Január 20-án iktatták be Donald Trumpot, így ő lett az Egyesült Államok 47. elnöke. A ceremónia mégsem Trump miatt vált emlékezetessé, hanem Elon Musk, a Tesla és a SpaceX vezérigazgatója miatt. A dél-afrikai milliárdos ugyanis egy olyan náci karlendítésre emlékeztető mozdulatot tett – vagy valami ahhoz kísértetiesen hasonlót –, hogy attól még Toroczkai László is elmorzsolhatott egy könnycseppet.
Az eset után Musk sietve magyarázkodott: állítása szerint csak viccelt, integetett, vagy éppen egy római köszöntést próbált eljátszani. Az egyre szövevényesebb magyarázatok azonban Ockham borotvájáért kiáltanak. William Ockham angol ferences rendi szerzetes gazdaságossági elve szerint, ha egy jelenségre több, egyformán valószínű magyarázat létezik, azt kell elfogadni, amelyik a legegyszerűbb és legkevesebb feltételezésre épít.
Az eset újraélesztette az emberek ellenérzéseit Elon Musk ellentmondásos személyisége és cselekedetei iránt. Mindezt jól szimbolizálja az ausztráliai falfestmény története, amely Muskot ábrázolta, amint Doge-ra, a shiba inu kutyára mutat. A festményt először Hitler-bajusszal egészítették ki, utalva a karlendítéses botrányra. Később szavakat is ráfújtak, mint például „fasiszta” és „vesztes”, majd az egész képet szürke festék fedte el – mintha soha nem is létezett volna.
S bár a fal immár üres, a kérdés továbbra is fennáll: milyen karlendítés volt ez, és ki dönti el, kit lehet a köztereken „ünnepelni”?
A falfirkák és grafitik önkifejezési formái egyidősek a civilizációval. Az ókori Római Birodalomban már léteztek falfirkák, ám a karlendítéses köszöntés nem. A rómaiakat először Jacques-Louis David francia festő ábrázolta ilyen pózban, 1784-ben, Horatiusok esküje című festményén. A mozdulatot később a francia forradalom és Napóleon császár ábrázolásakor is használta, majd más művészek is átvették.
A fasiszta karlendítés azonban nem Davidtól ered, hanem Gabriele D'Annunzio olasz költőtől, aki Fiume 1919-es elfoglalását ünnepelte vele. Az olasz fasizmus több más ünnepélyes mozdulatát is ő alkotta meg. A karlendítés eredetéről részletesen beszámol Márffy Bence, a Vasvári Általános Iskola történelemtanára és az Időutazó YouTube-csatorna készítője:
Musk botrányos jelenete valószínűleg csak exhibicionista magánszámként indult, amely azonban nagyobb visszhangot keltett a vártnál. Dél-afrikai származásának kontextusa tovább árnyalja a képet: a jelenleg soknemzetiségű társadalom az apartheid idején a rasszok szerinti megkülönböztetés rendszere volt. Musk 1971-ben született Dél-Afrikában, majd 1988-ban Kanadába emigrált – ez a múlt sokak számára továbbra is árnyékot vethet megítélésére.
A kérdések azonban továbbra is velünk maradnak: vajon egy falfestmény csupán kép, vagy több annál? Milyen értékeket és állásfoglalásokat lehet köztereken megjeleníteni? És meddig szólhat bele a közízlés abba, hogy mit hagyjunk meg az utókornak?
Zárásként pedig adódik a kérdés; mit árul el rólunk egy grafiti átalakulása, vagy egy félreértelmezett mozdulat? Elon Musk botránya és az ausztrál grafiti története azonban túlmutat önmagán. Egyrészt megmutatja, mennyire érzékeny a modern társadalom, másrészt az online és offline térben zajló diskurzusoknak még mindig van cselekvőereje. Harmadrészt pedig láthatóvá vált, mennyire meghatározó a közös múltunk értelmezése.
Musk kínos magyarázkodása, vagy a falfestmény szürke takarása is vitákat indított el. Ez pedig azt bizonyítja; a közterek és a szimbólumok nem csak passzív elemei a világunknak, sokkal inkább aktív elemei a társadalmi párbeszédnek. Így, a valódi kérdés az lehet, hogy miként használjuk fel ezeket a tereket, és milyen értékeket hagyunk a falakon az utókornak?
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
