Nagy port vert fel a médiában annak idején, hogy szombathelyi kórházi dolgozók 70 fős
csoportja a szülészeti osztály dolgozói az elmaradt ügyeleti díjaik
kifizetése miatt bepereli munkáltatóját, a szombathelyi Markusovszky Kórházat.
Egyrészt az elmaradt béreket szeretnék megkapni, másrészt a bíróságot kérték az
elmaradt bérek pontos összegének megállapítására. Kérték azt is, hogy a
ledolgozott időket számolják bele a nyugdíjaik kiszámításába is.
Ha még emlékeznek rá, ennek az ügynek a folyománya az is, hogy a várandós kismamák
nem szülhetnek választott orvosuknál, mondván, az is túlóra lenne az orvosok
számára. Így csak az éppen ügyeletes orvos vezeti le a szülést. Egyesek szerint a
kórház így állt bosszút a szülész orvosokon
.
A dolgozók követelésüket arra alapozták, hogy egy jogi ellentmondást fedeztek fel
a magyar rendeletek és az EU irányelvek között: Mint ismeretes: az EU-s törvények
magasabb rendűek, mint az országok rendeletei és törvényei, ezért amennyiben
ellentmondás van a kettő között, úgy az EU-s törvényt kell figyelembe venni, a
helyi szabályozást pedig semmisnek kell tekinteni.
Az akkori magyar törvény szerint az ügyeletben töltött időt két részre lehet
bontani: egyik része a ténylegesen munkával töltött idő erre jár a teljes bér
, míg a másik része csak A készenléti idő, amire a munkáltatónak nem kell
a teljes összeget kifizetnie. Az EU-s törvények szerint ilyen módon két részre nem
bontható az ügyeletben töltött idő, és az egész teljes munkaidőnek számít.
A helyzetet bonyolítja, hogy időközben a kérdéses kormányrendeletet bár nem eme jogi ütközés miatt az Alkotmánybíróság megsemmisítette. Viszont a rendelet egy részét átemelték a dolgozók által annak idején aláírt kollektív szerződésbe, ami miatt még nehezebben megállapítható, hogy mi alapján kellene kiszámolni az elmaradt béreket.
A tárgyaláson kiderült, hogy a feleknek nem sikerült peren kívül megegyezni, ugyanis a munkáltató képviselője szerint az előző tárgyalás óta eltelt mintegy háromnegyed év nem volt elegendő arra, hogy a felperesek tényleges munkával töltött idejét kiszámolják a kórlapok és egyéb kórházi dokumentációk alapján, így a Munkaügyi Bíróság még húsz napot adott arra a munkáltatónak, hogy ezt pótolja, majd valószínűleg igazságügyi könyvszakértőt fognak kirendelni az ügy kivizsgálásához.
Vita alakult ki arról is, hogy egyáltalán kit is kell beperelni, ugyanis a per kezdete óta a kórház átalakult gazdasági társasággá, és így nem lehet jogutódja az akkori munkáltatónak, amely egy költségvetési szerv volt. A tárgyaláson több munkavállaló is megjelent, akik meghallgatásakor egyetértettek abban, hogy ügyeleti idejüknek mintegy 75-80 a százalékát töltik ténylegesen munkával.
