Alig pár hetet élt Szombathelyen Magyar László Afrika-kutató, mégis büszkeségeként emlegeti a város. Utcát neveztek el róla, tábla került
szülőháza
falára. Dr. Tilcsik György, a Vas Megyei Levéltár igazgatója szerint ez az utóbbi (egyébként szép gesztus) hatalmas tévedés volt. Mert a logikába melynek alapján az épületet kiválasztották apró, de végzetes hiba csúszott... A történetek azonban úgy érdekesek, ha az elején kezdik őket. Pláne, ha olyan kalandosak, mint Magyar Lászlóé.
Ki volt Horváth Anna?
Hogy ki volt Horváth Anna? Nagyon fontos ember nem lehetett a társadalom számára, hiszen alig maradt róla szóló feljegyzés. Annyit sikerült mindössze kinyomozniuk a kutatóknak, hogy a Zala megyei Páliból származott - és máris itt a következő rejtély: miként találkozhatott a Festetichek csáktornyai uradalmának (ma Horvátország) gazdatisztjével, Magyar Imrével? Pedig találkozott, ez egészen bizonyos. Mint ahogy az is, hogy nem sokáig voltak együtt. Ez az idő azonban éppen elegendő volt ahhoz, hogy az alig tizenkilenc éves leányanya testében megfoganjon az első magyar Afrika-kutató geográfus.
Amikor megszületett a törvénytelen gyerek, anyja vezetéknevén anyakönyvezték. Apja csupán gimnáziumi évei alatt ismerte el sajátjának, pedig a csecsemőt tulajdonképpen apai dédanyja majd nagyanyja nevelte fel Dunaföldváron – miután édesanyja három héttel a szülés után meghalt. Élete ettől a ponttól könnyedén követhető: a kalocsai piarista gimnáziumban tanult, aztán a Fiumei tengerészakadémiára került. Katona lett, 1843-ban elhagyta Magyarországot. Járt és harcolt Dél-Amerikában, majd megundorodva a háborútól a kalábriai uralkodó támogatásával Kongóba utazott.
A magyar katona és a néger királylány
Azután már szinte ki sem tette a lábát a
Fekete-kontinensről
. Az ott töltött tizenhat év során több korszakalkotó irományt, térképet, beszámolót juttatott el a Magyar Tudományos Akadémiához – akik munkáit szeretettel fogadták, de honorálni nem tudták (vagy nem akarták). Dél-Afrikai utazások című könyvét máig a hazai Afrika-kutatás első jelentős szakirodalmaként tartják számon. A bihéi király hozzáadta leányát, Ozoro hercegnőt, akitől a leírások szerint több gyereke is született. 1864-ben halt meg, sírja hollétéről máig vitatkoznak a tudósok.
Magyar László tehát különleges és valóban tiszteletreméltó személyiség volt – de az életrajzáról legyen elég ennyi. Dr. Tilcsik György sem közvetlenül talált rá, hanem egy másik egykori szombathelyi polgár, bevándorolt olasz kereskedő, Zanelli Ferenc életét kutatva. Mert az a furcsaság történt, kérem, hogy a megbecsült és gazdag Zanellit jegyezték fel a kis Magyar (illetve akkor még Horváth) László keresztapjaként. A földrajztudós életrajzát kutatók között megindult a találgatás: hogyan lehetséges ez?!
Igen ám, de melyik?
Egy, a Vasi Szemlében 1988-ban megjelent írás szerzője a
Taljánországból betelepült szatócs
szégyenfoltjaként értékelte a gyermeket, meglebbentve, hogy esetleg több közük is lehetett egymáshoz. Van azonban egy ennél sokkal visszafogottabb – és dr. Tilcsik György szerint jóval hitelesebb – forrás: a századelőn Magyar László életéről kismonográfiát publikáló Thirring Gusztáv, aki valószínűsíti, hogy a megesett fiatal lány Zanelliék szolgálója volt. Annyiban tehát egyezik azért a két elképzelés, hogy az anya a Zanelli-házban élt (bár erre sincs bizonyíték), s ha itt élt, nyilván itt is szülte meg gyermekét.Igen ám, de melyik Zanelli-házban? Mert kettő is akadt ilyenből a belvárosban akkortájt. Az egyiket 1805-ben vásárolta a szerencsésen házasodó (Kanitsár Anna nemes kisasszonyt vette nőül) olasz kereskedő teljes boltfelszereléssel és a házhoz tartozó erdőrésszel, káposztafölddel, palántás kerttel együtt. Ez a ház még áll. Egyike a Fő tér utolsó évszázados épületeinek – és olyan szerencséje volt, hogy most egy időre ismét megmenekült az enyészettől, hiszen teljesen felújították. Igen, a Belsikátor melletti sarokházról van szó. A 11-es számról.
Kossuth utca 29 -
kótya vetye uttyán
Zanellinek azonban sok pénze és sok gyermeke volt. Előbbivel utóbbiakról akart gondoskodni - vett tehát még egy házat. A második Zanelli-házról szóló első bejegyzés, az adásvétel 1826 végére datálható. Kezdetben bérházként funkcionált és hozott még több pénzt a családnak, aztán a Zanelli házaspár második fia, az apja nevét viselő Ferenc költözött belé. Ez az ingatlan a Forró utcában állt – vagyis a mai Kossuth Lajos utcában. A mostani 29-es számú ház helyén – melynek a falán a Magyar László szülőházát megjelölő emléktábla lóg immáron tizenöt éve...
- Azt, hogy hol született az Afrika-kutató, teljes bizonyossággal nem tudjuk megmondani – tárja szét a kezét dr. Tilcsik György. – Egy dolog azonban biztos: a mostani Kossuth Lajos utcában semmivel sem nagyobb valószínűséggel, mint Szombathely bármelyik másik házában – kivéve az első Zanelli-házat! Hiszen Magyar László 1818-ban született. Az emléktáblával megjelölt ház helyén álló épület pedig bizonyíthatóan csak nyolc évvel később került a gazdag kereskedő tulajdonába egy eladósodott molnártól, a hivatalos irat szerint
kótya vetye uttyán
.Tévedések vígjátéka
Ha Magyar László szülőházát akarnánk megjelölni, bölcsebb lenne tehát a felújítás alatt álló Fő téri épület falára szegezni a táblát. De miért nem tudták ezt azok, akik 1994-ben ünnepélyes ceremónia keretében a másik házra biggyesztették? Ennek mindenekelőtt az volt az oka, hogy nem idősb Zanelli Ferencet találták meg a telekkönyvi nyilvántartásban (hiszen ő akkor már nem is élt), hanem azonos nevű fiát, aki ráadásul szintén apja foglalkozását választotta.
Amikor tehát a kutató felcsapta a nyilvántartást, keresve a Zanelli-házat, rögtön örülhetett, hiszen olvashatta: Zanelli Ferenc, kereskedő, Forró utca – Kossuth Lajos utca 29.(Persze mindezt német nyelven.) Pedig ha két oldallal továbblapoz, talál még egy Zanelli nevű kereskedőt: Józsefet a
Gyöngyös utszában
– vagyis a Fő téren, az ősi Zanelli-házban. Ha látja, ez talán elgondolkodtatta volna.
Ennyin múlik...
- gyakran a történelem. Ezzel a mesével persze nem azt akarja elérni a Nyugat.hu, hogy
most-aztán-mindenki-nagyon-szégyellje-magát-és-azonnal-kalapálják-át-azt-a-táblát-a-másik-házra-ejnye!
(Bár azzal sem lenne problémánk, természetesen...) Dr. Tilcsik György sem ezért mesélte el nekünk ezt a történetet. Csupán fel akartuk hívni a figyelmet a legendák születésének különeges természetére és persze a város egy jelentős szülöttére – akinek az emléktábláján ezek olvastán talán többen elmerengenek majd. Akkor is, ha egyébként nem jó házra szögezték. Mert az is nagy dolog, hogy egyáltalán van neki...
