Akik szorgosan látogatták a fesztiválokat, koncerteket idén nyáron, azok most fáradtan roskadnak otthon a karosszékbe, csuklójukon színes karszalagok sokaságával - hiszen egy vérbeli fesztiválozó ezeket semmi áron nem vágná le magáról. Nos, akinek a kezén van még a piros színű Pannónia Fesztiválos belépő, az minden bizonnyal nem zuhanyozott túl sokat május 31. óta - hű, de régen volt.
Pannónia Fesztivál
Én ezt a piros, szétázott, szétmállott papírdarabot a pénztárcámban tartom. Emlékeztet rá, miért is nyáron vannak a fesztiválok, és nem mondjuk tavasszal.
Megfagytunk 3 pulcsiban, amiből kettőt úgy kunyeráltunk valami sráctól, akit a népmesevetítésen szedtünk össze, kártyáztunk a sátorban amíg a jégeső fogva tartott minket, kocogtak a fogaink zuhanyzás közben rendesen. Aki ott volt, úgyis tudja, hogy mindez megérte, mert ott lehettünk az év első fesztiválján, együtt a punkok, rockerek, kiégett metálarcok, alternatív-hippi hibridek, malátarajongók és miegymások.
VOLT
Július elején nekivágtunk az első igazán nyári fesztiválunknak is. Kiálltuk a hagyományos Volt-sarat, ami egy évben sem maradhat el, fújtuk a buborékokat, ölelgettük az embereket ingyen. Láttuk az indie-rock Adoniszt: Franz Ferdinandot, a metálherceg Manson bácsit, ezredszerre is tomboltunk a megkerülhetetlen Tankcsapdára, akinek a 20. születésnapjától hangos egész évben a magyar zenei élet, a felhőkig ugráltunk Péterfy Bori első nagyszínpadon fellépésén. Magunkba tömtünk sok zsömlét és májkrémet, és persze megittunk napi egypár… ööö… jó pár… khm… sok-sok pohár Sopronit.
Veszprémi Utcazene
11 nappal Volt után máris azon kaptuk magunkat, hogy a vonaton ülünk Veszprém felé. A (még) kevésbé ismert zenekarok mütyürke színpadjai előtt vízipipáztunk délután, este ugyanazok előtt a 30 cm magas színpadok előtt ugráltunk Hollywoodoora, Kistehénre, Méhekre vagy Takács Esztire.
Hajnalban álomra hajtottuk a fejünk a kolesz tornatermének szivacsain, reggel a szökőkútban ittuk a dobozos kávéinkat, majszoltuk a kakaós csigáinkat. Rendeztünk spontán aszfaltrajzversenyt két doboz színes krétából, és szurkoltunk Cry-nak, a kiégett-arcú gitárosnak, aki hihetetlen pofákat tud vágni gitározás közben, és mindenkinek küld egy számot, végül pedig sikítottunk és tapsikoltunk hazafele a kocsiban, mikor megtudtuk, hogy megkapta a közönségdíjat.
Sziget
Utolsó energiatartalékainktól a Hajógyári-szigeten szabadultunk meg. Az addigi fesztiválokról összegyűjtött furmányos trükkökkel már abszolút profin csempésztük be a piákat, a sátor felállítása is annyi időt vett igénybe, mint másnál az ágyazás.
A kora délutáni szokásos ébredezés óráit a Civil szigeten ütöttük el. AIDS tesztet töltöttünk ki - hál isten negatív lett -, ingyen cukorkát tömtünk magunkba miközben a nők egyenjogúságáról szóló totót ikszelgettünk, játszottunk műanyaggitárral, míg vártuk, hogy az igazi gitárosok behangoljanak a színpadokon.
És bár néhány külföldi előadóban csalódnunk kellett (Placebo, Lily Allen…), az MR2 színpad előtt megtaláltuk azt, amiért az összes fesztiválra elzarándokoltuk az évben. A magyar előadók mindent beleadtak. A Belga - aki 4 kék színű, műanyag Toi-toi WC-t vendégszerepeltetett a színpadon -, a Brains, Péterfy Bori - aki valamiért mindig feketében koncertezik -, a Quimby - annak ellenére, hogy Kiss Tibi rendszeresen elrontja az Ajjajjaj refrénjét, mint azt a sok fesztivál alatt észrevettük - hatalmas ugrálást, sikítást, ordítást és tapsolást idézett elő, nem csak az első sorokban.
Most végre megpihenünk: kipakolunk a bőröndből, elrakjuk a hálózacskót és a sátrat, lekeféljük a sarat a tornacsukáinkból. Lassan megszokjuk, hogy az éjszaka alvásra való, ébredni pedig nem délben kell, amikor a nap már olyan erősen tűz be, hogy a sátorban felforr a levegő, és ezért képtelenség tovább aludni. Azzal is szembesülni kell, hogy a normális emberek, Szombathely utcáin nem viselnek macskafüleket, neon zöld necc harisnyát narancsszínű punk taréjjal, nem ordibálják minden ok nélkül egymásnak, hogy „Sün! Sün! Sün!” és nincs a kezükben műanyag söröspohár.
Tágra nyílt szemekkel eszmélünk rá, hogy már ősz van, de nem szomorkodunk, és nem felejtjük el időben megrendelni a jövő évi fesztiválbérleteket…
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
