Katonakórházak Szombathelyen
A nagy háború 1914 szeptemberében már javában szedte áldozatait a harctereken. A „szerencsések” csupán sérüléseket szereztek, s ápolásra kórházba kerültek. Vasvármegyébe is több száz sebesült katonát szállítottak, számukra iskolákat alakítottak át ideiglenes kórházzá.
A déli harctér sebesültjei közül a szombathelyi kórházba is szállitottak. Vasárnap délelőtt 135 katonát hozott a vonat, ma pedig 500 sebesült érkezett, akik közül 283 sebesültet a Torna-utcai elemi iskolába, az internátusba és a polgári leányiskolába helyeztek, a többit Kőszegre szállitották. A sebesültek fogadására a nagyszámu közönség körében megjelentek Békássy István főispán, Herbst Géza alispán, Kiskos István polgármester, dr. Fodor Antal rendőrkapitány is. A Vöröskereszt egyesület gondoskodott arról, hogy a betegek automobilon és kocsikon szállittassanak rendeltetésük helyére. – Hölgyközönségünk sorában pedig Békássy Istvánné, Szegedy Györgyné, Szegedy Gina, gróf Széchenyi Pálné, gróf Erdődy Sándorné, Szigetváry Gézáné, Sarlay Ferencné és nagyon sokan gondoskodnak arról, hogy vitéz katonáink élelmet és hüsitőt kapjanak.
Porosz tisztek látogatása
Ezekben a napokban nem csak sebesült katonák érkeztek Szombathelyre. Délceg porosz tisztek is tiszteletüket tették városunkban, érkezésükről már előzetesen is beszámolt a Vasmegyei Napló.
Vilmos császár dicsőséggel küzdő hadseregének vitézeiből 9 tisztet és 120 főnyi legénységet ma délután városunk állomásán üdvözölhetünk. Négy óra 33 perckor érkező vonattal jönnek az állomásra. A különítmény Skutariból indul. – Fogadtatásukra megjelenik az állomáson Békássy István főispán, Kiskos István polgármester, dr. Fodor Antal rendőrkapitány s közönségünk is a legnagyobb lelkesedéssel várja az időt, hogy szemtől-szembe láthassa győzelmes szövetségesünk vitézeit, akiknek tiszteletére és a legmelegebb rokonszenv kifejezéséül városunk közönsége selyem zászlót készittetett és nyújt át megérkezésük alkalmával.
A tisztek fogadására ünneplőbe öltözött a város. Virág, zeneszó, éljenző tömeg, megható zászlóajándékozás tette emlékezetessé ezt a napot.
Ma üdvözölhettük a nagy császár dicső katonáit, a szövetséges német hadsereg harcosait.
Igaz szeretettel fogadtuk körünkbe őket, a fegyverbarátság, a szivek barátsága szerint testvérharcosainkat. A pályaudvart színes embertömeg, virágerdőtől illatozó lelkes közönség lepte el. gyönyöü volt a nemzeti szinü selyem zászló, melyet Szombathely polgársága adott a német testvéreknek.
A berobogó vonatot három zenekar együttes játéka fogadta. A >Wacht am Rheins< és a >Hymnus< hangjai mellett vonult el lassan a sok ezerre menő közönség sorfala között a hosszu vonat, mely a német hadsereg különitményét hozta s lelkes hurrá és éljen kiáltások zugták be a levegőt, mikor megállott.
Békássy István főispán lelkes szavakkal üdvözölte a vonatból leszálló parancsnokot s átadta Szombathely polgárainak zászlaját, kérte, hogy tartsák azt meg emlékül, szerezzenek ennek is dicsőséget a maguk zászlaja mellett. Éltette a német császárt, a német nemzetet és a hadsereget.
Szűnni nem akaró hurrá és éljenkiáltások orkánszerű kitörésével ünnepelték e szavak után a germán harcosokat.
Majd a parancsnok röviden válaszolt. Meg fogják – ugymond – őrizni a kedves emléket, mely őket mindig a derék magyar nemzetre, a rettenthetetlen bátorságu magyar hadseregre fogja emlékeztetni. Azon lesznek, hogy a monarchia hadseregeivel vállvetve az agg császárnak diadalmas győzelmükkel örömet, a nemzetnek megelégedést szerezzenek. Ismét kitört a hurrá, mely most már a teritett asztalokig követte a csapat tisztjeit.
A parancsnok a zászlót átadta egy hadnagynak, aki a saját zászlójuk őrségének parancsnoka s a német szalaggal diszitett magyar lobogó csakhamar testvériesen simult a szövetséges birodalom zászlója mellé.
Ugy a tiszteket, mint a legénységet, csupa szép szálember megvendégelték s a vonat csak késéssel indulhatott tovább.
Már messze künn jártak a dicsőséges német császár katonáit vivő vonat s még mindig hallatszott a hurrá, hurrá, hurrá, - a lengtek a kalapok, lobogtak a hófehér kendők a szép asszonyok kezeiben.
Egy rövidlátó katona, gróf Niczky Ferenc halála
A Vasmegyei Napló tudósítója megrendülten számolt be az ostffyasszonyfai gróf Niczky Ferenc harctéri haláláról. Néhány nappal később fény derült arra is, hogy a hősi halott végzetét szemüvege, pontosabban annak hiánya okozta.
Megemlékeztünk lapunkban gróf Niczky Ferenc ostffyasszonyfai földbirtokos hősi haláláról, kinek holttestét a napokban szállitották keresztül Szombathelyen a sopronmegyei Ligvándra, ahol a kegyuri templomban helyezték diszes ravatalra s holnap helyezik örök nyugalomra az ottani családi sirboltban.
Most aztán egy népfölkelő hadnagy , aki Niczky századában volt, elmondotta a gróf sebesülésének és halálának történetét.
Augusztus 27-én orosz földön egy ellenséges löveg közvetlenül előtte csapódott le, a robbanás nem sebesitette meg, de a széthulló föveny összetörte a gróf szemüvegét s az okozta később halálát.
Szeptember elején ugyanis egy mély lövészárokban helyezkedett el az ezred, melyhez az ő százada is tartozott és amelyet ötszörös orosz tulerő támadott meg irtózatos tüzet okádott az orosz hadállás, de a népfölkelők kutyába se vették a tüzelést. Sőt védett állásaikban még tréfálkoztak is rajta. Másodikán reggel 9 órakor kiáltás jött a századhoz.
– Egy fiatal tiszt kell a század balszárnyára!
A főhadnagy azt hitte, hogy a balszárny egyik tisztje megsebesült, rövidlátó lévén, távcsővel a kezében felemelkedett, hogy megnézze mi történt. E percben a feje fölött szétrobbant két shrapnel s bár az árokban senki meg nem sebesült, gróf Niczky a derekán két súlyos sebet kapott, a légnyomás pedig földhöz vágta. Miközben Bécsbe akarták szállitani, az uton rosszul lett és meghalt.
Gázolás kerékpárral
Nem csak a nagy háború okozott emberveszteséget ezekben a napokban. Szombathelyen 1914 szeptemberében egy száguldó kerékpárnak és felelőtlen gazdájának is akadt áldozata.
Megszámlálhatatlan már azoknak a száma, akiket a gyorsan száguldó járművek nyomorékká tettek, vagy egyenesen agyongázoltak.
Tegnapelőtt este is ilyen balesetnek lett áldozata Tóth Józsefné 74 éves öreg asszony. A mint a Kulturház előtt haladt, nem vette észre az utána kerékpáron száguldó Bolfán József háziszolgát, aki ugyan csengetett, de szegény öregasszony nem hallotta meg és nem tért ki utjából. Az elgázolás oly heves volt, hogy az öregasszony agyrázkódást szenvedett.
Első segélyben dr. Dános József részesitette, de dacára a gondos ápolásnak, nem lehetett megmenteni és éjjel 12 óra tájban meghalt.
Ma tartották meg az orvosrendőri boncolást, melynél Giay vizsgálóbiró, dr. Takách Benedek és dr. Alexy Emil orvosok vettek részt.
Helyes volna, ha a rendőrség ebből és még sok esetből is kifolyólag szigoru intézkedéseket tenne a sebesen száguldó járművek megfékezésére.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
