Billegette magát a ruhákban. Mint minden kislány...
Cizellált, magát mégis elviselhetetlennek, nem túl kedvesnek nevezi. Jelmeztervező. A legklasszikusabb korokba is beviszi a mai divatot, nem fél például tigrisanyagból rokokó ruhakölteményt készíteni. Talán épp a merészsége és nonkonformizmusa miatt oly híres Dőry Virág...
Amikor fontos darabhoz tervez jelmezt, Bécsben vásárol, mert álmaihoz sosem passzol a pesti kínálat – de, ha úgy adódik, az ószereshez fordul, ha a darab hangulata így kívánja...
Emberre kell tervezni.
– figyelmeztet. Próbák közben alakulnak a jelmezek.
Mindenki a külsejével determinálja a sorsát.
- A jelmeztervező csak segít, hogy a végeredmény előnyös legyen, ez volna egyfajta ars poeticája.
Könnyű helyzetben vagyok, mert tudom, milyen ott lenni, a színpadon. A színész kiszolgáltatott.
A jelmeztervező pedig magányos – és ő személyesen élvezi is ezt. /Szabó Géza: Milyen az emberburok-tervező?2006. erte.freeblog.hu/archives