A magyar belpolitika épp a zebráktól hangos, és még mindig nem tisztázott, hogy a Hatvanpusztai zebracsordát végül ki fogadja örökbe, miközben Orbán Viktor állatkertit választatott Gáspár Győzikével.
És amíg a kormány egy kis lökdösődéssel próbálja helyzetbe hozni a jelenlegi ellenzéket, mi körbejárjuk a kérdést: mi is a titok, ami az egzotikus állatok és a hatalom gyakorlóinak kapcsolatát illeti? Hogyan váltak a ritka és különleges állatok státuszszimbólumokká, és mit árulnak el rólunk, ha a legnagyobb vezetők oroszlánokat, tigriseket és zebrákat tartanak? Most megmutatjuk, hogyan viszonyultak a hatalom gyakorlói az egzotikus állatokhoz, és miért nem is olyan újkeletű ez a dolog.
Az ókor és macskák első eljövetele
Már az ókori uralkodók is gyűjtötték az egzotikus állatokat. Az ókori egyiptomiak, mezopotámiaiak és perzsák is szívesen tartottak nem megszokott állatokat, főleg vallási és hatalmi célokra. A sorban az első állatgyűjtő uralkodó I. (Nagy) Thotmesz egyiptomi fáraó volt, aki a meghódított Núbiából zsiráfokat, leopárdokat és különféle majmokat vitetett magának Egyiptom földjére.
Később II. Ramszesz fáraó kicsit magasabbra tette a lécet. Neki egy felnőtt, hím oroszlán volt a házimacskája, és a „kis” kandúrt még a csatákba is magával vitte. A krónikák feljegyezték, hogy kádesi csatában biztosan ott volt az oroszlán a frontvonalban.
A perzsa királyoknak sem volt szégyenkeznivalójuk. Náluk II. (Nagy) Kürosz és I. Dáriusz is hatalmas paradicsomkerteket (pairidaeza) tartottak fenn, ahol elsősorban gyümölcsfákat és különböző növényeket ültettek, de a flóra és fauna fenntartása miatt állatokat is hoztak ezekbe.
A Római Birodalomban pedig nem csak hatalmas állatparkokat alakítottak ki, de még a gladiátorviadalokra és a nyilvános játékokra is jutott az Afrikából és a provinciákból szerzett állatokból, például zebrákat is használtak erre a célra. Főként Augustus és Nero jártak az élen a vadállatok begyűjtésében – oroszlánokat, elefántokat, tigriseket és vízilovakat is importáltak.
Középkor, te sötét
Az ókor vége felé és a középkorban az állatok birtoklása már a presztízsfogyasztás része volt. Egy-egy állat az uralkodói hatalmat demonstrálta. Nagy Károly frank király Harun al-Rashid bagdadi kalifától egy fehér elefántot (Abul-Abbas) kapott ajándékba, amelynek a csodájára jártak az akkori Európában.
Rajta kívül is több európai uralkodó tartott egzotikus állatokat a királyi udvarban. Ezek az állatkertek voltak a menazsériák, Magyarországon Mátyás király volt az, aki egy egészen különleges gyűjteménnyel bírt. Firenzéből, valószínűleg a Medici család fejétől, Lorenzo de' Medicitől egy oroszlánpárt kapott ajándékba. De nem csak ez a két nagymacskája volt a magyar uralkodónak, párducokat és leopárdokat is tartott.
Az angol és francia uralkodók szintén tartottak oroszlánokat, medvéket, de még majmokat is, amelyeket gyakran ajándékba kaptak más uralkodóktól. De a Habsburgok sem vetették meg az egzotikus állatokat, szenvedélyesen gyűjtötték őket.
A gyarmatosítás és az új lendület
A felfedezők és a gyarmatosítók egzotikus állatok sokaságát vitték magukkal haza Európába, Amerikába és Ázsiába a 15–19. században. A spanyol és portugál uralkodók így tettek szert jaguárokra, tukánokra és tapírokra a meghódított területekről, vagyis az Újvilágból.
XIV. Lajos francia király a versailles-i kastélyban hozott létre állatkertet, amelyben zsiráfok, elefántok és struccok is voltak. Bonaparte Napóleon első felesége, Josephine pedig egy orángutánt tartott, és előszeretettel öltöztette fehér pamutruhába a főemlőst. A 19. századra kezdett megváltozni a világ, az egzotikus állatok magánbirtoklása háttérbe szorult, és helyüket az állatkertek vették át. Itt a birodalmak szélesebb tömegeknek mutathatták meg a gyarmataikról hozott állataikat.
Diktátorok, diktátorok mindenhol
A 20. századra a presztízsfogyasztás újra előtérbe került, és az egzotikus állatok megint magánállatkertekben kötöttek ki, főleg valamelyik diktátor kastélyának kertjében. Az ok persze ugyanaz volt, mint korábban: az abszolút hatalom demonstrálása és a félelemkeltés.
Egyes források szerint Adolf Hitler a Berghofban farkasokat tartott. Mögötte Joszif Sztálin sem akart lemaradni, de ő beérte vadászkutyákkal, akikkel vadászbalesetest szokott játszatni, ha valamelyik politikai ellenfelét ki akarta iktatni.
Idi Amin, Uganda vezetője még messzebb ment, ő krokodilokat tartott, és ellenségeit is velük etette meg. Az etióp uralkodó, Hailé Szelasszié, vagyis Rasz Tafari Makonnnen gyakorta nevezte magát Júdea oroszlánjának, és hát a fotókon gyakran látni is őt különböző nagymacskákkal, gepárdokkal és oroszlánnal is.
A nagymacskás körbe tartozott Szaddám Huszein is, ő főleg oroszlánokat és más macskaféléket tartott, amelyeket különleges vadászatokon is bevetett. De volt valaki, aki nála is magasabbra tette a lécet, mégpedig Moammer Kadhafi, aki a fehér tigriseiről volt híres. Tripoliban található rezidenciáján tartotta ezeket.
A néhai Kim Dzsongil és fia, Észak-Korea regnáló vezetője Kim Dzsongun is tartott/tart egzotikus állatokat, de mivel egy nagyon elzárt országban élnek, ezért csak feltételezéseink lehetnek, milyen állatokat gyűjtöttek be az elmúlt évtizedek alatt.
Modern idők, modern szabályok
Ahogy az állatvédelmi törvények egyre jobban szigorodnak a világ jó részén, úgy szorul vissza a magáncélú egzotikus állattartás is. A legtöbb uralkodó és politikai vezető ma már inkább az állatkerteket támogatja, és maximum kutyát, vagy macskát tart.
Persze a világ másik felén pedig, ahol az ultrabohém orosz oligarchák, arab olajsejkek és turulkapitalista huszárok élnek, még mindig előfordulnak ritka állatok a háztájiban, főként tigrisek, gepárdok és oroszlánok, utóbbi kettő az Egyesült Arab Emírségekben státuszszimbólumnak számítanak. Ehhez képest nekünk pizsamás pacikkal (zebra) kell beérnünk.
Összegzésként pedig elmondhatjuk, hogy az egzotikus állatok tartása a gazdagság, a hatalom és a dominancia szimbóluma volt az ókortól napjainkig. A világ változásával a magánállatkerteket a nyilvánosak és a vadvédelmi parkok váltották fel, csak a diktátorok és a hívalkodó gazdagok ragaszkodnak még mindig ahhoz, hogy ritka vagy egzotikus állatokat birtokoljanak. Szerencsére ma már egyre szűkebb körben lehet vagizni a luxusállatokkal.
