Milliószínű Velence

Január elején az utazási irodák szabályos hajtóvadászatot indítottak a Velencei Karneválra utazni vágyókért. A buszos kiruccanás részletes leírása a Nyugat olvasóit is elrepíti a mesés forgatagba.

Volt olyan utazási iroda, ahol a jegyárak alig kerültek többe, mint egy belföldi kirándulás. Mindenesetre akik vállalták a buszon éjszakázást, azok már 11 ezer forintból megúszhatták az utat. Ez az ár a buszjegy és biztosítás mellett az idegenvezetést is tartalmazta. Nosza, kaptunk hát az alkalmon és néhány baráttal karöltve beneveztünk a „túrára”. Az utat megelőző szorgos adatgyűjtés eredményeképpen arra a megállapításra jutottunk, hogy némileg többen élték túl az éjszakai buszozást, mint akik nem, így matematikailag nekünk is megvolt erre az esélyünk.

Utazás az éjszakában
Péntek este fél tíz magasságában már szinte mindenki megérkezett. Nemsokára már minden irányból utazási sztorikat lehetett hallani: kinek deffekt jutott, mások el sem tudtak indulni, mert lerobbant a busz, de volt, aki arra panaszkodott, hogy családostul kifagytak már vagy négy alkalommal, mert a buszukon nem volt fűtés, még a teájuk is befagyott.. (Strapabíró család lehet és kitartó is. Arra gondolni sem merek, hogy esetleg túloztak egy kicsit.)

Tíz perccel a hivatalos indulás előtt aztán befutott az autóbuszunk, amely már kívülről is bizalomgerjesztő távolsági járművet sejtetett. Negyed óra alatt elértük a határt és újabb tíz perc múlva már az EU-ban találtuk magunkat, így már egyenes út vezetett Velencéig. Az utazás talán egyetlen negatívuma egy ismeretterjesztő videokazetta volt, ami Velencéről és Stájerországról kívánt információt nyújtani. A kissé szaggatott film inkább bosszantotta az aludnivágyókat. Akik éppen elszunnyadtak megeresztettek egy-egy elfojtott anyázást a felharsanó bajor induló hallatán. Az „Ende” után végre nyugodtan lehetett aludni, már annak, aki tudott, kb. félúton lehettük, amikor az egyik házaspár nőtagja kifakadt horkolását éppen abbahagyó urának: „Biztos, hogy megéri ennyi cécó néhány színes bohócért?” No comment.

A ködös Velence
A vártnál korábban, hajnali fél hatkor futottunk be a tejfehér ködbe öltözött Velencébe. Idegenvezetőnk lelkendezett egy sort, milyen szerencsések vagyunk, hogy láthatjuk a város másik arcát is, de az igazat megvallva én például nem tudom megkülönböztetni a ködös Velencét a ködös Bivalyröcsögétől. Busszal természetesen csak a város széléig tudtunk eljutni, hiszen Velencében nincsenek autóutak, így hát gyalog indultunk a belváros irányába.

Mivel szeretünk saját ösvényeken járni, ezért négyesben már az első megállónál leszakadtunk csoportunktól és térképpel a kezünkben célbavettük a Szent Márk teret. Ahogy lassan oszladozott a köd egyre többet láttunk az ébredező városból. Kezdetben csak előző napi konfettikkel harcoló utcaseprőkkel találkoztunk, aztán lassan előbújtak a zöldségesek is, akik óriási rutinnal tologatták kocsijukat egyik hídtól a másikig. A hét óra nevezetes eseménynek számított, ekkor nyitott ugyanis a mellékhelyiségek egy része. Egy „kitérő” ezer lírát (140 Ft) kóstál, amelyet érmével, bankjeggyel és speciális, bankkártyaszerű WC-kártyával is törleszthetünk.

Minden út a Szent Márk térre vezet
Most már frissen és üdén indulhattunk tehát a Szent Márk tér becserkészésére, de nem várt akadályba ütköztünk. Ugyan szinte minden sarkon találtunk útbaigazító táblát, de érdekes módon leggyakrabban több irányba mutattak a nyilak, így mindenhol választhattunk, jobbra, vagy balra keressünk, vagy ami még jobb: egyenesen, vagy visszafelé… Maradt tehát a térkép. Időközben egyre több túristacsoport bukkant fel a láthatáron és a hangos „bazmeg”-ekből sejteni lehetett a nemzetiségüket. Alig féltucatnyi híd megmászása után előbukkant a ködből a keresett tér is. Talán összesen tíz érdeklődő lézengett a placcon, de akkor ez még nem jelentett nagy újságot számunkra. (Ha ezt valaki néhány órával később meséli nekünk, akkor már nem hittük volna el) Csalódást okozott, hogy a híres galambseregletből csupán néhány tubi totyogott fázósan a közelünkben.
Mindenesetre teszteltük, valóban olyan szelídek-e, mint ahogyan a fáma tartja. Előkerültek a táskákból a szendvicsek és némi beetetés gyanánt a galambok elé vetettünk egy kis kenyeret. A kiválasztottak elégedetten indultak a morzsák levadászására, de ebben a pillanatban a ködből előbukkant egy egész ezrednyi galambcsapat megerősítve jópár sirállyal.

Festess maszkot!
Mire az utolsó morzsát is kietettük a táskából már megélénkült a tér is, sőt a nap sugara helyenként áttörte a ködfátylat, érdekes ragyogással borítva be a környező épületeket. A tér szélén testfestők gyülekeztek és mesteri mozdulatokkal pingálták színesre saját arcukat, amely a nap folyamán cégérükként is szolgált. Az arc kifestése rendkívül divatos a Karnevál idején, kicsik és nagyok, fiatalok és idősek, férfiak és nők egyaránt szívesen pingáltatnak. Az árak is elfogadhatóak: a legkisebb, ennek ellenére mutatós rajzok 5 ezer lírába kerülnek (700  ft), míg a nagy, szemkörüli festett maszkok 10ezerért (1400 Ft) szerezhetők be. A teljes arcos festett maszk ára megállapodás kérdése. Tapasztalataink alapján az olasz fiatalokból álló testfestők a legolcsóbb maszkokat is nagy odaadással és figyelemmel készítik el, így nem kell attól tartani, hogy csak képenlöttyintenek valami festékkel és beszedik a pénzt.

Ha van pénzed, vehetsz is…
A Karnevál természetesen elképzelhetetlen igazi maszkok nélkül. Ezekből sincs hiány, sőt, meg kell küzdeni a választék bőségével. A klasszikus tollas maszkok mellett megtalálhatók modern álarcok is Drakulától kezdve a bárgyú Pikachu-ig. Az árak jellemzően 10ezer líránál kezdődnek. A magyar csoportok között a toplistát a 15 ezer lírás óriási bohócsapka vezette. 20 ezerért már kicsi tollas maszk is kapható, a nagy és impozáns maszkok pedig 40 ezertől kelletik magukat. (rejtély, milyen madárból szereznek az olaszok ekkora tollakat, lehet, hogy megtépáztak néhány turult?) A zacskós konfetti már 500 líráért (70 Ft) is elvihető. A gyerekek előszeretettel terítettek be vele jópár alkalommal.

Kilenc órakor aztán megjelent a téren az első igazi jelmezes is, a közben megszaporodott nézelődők legnagyobb örömére. Lassan lejtett végig a nézelődők között, szomorú maszkjához jól illett a mozgása. Néha bepózolt a fotósok előtt, akik hálásan lőttek el rá jópár kockát. Tapasztalatom alapján a jelmezes szereplők legnagyobb fizettsége, ha minél többen fényképezik le őket és minél nagyobb feltűnést keltenek a nézelődők körében. Ezért cserébe maximálisan „túristabarátok”, azaz nem küldik el a fotósokat a búsba, még ha sokat bénáznak is.

Bolyongás a város körül
Mivel a „nagy életet” délutánra jósolták a tapasztalt karneváljárók ezért felkerekedtünk és kiballagtunk a közeli vizibusz (vaporetto) állomáshoz és találomra felszálltunk az egyik járatra, ami Lido-szigetig közlekedett. Egy menetjegy 6000 líra (820 ft), de ha valaki szeretne sorbanállás nélkül többször is hajókázni, akkor napijegy váltása javasolt, ami mindössze három menetjegy ára (18000 líra). Ötfős csoportok esetén már 15000 líráért is lehet napijegyet váltani. Útközben sok látnivalóval találkoztunk, de ami a legjobban megragadott, az az ellenkezőirányba készülődők tömege volt. Így hát rövid számvetés után úgy határoztunk, hogy nem csavargunk többet a Vaporetto-val, hanem a végállomáson visszafordulunk. Ekkor már a hajón is megszaporodtak a középkori jelmezbe bújt karneválozók és rendíthetetlenül állták (vagy ülték) a fotósok rohamait.  A Szent Márk térre visszaérve amerre a szem ellátott hömpölygött a tömeg. Nosza, fejest ugrottunk mi is az áradatba.

A maskarások imádják a kamerát 
A hangulat dél környékén már a csúcsokban szárnyalt, gyakran botlottunk bele spontán összeverődött csoportokba, akik a nyelvi nehézségek ellenére megpróbáltak indulókat énekelni, táncolni, mulatni – óriási sikerrel. Egyébként az egész karneválra a felszabadultság érzése jellemző. Együtt vígad ázsiai, afrikai, európai, kövér és sovány, szóval mindenki, aki jól akarja magát érezni. A fotósok kedvéért szinte minden jelmezes hajlandó volt pózolni. Korbéli megkötöttség nincs, tehát a történelmi jelmezek mellett minden más is megengedett. Talán fel sem tudnánk sorolni, hányféle maskarával találkoztunk. A színpompás, művészi gonddal tervezett maszkok és jelmezek, élénk, harmonikus vagy éppen ünnepi színek vidám kavalkádot alkotnak Jellemző, hogy a legkisebbek, a totyogók is megkapják a maguk jelmezét. Senki ne lepődjön meg tehát, ha maci, kukac, kalóz , báró, hercegnő, vagy éppen egy „életnagyságú” teletubbie pislog vissza egy babakocsiból. Sőt, a csúcsok csúcsa, hogy a kutyák és macskák sem kerülhették el a sorsukat. (Talán csak a galambok ússzák meg jelmez nélkül, de ők is csak azért, mert nem szívesen ékeskednének más tollával…)

Két órától már szinte mozdulni sem lehetett a téren. A szabadtéri színpadon egymást követték a jelmezes csoportok zenés felvonulásai, a legtöbb bohókás hangvételű és egy nagy kivetítőn a tér minden pontjáról jól kivehető. Az idő villámgyorsan haladt, a filmtekercsek pedig még gyorsabban fogytak. (A fényképek kidolgoztatása gyakorlatilag többe kerül majd, mint maga az utazás…) Fájó szívvel és körülbelül  20 centivel rövidebb lábbal búcsúztunk a Szent Márk térről és alig húsz perc alatt ki is jutottunk a száz méterre lévő hajóállomásig. A háromnegyed órás vizi út betekintést nyújtott egy hering dobozbéli életébe és a buszparkolóban sem volt egyszerű megtalálni saját buszunkat, de annál nagyobb öröm volt kinyúlni a párnás üléseken.

A hazafelé tartó útról kevés emlékkép maradt fenn, az utasok legnagyobb része az elindulást követő percekben már aludt. Az osztrák-magyar határon csak a magyar határőrök foglalkoztak velünk, de ez sem tartott tovább 10 percnél…

Tippek, ötletek:
Vigyázz a gyerekre!
A művészet központjának tartott Velence ad helyet Európa legnagyobb és legismertebb karneváljának. A Velencei Karnevált – 200 év után – 1980-ban újította fel a város polgármestere. Mára a világ legnagyobb és legismertebb karneváljai közé nőtte ki magát. Ha valaki többedmagával közlekdeik a tömegben tanácsos előre kijelölni egy találkozási pontot (pl. valamelyik szobrot, vagy zászlórudat) és meghatározni, hogy „elvesződés” esetén minden félórában a megadott helyen keressék egymást a párok, mivel az elsodródásra igen nagy az esély. (Híradások szerint a vasárnap délután 70 ezer ember látogatott ki a Szent Márk térre) Célszerű a gyerekeknek odaadni valamilyen információs lapot, amit meg tud mutatni baj esetén. És bár a legtöbb látnivaló a Szent Márk téren van, javaslom, hogy gyerekkel csúcsidőben senki ne kísérletezzen eljutni a tér közepéig. A tengerparton a Vaporetto-állomáson, illetve a Sóhajok hídja körül is akad millió látványosság, de a tömeg már valamivel kisebb.

Vigyél ennivalót!
Célszerű még otthon felszerelkezni szendvicsekkel és itallal, ami egyrészt lényegesen olcsóbb, mintha a helyszínen vásárolnák, másrészt nem kell érte sorbaállni. Padokat csak elvétve találni, éttermeknél és bároknál pedig csak fogyasztás esetén lehet megpihenni (már ha éppen van hely). A városban a boltok nagy része nyitvatart hétvégén is. Célszerű még a nagy zsúfoltság előtt megkeresni azt a Vaporetto-állomást, ahonnét a parkolóhoz vissza lehet jutni este és megnézni, mikor indulnak vizibuszok. Érdemes legalább egyel korábi indulási időt választani, így nagy tömeg esetén még mindig van esély feljutni a következőre.. (A velencei parkolót Tronchetto szigetnek hívják)

A WC-k tiszták, de fizetősek. Általában 7-7.30-kor nyitnak és 18-19 óráig tartanak nyitva. Bárokban, éttermekben csak fogyasztás esetén engedik meg a használatát.

Tánczos
Fotó: Pajor, Tánczos