Leginkább fákon, panelházak ablakainál telepednek meg a rovarok, amelyek méretre nem túl nagyok ugyan, de a királynő körül összegyűlt több ezer fullánkos már komoly aggodalmat kelt az emberekben.
A belvárosban, a zsinagóga mellett egy villanyoszlopból rajzott ki több ezer méh . A jelzés a tűzoltókhoz érkezett, akik értesítették Tóth Árpád méhészt és az áramszolgáltató embereit. Az oszlop ajtajának kinyitásakor kiderült, belül is ezerszámra tanyáznak a méhek. Tóth Árpád megpróbálta lépre csalni őket, az oszlop alá tett dobozban már kipörgetett lépek szolgáltak csaliként.
Ezt értette félre egy fiatal nő, aki messziről szórt szitkokat a méhész fejére: Ki az az idióta, aki méheket hoz ide? Ezt nem hiszem el! Én allergiás vagyok a méhcsípésre, maga meg itt szórakozik! hadarta és szóhoz sem engedte jutni a szakembert.
Közben a rendőrség szalaggal lezárta az oszlop környékét, mivel rengetegen tartottak egy közeli ünnepségre, beillatosítva, fagyival és színes virágokkal. A méhész puszta kézzel nyúlt fel a kandelláberbe és amíg elérte, kiszedte onnan a méheket, az anya azonban nem volt köztük, ezért egy hosszú lépet helyezett fel az oszlopba.
Néha tiszta vizet spriccelt a rovarokra, hogy azok az elnehezedett szárnyukkal ne repülhessenek.
Egy órával később végre sikerült megcsípni a méhkirálynőt, aki egy gyufásdoboz nagyságú ketrecben került a lép mellé. A méhek ekkor bolydultak fel igazán, zavarodottan keresték a királynőt és ekkor már a környezetükben lévő embereknek is nekimentek. Csípést végül csak a méhész kapott.
Négy órával a bejelentést követően sikerült a ládába csalni a legtöbb méhet, amelyeket egyelőre megfigyel a méhész, nem fertőzöttek-e.
Képgalériánkban az elejétől kezdve nyomon kísérjük az eseményeket. A képek nézegetéséhez margarinos mézeskenyeret javaslunk, hideg tejjel!
