A titka ezeknek a fejeknek, hogy le kell "fattyazni" a napraforgót, mint a kukoricát. A levelek tövénél újabb bimbók hajthatnak ki, ezeket kell eltávolítani, hogy sok kicsi fej helyett egy nagy fejlődhessen, ne vegye el tőle a tápanyagokat!
Aztán már minden a természeten múlik! Ha szerencsésen alakulnak a dolgok, meséli László, a napraforgónk feje túllépheti egy levesestányér méretét, persze a megtartásához szár is kell, amely vastagabbra fejlődhet egy felmosónyélnél. Hab a tortán, hogy egy ilyen nehéz tányér nagy eséllyel le is hajol, így a madarak is nehezebben cséplik ki. A betakarításra is ügyelni kell, ha túl későn szedjük le, összeszárad vagy éppenséggel széthullik az egész. Akkor kell betakarítani, amikor sárgulni kezd. Néhány napig aztán száríthatjuk, majd ki lehet kapálni a szemeket. Barki László saját tapasztalata szerint erre a legjobb eszköz a drótkefe.
Egy óriási tányér Újperintből is
Gábor Újperintből küldött egy fotót a kiskertükben termett napraforgó-fejről, ami szintén óriási. Úgy látszik, az idei nyár szerencsésen alakult, legalábbis ami a napraforgókat illeti, nekik épp elég volt a fény. (Mi még fürdőztünk volna benne, de ez más kérdés...)
