Évek óta folyik Magyarországon a "türelmi zóna" vita. Bár abban mindenki egyetért, hogy valamiféle kontroll alatt kellene tartani a legősibb mesterséget, igazából még egy önkormányzat sem jutott egyről a kettőre. Nyilvános házat ugye nem lehet nyitni a fennálló nemzetközi szerződések miatt (persze panzió, éjszakai bár, és egyéb ártatlan név alatt működnek ilyen adómentes intézmények ), az utcán, útmentén, kocsisorokon sorjázó lányokat azonban valami kevésbé frekventált helyen szeretnék látni a városlakók és vezetők. Vélhetőleg így van ezzel Szombathely is.
Varga Nóra, a Vas Megyei Levéltár munkatársa nemrégiben a még néhány éve is tabunak számító témához nyúlt, és "A buja életnek gyakorlásábul szármozni szokott veszedelmes nyavalák" címmel feldolgozta a századfordulós Szombathely kéjnőinek, illetve azok egészségügyi ellenőrzésének, szabályozásának történetét. Ezen elindulva igazán kuriózumnak számító érdekességekre bukkanhat az, aki ezen oldaláról is szeretné megismerni a várost.
Persze emlékfoszlányokért nem kell a levéltárba menni. Élnek még olyan régi öregek, akik ismerték a Vízmellék (ma Sorok) utca Perint-parti "házait". Bár a belváros egyik legszebb helye lehetne a patakpart, ma is elhanyagolt, romos házak szegélyezik az utat. Valahogyan megmaradt a köztudatban, hogy az egy "rossz környék".
Éhen Gyula idején virágoztak a lányok is....
A dualizmus idején azonban nem volt az. Éhen Gyula polgármestersége (1895-1902 ) alatt felvirágzott a város. Az urbanizáció sok áldásos újítása mellett felbukkantak Szombathelyen is a városiasodással együtt járó, negatív jelenségek, így a prostitúció is, vele pedig a bujakór.
Ebben az időszakban jelennek meg a "tűrt házak", azaz bordélyok, melyek a 19. század közepéig nem voltak ismeretesek Magyarországon.
Szombathelyen azonban már 1883-ban megjelent Gyuk Sándor főjegyző kézjegyével ellátva "Szombathely rendezett tanácsu város szabályrendelete a kéjelgési ügyet illetően". A 19 pontból álló rendelet bordélyházi és magánlakáson kéjelgő nőket különböztetett meg. Rendelkezett többek közt a csavargógyanús nőszemélyekről, a bordélynyitásról, a kéjnő fizetségéről, az orvosi vizsgálatokról, és a türelmi bárcza kiadásáról is.
E szerint bordélyház csak félreeső helyen működhetett, ahol a kéjnőkön kívül más nem lakhatott. Szeszesital felszolgálása, és zenés mulatságok tartása tilos volt a házban. A kéjnők "közerkölcsiséget nem sértő" magaviseletéért a bordélyosnő felelt. Keresetének egyharmadát tarthatta meg a "dolgozó nő", hetente kétszer kellett orvosi vizsgálatra mennie, de a tulajdonos minden reggel megvizsgálhatta a hölgyeket. Ennek ellenére bizony fordultak elő vendégeket is érintő "kellemetlenségek".
Margit, a buja nőstény
Fennmaradt 1927-ből egy névtelen levél, melyben egy úr arról panaszkodik, hogy bizonyos Margit nevű nőstény nem csak eloltotta vágyait, de be is oltotta valamivel. A város erkölcseit féltő úriember meglehetősen felháborodott stílusban követelte a Városi Tiszti Főorvos ellenintézkedéseit.
(...) Hát kérem!! Mit gondolnak az urak ??Ez a hatósági ellenőrzés ???Hát egy rohadt és lelkiismeretlen k... heteken át fertőzheti sorra Szombathely ifjúságának -- öregek is akadnak, családapák is--légioit???? Talán e nélkül nincs elég baj?? Hát ennek nem lehet- e elejét venni ?(...)
A levél nem maradt válasz nélkül.Dr. BaumgartnerLászló városi kerületi tisztiorvos jelentette: "a névtelen levélben Margit névvel jelzett xy kéjnőt behatóan megizsgáltam...felesleges hangsúlyoznom, hogy ez minden héten két ízben megtörtént, mindig egyforma pontossággal s hogy mégis hasonló panaszok merülnek, mint a névtelen levél írójáé, azok csak vizsgálati módszereink exaktságának hiányát bizonyítják"
Nos, hiány ide vagy oda, a bujakór veszélye mellett is virágzott az ipar Szombathelyen. Az 1850-es években már működött két kéjház, ezeknek pontos helyét azonban ma már nem lehet tudni. Az biztos azonban, hogy 1872-ben a városnak két bordélya volt, benne nyolc bejegyzett lánnyal, a titkos kéjszemélyek vélelmes száma pedig 16 volt. Alig húsz évvel később már négy bordélyház üzemelt a városban, a már említett Éhen Gyula polgármester javaslatára. Ekkor került, - és működött 1928-ig - az összes ház a Vízmellék utcába. Ki-ki választhatott a "Becsali", a "27-eshez", a "Tornyos", és a "Vörös" kínálatából.
Az ipar persze nemcsak ellenőrzött keretek között folyt.1898-ban 17 csavargó kéjnőt tartottak nyilván, és mindenki tudta, melyik fürdőházban, vendéglőben ki az a pincérnő, cseléd, vagy éppen kasszírnő, akit egyéb szolgáltatásra is meg lehetett kérni.1896-ban. Szombathelyen húsz vendéglő és fogadó, nyolc kávéház és négy kávémérés kapott működési engedélyt. A városban 11 kasszírnő és pincérnő dolgozott.(A kasszírnő kifejezére egyébként néhány 80-as öregúr, még ma is elmosolyodik a bajsza alatt...)
Tomboló éjszakai élet a háború alatt
A bordélyokat időnként támadták, hiába. Ahogy akkoriban a Szombathelyi Újság írta :" Soha olyan tomboló éjszakai élet nem volt, mint most a háború alatt." 1916-ban többször tartott a rendőrség razziát, a bejegyzett kéjnők száma 30 és 40 között mozgott, de a katonaságnak köszönhetően ugrásszerűen megnőtt az illegálisan dolgozók száma is. A mennyiségi igény mellett a minőségre is hangsúlyt fektettek az üzemeltetők. Ime egy kérelem részlete 1918-ból:
"..díjemelésünk iránti kérelmünkre vezetett különösen azon elhatározásunk is, hogy mivel most bordélyüzletünknek nagyrészt katonák a látogatói, s így a város intelligens férfiai nem szívesen jönnének a különféle származású egyének közé, azért azt akarjuk, hogy legyen a városban egy drágább bordélyüzlet, hová az intelligens úriemberek zavartalanul jöhetnének."
A proletár diktatúra a kuplerájok felszámolásában is megbukott
Érdekes intermezzoja a bordély-történelemnek a dicsőséges 133 nap. A proletár erkölccsel ugye nem volt összeegyeztethető a prostitúció, így akkor egyszerűen azt mondták: ilyen nincs is.
Elvtársi üdvözlettel küldte panaszos levelét egy névtelen aggódó, aki a direktóriumhoz fordult sürgős segítségért 1919. április 10-én.
"Már régóta figyeljük Sümegi urat és kedves nejét mily gyalázatosan bánik a leányokkal és még a vendégekel is. Ez sok lett volna a régi rezsim alatt is, nem a mai, világot megváltó proletár diktatúra alatt!"
A sors iróniája, hogy a direktóriumtól érkező válasz a "nem létező prostitúcióról" igen is kézzelfogható jellemzést ad, persze megnyugtatva a névtelen levél íróját :
"...minden egyes üzleti leánynak joga van...hogy minden legcsekélyebb panaszukkal hozzám forduljanak, de ily irányú panasszal a mai napig közülük senki sem élt, a névtelen panaszt csak rosszindulatú kellemetlenkedésnek tartom."
Őseink is élvezték, majd megszenvedték
A prostitúciót tehát nem tudta megszüntetni a proletár diktatúra és később a szocializmus sem. Jópár szombathelyi fel tudná sorolni a 70-es évek "helyeit", és azokat a mai vendéglátóipari egységeket is, melyek - mindegy hogy hívjuk - kuplerájként működnek. A rendes átlagpolgár messziről figyelve, gondol a buja helyekre és buja lányokra. Nem szívesen megy végig az egykori Vízmellék utcán, ha "olyan" lányt lát az út mentén, szemérmesen fordítja el a fejét.
Nos, az ő figyelmükbe ajánlató az a bujakórról szóló 1899-es idézet, mely tisztán mutatja, hogy senki sem tudhatja, kik voltak az ősei:
"Bizonyára nincsen Európában egyetlen olyan ember, akinek az utolsó négy század alatt élt 4000 őse közül számosan ne szenvedtek volna ebben a betegségben"
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
