Több felháborodott olvasónk hívta fel rá a figyelmet, hogy a Vas Népe internetes oldala és a hozzá tartozó közösségi felületei mostanra gyakorlatilag alig különböznek azoknál a szórólapoknál, kampánykiadványoknál, amiket a pártok a választások előtt előhúznak.
Megnéztük, valóban így van. Persze nemcsak a Vas Népénél, gyakorlatilag a megyei napilapok közösségi oldalain ugyanaz a kotta szól.
A kormányközeli oldalakat tömörítő sajtótermékek már csak nevükben azok, tényszerűen ki lehet róluk jelenteni, miszerint propaganda pártlappá minősültek. Volt idő, amikor ezt még kikérték maguknak. Ma már felesleges lenne.
Kérdezték a virágokról – most már megmondják, hova szavazz
Persze nem egyik napról a másikra történt, szép, fokozatos munka eredménye mindez. Először jöttek az ártatlannak tűnő kérdések: melyik a legszebb falu, milyen virág nyílik a kertben, jöttek-e locsolók? Kedélyes, közösségépítő, teljesen politikamentes tartalmak - legalábbis első ránézésre.
Ugyanis valójában ezzel dobták be a csalit. A háttérben generáltak egy programot, amely arra íródott, hogy a kizárólag kemény politikai üzenetek célba juttatását szolgálják, ahol egyértelműen megfogalmazzák, kire KELL szavazni. Aki egyszer válaszolt ezekre vagy az ehhez hasonló korábbi kérdéseikre, az a jelek szerint elég rendesen beleszaladt abba a bizonyos erdőbe.
A "Szavazatoddal támogatod a miniszterelnököt?" indiszkrét kérdésre például egyetlen válasz van: "TÁMOGATOM". (Nem vicc, komolyan.)
Ez már nem kommunikáció. Ez már nem is propaganda a klasszikus értelemben. Ez inkább egy rosszul álcázott lojalitásteszt.
A Facebook-oldalak kommentelési szabályainak „finomhangolása” – például az egyhetes követési feltétel – pedig gondoskodik arról, hogy a véletlenül odatévedő olvasó ne nagyon zavarja meg a gondosan felépített valóságot.
Különösen feltűnőek az “utca embere” reels videók, amelyek csak arról szólnak, hogy kire szavaznak a megszólalók, és miért éppen a Fideszre.
Közben természetesen ömlik a pénz a megyei lapokba, az ócska bulvár és a Fidesz politikája kéz a kézben jár, a közösségi oldalak hirdetésekkel felpumpálva, majd az utolsó egyenesben jön a finálé: a tartalom nagyobb része kampány. Egészen pontosan Fidesz-szavazásra buzdítás. Nem hirdetésként. Nem jelölve. Nem szégyellve. Alapértelmezett üzemmódban.
Brutálisan tolják a szekeret, Orbán Viktor idézetek napi szinten jelennek meg, csakúgy, mint a hamis tartalmakat gyártó AI videók.
És akkor még ott van az a szint, amikor az újságíró már nem is próbálja elválasztani a szerepeit. Az odáig rendben van, hogy magánemberként kit bálványoz, szuverén joga, hogy szabadidejében melyik pártot és annak politikusait lelkesíti, dicsőíti kommentek formájában.
De amikor a „magánvélemény” napi rendszerességgel jelenik meg a munkahelyén, egy normális médiakörnyezetben ez minimum kínos lenne. Itt? Simán belefér.
Mert amikor a sajtó feladata már nem a tájékoztatás, hanem az irányítás, akkor a szakmai határok nem elmosódnak, hanem egyszerűen megszűnnek létezni. A végeredmény pedig nem egy elfogult újság, hanem egy olyan rendszer, ahol az olvasót nem tájékoztatni akarják, hanem használni.
És ez az a pont, ahol már nem az a kérdés, hogy propaganda-e, hanem az, hogy maradt-e még bármi, ami nem az.
Egy dologban azért egyet tudunk érteni a készítőkkel: a választáson való részvétel fontos alkotmányos jog. Ám mi maradnánk annál a régimódi elképzelésnél, hogy mindenki döntse el maga, hogy hova húzza az ikszet.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
