Kocsmanegyed a vasútnál – a „dühöngők” nem teszik tönkre egymást, mindegyik megél

A szombathelyi vasútállomás környékén az utóbbi pár évben gomba módra szaporodtak a vendéglátóhelyek, melyek döntő többsége kocsmai színvonalú. Így az Éhen Gyula tér és a Vörösmarty utca között, a Szent Márton utcától a Semmelweis utcáig terjedő városrészt nyugodtan kocsmanegyednek lehetne titulálni. A vendéglátóhelyek egymásra települtek, döntő többségük a vasútállomással szembeni Szelestey utcában „vetette meg a lábát”. Egy nemrégen felújított háztömb alig készült el, máris kocsmák nyíltak a földszinten. Egyiknek kitett itallapján az elrettentő felirat: Harapnivalók – rágógumi. A Szelestey utca vasútállomás felöli részén ugyan nyílott néhány éve egy elég színvonalasnak tűnő vendéglő, amely bezárt, hogy aztán újból kocsmaként nyíljon meg. A dolog érdekessége, hogy a tények szerint a „dühöngők” nem teszik tönkre egymást, mindegyik megél.

A lényeg, hogy piálni lehet dögivel

S hogy mennyire koncentrálódik ez a kör, jól bizonyítja, miszerint a forgalmas Széll Kálmán és Szent Márton utcában egyetlen egy vendéglátóhely sincs a Vörösmarty utcáig bezárólag, de a Semmelweis utcában is csak három található. Az összes többi az Éhen Gyula téren és a Szelestey utcában zsúfolódott össze. Ezek között van presszó, söröző - papíron - cukrászda egyaránt. A lényeg, hogy piálni lehet dögivel.

Melegkonyhás egységként csupán a régi, közismert Mátyás pince

Ami a kajálást illeti, változatos a kép, csak egy a biztos: melegkonyhás egységként csupán a régi, közismert Mátyás pince maradt meg. Az Éhen Gyula téren egykor rendkívül forgalmas Rózsafa étterem félig cukrászdává, félig presszóvá vált, a rendszerváltás elsöpörte a szintén igen népszerű, a Dunántúl talán legtágasabb, leghangulatosabb Utasellátó éttermét (restijét), melynek helyén jelenleg egy drogéria működik. Aki vonatra várakozik, van elég ideje, s meleg ételre vágyik, jól lakhat tusfürdővel, szappannal vagy éppen papírzsebkendővel. A MÁV már mindenféle ígéretet tett melegkonyhás egység nyitására, ebből egy „szendvicses” talponálló valósult meg.

Nos, fel van adva a lecke annak, aki a vasútállomás környékén - s ebbe a távolsági buszokkal utazók is beletartoznak - melegkonyhás vendéglátóhelyet keres. Ha nincs nyitva a Mátyás pince (például vasárnap), mehet a centrumba.

Hatféle menüt kínálnak

A Mátyás pincét üzemeltető házaspártól megtudtuk, hogy igyekeznek tartani a frontot, s nemcsak az átutazók, de a környéken lakók, dolgozók étkezési igényeit is kielégíteni. Tudják, hogy melegkonyhás egységként egyedül vannak a vasútállomás környékén, s ezzel élni, s nem visszaélni akarnak. A patinás helyet hangulatossá varázsolták, s immáron hatféle menüt kínálnak. Ebből az egyik fittness menü azok számára, akik a korszerű, diétás táplálkozás hívei. Ez iránt, s a másik öt normál menü iránt is nagy a kereslet, sokan keresik fel ebédidőben a Szelestey utcai kisvendéglőt. A helynek nemcsak az a kuriózuma, hogy hatféle menüt kínálnak, de az is, hogy a főnökasszony is keményen kiveszi a részét a konyhai munkából, beáll a tűzhely elé. Átutazókkal, alkalmi étkező vendégekkel azonban nemigen találkoznak, lehet, hogy nem tudnak róluk, de az is lehet, hogy másféle étkezést választanak.

Hogyan sikerült gond nélkül megnyitni a több mint egy tucat, kora reggeltől késő estig is nyitva tartó vendéglátós egységet, talány. Már csak azért is, mivel egy ismerősöm csupán egy zöldségboltot szeretett volna nyitni a Szelestey utca egyik tömbházának földszintjén, de csak akadályokba ütközött. A lakók például azért ellenezték a bolt megnyitását, mert szerintük zajos. Ha az ajtónyitogatást és a krumpli öntögetését zajosnak lehet nevezni, akkor milyen a kocsmazaj? No comment.