet. Száz évvel ezelőtt nem csak nevük volt köztudatban, de tiszteletnek örvendett az egész vállalkozó família. A nagy vagyonnal bíró család fekete báránya ez időben Gyuri volt, aki botrányaival rendre kiérdemelte az újságírók figyelmét.
„Pick György, a milliomosfiu ismét hallat magáról és ismét szerepel vele együtt a revolver, az ő elmaradhatatlan társa. A szerdán éjjel állitólag revolvert fogott többek ellen s lelövéssel fenyegette őket.
A fenyegetettek, névszerint Albert István, Hegedüs Sándor, Liszt Sándor rendőrök és Halász József hirlapiró a rendőrségen kerestek védelmet s bünvádi feljelentést tettek Pick György ellen. A vizsgálat alatt kitünt, hogy Pick abnormális állapotban fenyegette meg a fentieket. Egyéb körülmények is erre vallanak s igy szükségesnek mutatkozott az, hogy a lövöldöző Picket egyidőre szanatóriumba internálják.
Az este Pick a Sauerconcertre akart menni. Itt azonban feltartóztatta Sántavy felügyelő s kérte, hogy kövesse őt a rendőrségre. Kocsiba ült s a rendőrségre hajtatott vele, ahol a pesti vonat indulásáig ott tartották.
A tizenegy órai vonathoz négy polgári ruhába öltözött rendőr kisérte ki. Az első osztályu étteremben szerkesztőnknek dr. Heimler Ernő társaságában alkalma volt beszélgetni. Pick György a lehető légnormálisabban viselkedett s elmondta, hogy az egész hajsza a nősülése miatt van, mert apja nem akar beleegyezni a házasságba. Picket az éjjeli vonattal a lipótmezei tébolydába szállitották.”
A másnapi újság a Pick fiú további ámokfutásáról számolt be az alábbi kezdő sorok alatt:
„Vasárnapi számunkban megirtuk, hogy Pick Györgyöt a lipótmezei tébolydába szállitották. Ezzel azt hittük, hogy le van zárva az a komédia, amely a milliomos fiu körül forog s ime, most ismét kénytelenek vagyunk vele foglalkozni, azért mert nagy dolog történt addig, amig Pick mögött bezárult az élőhalottak birodalmának ajtaja.”
Pick György Budapestre érve a Keleti pályaudvaron, majd később a Ferenc József tér környékén is menekülőre fogta a dolgot. A szombathelyi rendőrök – miután illetékességi területükön kívül voltak – már nem intézkedhettek, az ámokfutóval szemben budapesti kollégáik intézkedtek és végül ők szállították el a tébolydába.
Kitüntetett lánglovag
1912 decemberében megszámlálhatatlan érdemei elismeréséül Brutscher Józsefet tűzrendészeti főfelügyelővé választotta a szombathelyi közgyűlés.
„A polgármester szivélyes szavakkal üdvözölte a kitüntetett férfiut s azon óhaját fejezte ki, hogy még sokáig müködhessen a város javára a tőle oly sokszor tapasztalt ügybuzgalommal.
Jól esett látni a közbecsülés megnyilatkozását, amikor az egész képviselőtestület egy szivvel-lélekkel megszavazta a kitüntetést. nyomban felállott Brutscher József és megköszönte a kitüntetést:
Egész valómat – ugymond – az öröm érzete járja át, mert érzem a kitüntetés sulyát, amely nemcsak az én személyemet tiszteli meg, de diszt hoz az egész egyletre, amelyet vezetni szerencsém van. Huszonöt éve vagyok a képviselőtestületnek tagja a polgárság bizalmából s annál inkább jól esik e kitüntetés, mert visszaemlékszem ezen huszonöt esztendőre s ennek emlékei elevenednek fel lelkemben. 1878-ban mint köztüzoltó kezdtem a szereplést. Azután szakaszvezető és pénztáros voltam, majd és főparancsnoknak választott a közbizalom. S büszkén mondhatom, hogy ennek az egyletnek ma kétszáz tagja van, akiket az egyenlőség, testvériség és szeretet tart egybe, akik közt nincsen politikai, vallási, vagy társadalmi különbség s akik képesek életüket is áldozni embertársaikért.
Szorosabban tartja egybe ezeket az egymás megbecsülése, mint akármilyen bilincs, ez az oka annak, hogy Szombathely városa olyan tüzoltó egylettel dicsekedhetik, amilyennel egy város se. Mintaszerü a felszerelés és fejlesztés. Ennek az egyesületnek a nevében is kifejezem ugy a tanácsnak, mint a képviselőtestületnek legőszintébb köszönetemet.
Brutscher beszéde nagy hatást keltett. Percekig tartott, a míg kijött a képviselőtestület az ünneplés hangulatából s át tudott térni a rideg tanácskozásokra.”
Hiénák előre!
A Luca napjára időzített zálogházi árverést rövid és lényegre törő hír harangozta be a száz évvel ezelőtti újságban.
„December 13-ika. Sokaknak lesz ez a dátum kellemetlen. Ma van ugyanis a városi zálogház árverési napja. Délelőtt kilenc órakor kezdődik az aktus a zálogház helyiségében. Ékszerek, órák, arany- és ezüstnemüek, ruhák, ágynemüek, kerékpárok és egyebek kerülnek árverés alá. Hiénák előre!”
Gazdasszonyképző Szombathelyen
Elméleti és gyakorlati oktatás egyaránt várt azokra, akik a háziasszonykodást iskolai keretek között szerették volna elsajátítani. 1912 decemberében kezdődött az igényfelmérés a szombathelyi gazdasszonyképző tanfolyammal kapcsolatban.
„Most jelentkezzék a lányok közül az, aki jó gazdasszony akar lenni. Itt az alkalom, hogy jól megtanulhasson sütni-főzni az, a kinek kedve van a konyhai munkára. Ugy kitanitják, hogy még. Rendes tanfolyam lesz a jövő évben, amelyen mindent elsajátithat egy jófejü szorgalmas leányka két hónap alatt.
A látogatási tanfolyam ügyében Gyulay Károly soproni földmivel iskolai igazgató ma átirt Brenner Tóbiás polgármesterhez aziránt, hogy akadna-e husz látogatója a tanfolyamnak s adna-e a város két szobát a tanitás céljaira s két tanitónőnek lakást.
Ugy hisszük, hogy a polgármester válasza kedvező lesz. – Akad itt negyven leányka is, a kik a tanfolyamra el fognak járni s a kért helyiségeket is bizonyára szivesen megadja a tanács. – Eszerint biztosra vehetjük, hogy a jövő májusban és juniusban a tanfolyamot megtartják s onnan igen jó gazdasszonyok fognak kikerülni.
Az oktatás gyakorlati és elméleti lesz. Az óra rendszerint 7-8-ig erre felváltva kijelölt 2 növendék egyik tanitónővel végzi a napi bevásárlást. 8-10-ig tartanak az elméleti oktatások. 10-12-ig a növendékek két csoportra oszlanak; egyik csoport, egy tanitónő vezetése mellett végzi a főzést, sütést; a másik csoport, másik tanitónővel, annak utmutatása szerint szab, varr, mos, vasal, takarit. 12-2-ig van az ebéd, takaritás, konyha rendbehozás. Délután a szabás, varrás, kézimunka tanitás folyik. – Fél 6-6 óráig van a következő napi teendő és étlap megbeszélése és beszerzett élelmi cikkekből készített ebéd árának a pontos kiszámítása.
A napi ebéd anyagért minden növendéktől naponkint 50 fillér szedetik be, mely ebéddij azonban nehézsorsu növendékeknek elengedtetik; a miért a beiratkozás alkalmával kell jelentkezni. egyébként a tanfolyam teljesen ingyenes. Tanerőkről és felszerelésekről a tanfolyam vezetősége gondoskodik. a tanfolyam befejeztével nyilvános vizsga tartatik a szerzett ismeretek bemutatására; ugyanez alkalommal a tanfolyamon készitett élelmiszerekből és kézimunkából nagyszabásu kiállitás rendeztetik.”
A tót hegyekből érkező fenyőfák álma
Mi jár a karácsonyfának készülő fenyőfák fejében(?), míg hosszú útjukat megteszik a messzi hegyekből Szombathely városáig. Fény derül erre is, e szegénységet firtató száz éves publicisztikából.
„A piacon megjelentek a zöld fenyőgalyak. A kopár tót hegyek fenyvesei eljöttek a boldog Dunántulra világot látni. Tán igaz, az a sok szép mese, az a sok bájos legenda, a mely a karácsonyfához füződik, talán tényleg van lelke a fenyőgalynak, - akkor örvendezve jött a kopár tót hegyek közül szuróságu fenyü a Dunántul felé. A szegénység sivárságából jönnek a gazdagság buja jólétébe. A hatalmas, vastag fenyő fényes palotákról álmodik. Meséli, hogy galyain villanyfény fog táncolni, az ágain kis vonatok, apró várak, bábuk lesznek. Temérdek játék, csupa, csupa gyönyörüség… A sarokban az apró tölgygalynak az az ambiciója, hogy boldog gyermek tekintetek meleg fényében tündököljön, hogy színes papirláncok apró aranydiók, lógjanak rajta, a Jézuska ajándékai, az ő kedves szegény gyermekei számára… Sietnek el a szegénységből a boldogságba, a ridegségből meleg szobák ünnepi fényébe…
És megérkeznek a felvidék vándor fái ide a boldogságba. És itt is ép oly szegénységet, ép oly sivár ridegséget találnak.
A vastag fenyőág hiába várja az aranyakat, a vékony galyra nem jut papirlánc. A fenyőágakat csapdossa az eső és dér csillog rajtuk… Nem akad gazdájuk.
A fenyőágak ott állnak a piacon. Nem akad gazdájuk. Eső csapkodja, dér lepi őket s nem juthatnak meleg szobába. Az idén fára sem telik, nemhogy karácsonyfára. És sok apró gyerek csak az utcán lát az idén karácsonyfát.”
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
