Börtönben jártunk – Átköltöztek a rabok (Frissítve!)

Van valami nyomasztó érzés abban, amikor az ember egy börtönbe megy látogatóba. Talán ahhoz hasonlítható, mint amikor húsz évvel ezelőtt átléptük a határt Búcsúnál. Nem volt rejtegetnivaló, de mégis görcsbe rándult a gyomor. Autóval nem mehettünk be a külső kapu és bástyafal közötti területre sem, a régi tiszti parkolóban kellett hagynunk a kocsit. Az első kapunál viszonylag gyorsan átjutottunk a fekete ruhás biztonsági emberek között, ehhez mindössze egy igazolvány kellett és az, hogy a nevünk szerepeljen azon a listán, amit a kapuügyeletes lobogtatott. A korábban leadott adatainkat ugyanis leellenőrizték a BM-ben, de úgy tűnik, nem jelentetünk kockázatot, mert rajta voltunk a belépésre jogosultak listáján..

A következő kapunál aztán váratlan meglepetésben volt részünk, nem vihettük be a börtön területére a fényképezőgépet, holott korábban fotóriportra kértünk engedélyt. Néhány telefon az illetékeseknek, majd döntési kényszerbe kerültünk, vagy megyünk gép nélkül, vagy visszajövünk néhány hónap múlva. Bementünk.

Nem nyomasztó!
A nagy bástyák zárt toronnyal, a vastag, magas fal, tetején a gyilokjáróval belülről kevésbé nyomasztó, mint hittük. Minden világosra van festve és a beblső kerítésnek köszönhetően nem lehet elkolbászolni, csak egy irányba mehettünk. A 4-es bástyánál új kísérőt kaptunk a kommandós kinézetű őr helyett, innentől Rába András századossal folytathattuk utunkat, vele léptünk be a bástya tövén nyíló fémajtón. A nyitási rendszere meglehetősen izgalmas, de sajnos ezt nem írhatjuk le. A torony tövében kétfele ágazott az út, egy széles, zárt vasajtó, vagy az udvar felé indulhattunk. Természetesen a nagy ajtó keltette fel jobban az érdeklődésünket, nem hiába.

Bunker a föld alatt
Sajnos nem nyithattuk ki a bejáratot, de Rába százados elmondta, itt lehet lemenni a 30x20 méteres KV-pincébe. Nos, nem kávézni lehet ott, ez az elnevezés a katasztrófavédelmi építményre utal. (Régen légópince névre hallgatott) A létesítmény még a Garasin Rudolf laktanyával együtt épült, katonai célokra, így szinte hozzá sem kellett nyúlni az átépítés során. Készült viszont külön zárható rész az elítéltek számára, hogy szükség esetén a föld alatt is elkülöníthetők legyenek a lakosságtól.

Többet erről nem tudtunk meg, így folytattuk utunkat az udvar irányába. Azt még kiderítettük, hogy a széles fal belseje tömör, nincsen benne közlekedőfolyosó, mint ahogy az korábban az egyik televízióban elhangzott.

Laktanyából börtön
Az egykori Garasin, majd később Savaria laktanya udvarán feltűnően kevés a növény, a régi épületekre pedig szinte rá sem lehet ismerni. Itt is fehérre meszelt falak fogadnak, rácsos ablakokkal. Az egyik épületre liftet szereltek kívülről, ezt is drótháló védi. A bejáratnál rácsos ajtó, később a lépcsőnél egy másik és ez ismétlődik minden emeletnél. A harmadik emeletre tartunk, így épületen belül hat rácson kell átverekednünk magunkat, plusz a megfelelő szint folyosójára való bejutást is rácsok akadályozzák.

Lehangoló érzés, de a folyosóra belépve furcsa érzésünk támad. Mintha egy társasházban lennénk. Cellákról nem beszélhetünk, inkább szobák vannak és megdöbbenésünkre az egyikbe éppen egy rab megy be, aki a szomszéd teremből jött ki. Világos vászonruhát visel, a csíkoknak nyoma sincs. Rába százados mosolyogva magyarázza, hogy a szinteken 8-19 óráig nyitva vannak a börtönszobák, az elítéltek szabadon mozoghatnak, már ha éppen nem dolgoznak. Ez a módszer tőlünk nyugatabbra már bevált, csökkenti a rabok frusztrációját.

Cella, színes tévével
Belépünk a 312-es sorszámú, kb. 5x5 méteres börtönszobába. Egy 30 év körüli férfi angolkönyvvel a kezében ül az ablak előtt. A századost meglátva vigyázzba vágja magát, de Rába András int neki, hogy leülhet. Az elítélttel nem beszélhetünk, így csak körbenézünk a „cellában”. Ha nem lenne rácsos az ablak, akkor akár egy kétcsillagos turistaszálló is lehetne.

A törtfehérre meszelt falon kar tartja a közepes képernyőméretű színes televíziót. Megtudjuk: 24 csatornából választhatnak a rabok a szabadidejükben –magyar, német és angol nyelven közszolgálati, zene és sportcsatornák, valamint ismeretterjesztő műsorok-, plusz van egy központi csatorna, amit rendszerint hetente egyszer kötelezően nézniük kell. Itt hangzanak el a börtönnel kapcsolatos friss információk, a heti munkabeosztás és egyéb fontos dolgok. Ezzel a közös sorakozókat váltották ki, ahol a régi börtönben előfordultak kisebb-nagyobb verekedések is. Így viszont nincs lehetőség a gabalyodásra.

Az ágyakon kemény, de kényelmes matrac és kék ágyneműhuzat feszül, mindegyikhez zárható szekrény tartozik. Immár zárt a mellékhelyiség is, ahogy az ajtót nyitjuk azonnal bekapcsol a szagelszívó. Itt van a zuhanyzó is, a falon tisztálkodószer-tartóval, ahonnan nehezen esnek le az odahelyezett tárgyak. Konnektorokat is találunk, állítólag nem kell tartani attól, hogy az elítéltek belenyúlnak. Használhatnak viszont otthonról kapott elektromos eszközöket –szigorú ellenőrzés után. Ez is hozzájárul a nyugodt büntetésletöltéshez.

Egy asztalkán szépen gondozott gömbakvárium áll, benne három hallal. Az egyik elítélt kedvencei, a laktanyaparancsnok nem tiltotta meg a behozatalukat, de szigorúan megszabta, hogy legnagyobb odaadással kell gondozni az állatokat. A mennyezeten egy fehér doboz is helyet kapott, amin kerek, sötét üveggel fedett nyílás van. Rába András szerint füstjelző, szerintünk azonban nem az, mivel az ajtó feletti Monox2000 jelzésű szerkezet inkább tűnik annak. Erre a felvetésre azonban már nem érkezett válasz.

Szigorú időbeosztás
Az elítélteknek pontosan tartaniuk kell a büntetés-végrehajtási intézet időrendjét. Ébresztő 6.00-kor, 6.30-ig tisztálkodás, takarítás, majd reggeli 7 óráig. A munka fél órával később kezdődik, jelenleg 390 elítélt tud dolgozni. Bőrvarrás, karosszéria munkák és könnyű fizikai munkák –festés, válogatás- szerepel az álláslistán. Ebédig két tízperces cigarettaszünetet lehet kihasználni.

Az ebéd három fogásos, rendszerint leves, főzelék, vagy hús és sütemény, vagy gyümölcs. Repetázni hetente háromszor lehet, de hogy ezt hogyan tartják nyilván, az rejtély. Az étkezés a „cellákban” zajlik. A karosszérialakatosok és a szellemi munkát végzők több és táplálóbb ételt kapnak, mint a bőrfestők. Délután négykor hagyhatják el a rabok a munkahelyet és 19 óráig szabadprogramjuk van, amit a saját szintjükön tölthetnek el, vagy ha előre jelezték, igénybe vehetik az 5-ös épület torna- és edzőtermeit, kápolnáját.

Szabadidő
A klubszobában kártyázni, társasjátékozni lehet. Ez is egy pszichológiai teszt. Aki nem képes veszíteni, az alkalmatlan a közösségbe bocsátásra. Jó magaviseletért különböző kedvezmények járnak. Ilyen például a házastárs fogadása a vendégszobában, ahol háromnegyed órát tölthetnek együtt. Szintén az 5-ös épületben kapott helyet az Internet szoba, ahol heti három alkalommal tartózkodhatnak a rabok. Barangolhatnak a világhálón, vagy hálózati játékokat játszhatnak egymással.

Nemrégiben az egyik elítélt második helyezést ért el a Honfoglaló című online játékon és parancsnoki engedéllyel részt vehet majd az országos döntőben is. Ha nyer, akkor vállalnia kell, hogy egy börtönőrrel együtt veszi át a nyereményét. Mindenesetre társai szorítanak neki és doktor úrnak nevezik a pörgő ésszel megáldott elítéltet. (Aki egyébként csalásért, sikkasztásért ül). Az elítéltek között van egy hivatásos masszőr is, aki a civil foglalkozását űzi a börtön tágas falai között is, a jó magaviseletű rabokat gyúrja át, ami beleszámít a munkaidejébe.

Sport, büfé, takarodó
A már említett 5-ös épület jól felszerelt csarnokai mellett lehetőség van a szabadban is sportolni. A régi alakulótéren vannak a műfüves, illetve salakos pályák, a második ütemben pedig egy négy sávos, 25 méteres, feszített vizű medence is épül, amit nyáron lehet majd használni sportolásra, kikapcsolódásra. Alkoholt nem, de alkoholmentes sört kaphatnak a rabok, pontosabban megvásárolhatják a saját pénzükből.

A börtön büféjének árszínvonala valamivel felette van a szupermarketekének, de egyáltalán nem nevezhető drágának. Tisztálkodószerek, édességek, vásárolhatók leginkább, de akadnak CD-k is, komolyzenétől a legfrissebb hazai válogatásig. Sőt, a high-tech is betette a lábát, USB-s MP3 lejátszót is lehet kapni, amihez az internetről tölthetők le zenék. Akinek nincs munkája lehetőséget kap a tanulásra, könyvtárlátogatásra, vagy szakmát is tanulhat, pl. lakatosmesterséget, könyvelést, vagy vadásznak képezheti magát.

Aki pedig egyikkel sem él, az a cellájában meditálhat napközben. Televíziót nem nézhet, miközben a többiek dolgoznak, rádiót viszont hallgathat. Ilyen esetekben a nem dolgozó elítélt feladata a cella rendben tartása, kitakarítása. A szintfelelős pedig a folyosókat is takarítja és ellenőrzi a hűtőt, nincs-e benne lejárt szavatosságú étel, ital - erre a higiénia miatt van nagy szükség, egy hűtőt ugyanis átlagosan 6 rab használ. Fejenként maximum két sütemény, két üveg alkoholmentes sör és két joghurt, valamint maximum 20 deka felvágott és sajt tárolható a rekeszekben.

22 órakor elsötétülnek a cellák, kötelező alvás van. Sokaknak ez a legnagyobb büntetés, ha nem tudnak elaludni, hiszen nem olvashatnak, illetve a filmek végét is csak ritkán látják. Éjszakára központilag zárják a cellákat, ha valakinek gondja van egy gomb megnyomásával jelezheti.

Tervek
A második ütemben készül el a bekerített tangazdaság is, ahol zöldségtermesztés mellett birkanyírással, sertéstartással is megismertetik az elítélteket. A gyapjúból különböző ruhaneműk készülnek majd egy belső üzemben. A börtönben készült árukat SavaCell néven hozzák majd forgalomba. Hasonlóra régebben is volt példa, akkor vegyesipari vállalatok működtek a börtön falain belül. Híres volt például a kézzel varrt labda.

Szintén a második ütemben adják át majd a Vendégházat. Ennek lényege, hogy nem a fogvatartott megy haza kimenőre, hanem családtagja költözik be egy hétre a börtön védett területére. Így a rab nem szakad ki a megszokott környezetéből és kevesebb lesz a szökés is. A hozzátartozó ellátásának költségeit a rab fizetéséből vonják, de természetesen lehetőség van arra is, hogy a családtag fizesse. A vendégszoba felszerelése megegyezik a celláéval, de kisebb alapterületű és csak két személyes. Mivel nők nem mehetnek be a börtön területére, ezért a Vendégház a bástya és a külső kerítés között, őrzött területen kapott helyet.

Összességében nem találtuk rémisztőnek az új szombathelyi börtönt, de azért nem költöznénk be. Kifelé visszakaptuk gépeinket, telefonjainkat és elbúcsúztunk Rába századostól, aki a "Soha viszont nem látásra!" fordulattal búcsúzott.

Úgy legyen!