A világ felvilágosultabb szegleteiben nagy múltja van a civil kurázsinak, legyen az elhagyott bérházak spontán megtöltése kulturális programokkal, bálnagyilkosok kergetése motorcsónakkal Greenpeace zászló alatt, vagy az ingyen ölelés mozgalom de olykor elég csak Budapestig elmenni egy kis alulról jövő kezdeményezésért, hiszen a világ legnagyobb bringás felvonulását, a Critical Masst mi, magyarok jegyezzük. Legoptimistább lázálmainkban sem gondoltuk volna, hogy Szombathelyt is sikerül egyszer kimozdítani a stagnáló petyhüdtség állapotából, de szombat délután megtörtént a csoda: úgy kétszáz fiatal várta párnával a kezében a Fő téren, hogy négyet üssön az óra.
Lapunk hasábjain olvashatták Önök is, hogy a szürke mindennapokat fellazító akciókra szakosodott sok feltételezéssel ellentétben nem politikai indíttatású Negyedik Köztársaság honlapján díszelgett a felhívás, hogy sok más magyar város mellett Szombathely szívében is várják azokat, akik úgy gondolják, köztereink nem csak szemlesütött közlekedésre valók. Ezzel egycsapásra csatlakoztunk a nemzetközi Pillow Fight Day-hez, vagyis nagy párnacsata naphoz, amikor is Bostontól Koppenhágán át Sydney-ig vidám világlátású emberek összejönnek egymást püfölni.
A szélrózsa minden irányából érkeztek a párnások
A jelzett időpontban a félig-meddig szervező vagyis inkább csak az esemény egyik felkarolója, mert mint mondotta, nem rajta áll a vásár, hanem azokon, akik eljönnek Szakács Dávid vállalta be, hogy a Császárkő tetejéről megadja a kezdőlökést az első szombathelyi vánkosháborúnak azzal, hogy elmondja a szabályokat: csak párnás embert ütünk és csak párnával, szemüveget kéretik levenni, ja, és addig tart az esemény, ameddig tart: legjobb lenne, ha éjfélig itt püfölnénk egymást.
Az iskolai stressz mert főleg ez a korosztály képviseltette magát levezetőjeként sem utolsó harc heves huppogássokkal vette kezdetét, akkora intenzitással, hogy a jelenlévő fotósok kétszer is meggondolták, bemerészkedjenek-e középre. A tömeg ott gyepálta egymást, ahol érte: volt, aki körbefutva rávert egyet minden közelben álló koponyára, mások az ellenfél párnáját lefogva kerültek helyzeti előnybe, punk ütött emóst röhögve, fiú ütött lányt randiban reménykedve, három ütött gonoszul egyet, spontaneitás és taktika feszült egymásnak.
és tollfelhő borította el az eget
A repülő tollfergeteg fontos része minden valamirevaló párnacsatának, így szükségszerűen szakadtak
A félig-meddig szervezők ekkor gondosan eltakarították a kilós méretekben elhulajtott pelyheket, ahogy azt ígérték, cserébe annak, hogy engedélyt kaptak az eseményre. Ha maradt volna párna, összegyűjtöttük volna a hajléktalanoknak zárul még egy utolsó pozitív gondolattal a nap, amit ezennel beírunk a nagy szombathelyi naptárba, hátha egyszer még évfordulóként fogják tisztelni a jövő dicső, civil kurázsiban dúskáló nemzedékei.
Érdekel, hogyan élték meg a Nemzetközi Párnacsata Napot a világ más városaiban? Klikkelj ide.
|
Nézze meg a szombathelyi csatáról készült videót! |
| A legkorrektebb csata Az elmúlt évtized politikailag legkorrektebb csatájának lehettünk szemtanúi szombaton délután Szombathely Fő terén. Eddig úgy tűnik, országos szinten Budapest után a szombathelyi utcai párnaharcosok voltak a legtöbben és több mint egy órán keresztül gyepálták egymást a legkitartóbbak. Ha elégetett kalóriákat nézünk, akkor bizony dobogós tömegrendezvényt sikerült összehozni. Sebesültekről nem érkezett hír, így a látszat ellenére a párnacsata sem lett veszélyesebb, mint egy gombagyűjtő túra az Őrségben. Azt nem tudhatjuk, hány nyakleves került kiosztásra a csata estéjén, amikor kiderült, hogy hiányos a családi ágyneműgarnitúra, de az biztos, sok szülő a helyszínen követte nyomon csemetéje vidám ámokfutását. Ezúttal egyetlen bejelentés sem érkezett a rendőrségre a bunyó miatt, a második félidőben megjelenő rendőrök a szóbeszéddel ellentétben nem emiatt érkeztek a Fő térre. Őket kisgyerekes anyukák hívták, akik megijedtek a csatahelyszínre érkező, staffordshire terriereket szájkosár nélkül sétáltató fiataloktól, akik állítólag be akarták küldeni az ebeket a tollfelhőbe. A szülői fellépésnek köszönhetően a kutyások belátták, ez nem az a program, ahol örömmel látják őket, így odébbálltak. De vissza a korrektséghez. A csata hevében is nyugodtan sétálhattak a komoly utcai összecsapásokban már járatos fotósok, egyetlen eltévedt párna sem landolt szándékosan a kobakokon. A résztvevők betartották, hogy csak párnás embert ütnek. (Szerencsére a zsírpárna nem számított annak.) Kölcsönkért párnával sikerült rendezni egy korábbi nézeteltérést Phreek kollégával, de kiderült, mennyire nem tiszteli az idősebbeket, hiszen visszaütött a bitang. A megyei napilap szőke újságírónőjét nem sikerült táncba vinni, hiába próbáltunk párnát a kezébe nyomni, nem volt tollas a háta, így időben kapcsolt, micsoda tortúrának tenné ki magát, ha kézbe fogna egyet. A csata legfiatalabb résztvevője minden bizonnyal a 22 hónapos Szatmári Márk volt, aki az epicentrumig ugyan nem merészkedett be, de a periférián felvette a harcot a 4-5 éves lányokkal. A legidősebb versenyző egy Szombathelyen jól ismert hajléktalan volt, aki saját magának készített harcieszközt egy kiürült párnahuzat és pár marék toll segítségével. A jellemzően középiskolás fiatalokat először meglepte a férfi, de mivel itt sem a kor, sem a nem nem számít, hamarosan megkapta a magáét az önjelölt gladiátor, aki később vigyorogva távozott. A párnacsata, mint legbarátságosabb küzdősport kitűnően levezette a fiatalokban felgyülemlett feszültséget. Ha valaki rámosolygott a másikra, akkor pontosan lehetett tudni, hogy a következő pillanatban fejbevágja egy párnával. Nem kellett a sorok között olvasni, kombinálni. Ismerkedésre is kitűnő volt a Fő téri buli. "Te ilyen béna párnán alszol?" Puffff! "Aha, de ha feljössz hozzám, veszek elő Neked másikat" Pafff! "Király!" Loccs! És ehhez hasonló párbeszédek zajlottak a leendő párok között, miközben egymást csépelték.
Harmadik képgalériánk megint más szögből mutatja be az első szombathelyi nagy párnacsatát. Talán csak a Császárkövet kellene a későbbiekben mentesíteni a harcálláspont funkció alól és így már semmi kivetnivaló nem lenne a küzdelemben. A kiszóródott tollak legnagyobb részét sikerült begyűjteni, de a párnák többsége egészben maradt. Ezeket mint a győztes gladiátorok fegyvereit valószínűleg ezután nagyobb becsben tartja majd gazdájuk. Nekünk pedig van egy olyan érzésünk, hogy jövőre még többen jönnek el majd. Rajtunk nem múlik, mint ahogy az idén is, jövőre is előre szólunk majd a párnacsatáról. És természetesen beszámolunk a fejleményekről. T.M. |
