Dr. Kövér István szombathelyi ügyvéddel (a Recski Szövetség Nyugat-Dunántúli Szervezetének elnökével) kávézunk, idézzük fel a szombathelyi ’56 szellemét. Beszélgetőtársam 1956-ban 19 évesen a szombathelyi vasútállomáson dolgozott, maga is részese volt az eseményeknek. A kilencvenes évektől (a Történelmi Igazságtétel Bizottság megbízásából) kutatta ’56 Vas megyei és szombathelyi vonatkozásait, számos helytörténeti munka szerzője. (A beszélgetést, követve az 56-os eseményeket, több részletben közöljük, íme az október 23-ai 
A Sztálin-szobor kézfeje a hajnali vonattal érkezett 2012. October 23. 08:16 , majd az október 27-28-ai események után a folytatás.)
Az új vezetők is sorra fejbe lőtték elődeiket
- Mi történt aztán, november 4-e előestéjén?
- Jó barátom volt egy Simon János nevű úr, aki abban az időben a MÁV igazgatóságának a párttitkára volt. Szakképesítését tekintve pedig mészáros és hentes. Személyesen ő mesélte nekem, hogy november 3-án este, a Hadnagy utcában épp az elzavart vasútigazgatónál tartottak disznóölést, ahol ő volt a böllér. Este tíz órakor becsengetett a lakásba Kittler, az hírnök (oroszok és a régi pártvezetés embere) , és közölte velük, hogy úgy készüljenek (ő is, meg az igazgató is) hogy holnap reggel át kell venni a MÁV Igazgatóság vezetését. Valószínűleg ezen az éjszakán az összes fontosabb vezetőt felkereste ezzel a hírrel.
A történethez hozzátartozik egy legenda - aztán, hogy mennyire igaz vagy sem, nem tudom – de abban az időben ez közbeszéd tárgya volt. A megtorláshoz az oroszok újoncokat, huszonéves mongol arcberendezkedésű ifjakat hoztak. Az átadáskor állítólag az új parancsnok fejbe lőtte a régit, ahogy az új vezetők is sorra fejbe lőtték elődeiket. Beszéltem olyannal, aki látta, hogy egy teherautónyi hullát vittek el az orosz laktanyából. Hogy ez miként igaz? Maradt-e nyoma? Egy biztos, reszkető kezű 18-19 éves újoncokat hoztak ide, ők követték el a gyilkosságokat.
Géppisztolyokkal lekaszabolták őket
- Aztán hajnalban valóban megindult a támadás…
- Vasárnap hajnalban, négy óra után megindult a szovjet hadsereg, tankokkal dübörögve. (Az egész országban ekkor indult meg az orosz hadsereg összehangolt akciója.) Szombathely utcáin tankok vonultak, a házak magas épületek tetejére géppuskafészkeket telepítettek. Fegyverropogástól visszhangzottak az utcák, pedig a városban nem volt ellenállás.
Egy konvoj a Nemzetőrök székházához ment, a tank csövével bedöntötték a kaput. Nehéz megállapítani, aztán pontosan mi történt, de annyi biztos, hogy Tóth Dezső kísérte oda őket. Sokak szerint nem volt egyedül, hanem vele tartott Szántó Jenő, a Vas Vármegye főszerkesztője is. Hogy aztán melyikük kiabált fel, hogy mindenki azonnal jöjjön le - nem tudni. A nemzetőrök közül többen álmukból riadtak fel, volt, akinek felöltözni sem volt ideje, pizsamában futott le. Többükkel személyesen is beszélgettem – ők mesélték el ennek a szörnyű éjszakának a történetét.
Lent aztán géppisztolyokkal lekaszabolták őket, 12 ember veszett oda, köztük az én nagynéném férje is. Mesélték, másnap a lépcsőkön ujjnyi vastag volt a fagyott vér…
Aztán még az éjszakában egy teherautó járt a bejárathoz, farral, rádobálták a 12 szerencsétlen holttestét. Öt óra magasságában felkeltették a Szent Márton temető gondnokát, és beszórták a halottakat a hullaházba.
Apám húga is várta haza a férjét, reggel nyolckor kellett volna hazaérnie, de nem jött. Elterjedt a városban, hogy a nemzetőröket kivégezték az oroszok és ott vannak a Szent Márton temetőben. A fél város odarohant, sokan keresték a hozzátartozóikat. Apám húga ott találta meg a férjét. A túlélők közül többen a kórházba mentek, volt, aki félelmében elbujdosott, nem mert hazamenni. Dermedt félelem és csönd lett városszerte.
- Kik voltak Szombathelyen a nemzetőrök?
- Civilekből, rendőrök és katonákból verbuválták őket, volt aki önként jelentkezett, volt akit kijelöltek a szolgálatra. Mivel nem működött a rendőrség, ők voltak hivatottak a rendet fenntartja. Szombathelyen 16 járművel vasutas, 16 rendőr és ugyanennyi katona teljesített szolgálatot. Két óránként váltották egymást a járőrözésben, ahogy a katonaságnál, puskájuk nem volt, nem is használhattak fegyvert. A székházban november 4-én csak azok tartózkodtak, akik szolgálatban voltak, de épp nem járőröztek.
- Hány áldozat volt összesen?
- Az említett 12 emberen kívül még több sebesült.
Egy főre kért halálos ítéletet, Füzessy József (volt birkózó edzőre)
- Tudni lehet, hány ember vett részt aktívan a forradalomban, és később hány embert vontak felelősségre Szombathelyen?
- Egy ’59 februárjában készített kimutatás szerint 3686 ember vett részt a forradalomban. (Ebben én már nem szerepeltem, csak azok, akik vezetők, munkástanácsban tagok, szónokok, vagy az események irányítói voltak.) Ebből aktív tevékenységet 1496 fő fejtett ki. A bíróság 212 főt elítélt el, később 156 főt pedig bizonyíték hiányában felmentett.
- Kivégeztek valakit a szombathelyiek közül?
- Szabó György ügyész egy főre kért halálos ítéletet, Füzessy Józsefre (volt birkózó edzőre), aki a forradalom alatt a Katonai Tanács elnökségi tagja volt. Az AVH már megírta a halálos ítéletét, a tárgyaláson mégis felmentették.
A Söptei úti laktanya volt az ávós laktanya, itt tanyáztak a forradalom idején is a zöld és kék ávósok. A laktanyában azonban a katonák, miután vezetőik felvezényelték a őket Budapestre, és a tömegbe lövettek volna velük, ráadásul utána, visszatérve Szombathelyre nem kaptak eltávozást, fellázadtak. Parancsnokaikat bezárták egy terembe, és elvették a fegyvereiket. Valaki beszólt a megyei forradalmi bizottságba, hogy küldjenek valakit a katonai tanácstól, mert föllázadtak a katonák, és félő, hogy kivégzik a tiszteket. Úgy döntött a tanács, hogy Füzessy Jóska menjen másodmagával. Ismerte a kiskatonákat, mert azok birkózóedzéseit is ő vezette. Így is történt, Jóska kiment a Söptei útra, beszélt a katonákkal, bement a tisztekhez is, és arra kérte őket, adjanak a katonáknak engedélyt az eltávozásra, és cserébe egy hajuk szála sem görbül. Így is lett. Semmi baj nem történt, visszakapták a fegyvereket.
A forradalom leverése után feljelentették – felcserélték egy forradalmárral, aki előtte lázította a sorozott ÁVH-sokat – börtönbe került, őrá kért Szabó György ügyész halálbüntetést. A börtönben egy séta alkalmával az egyik ávós felismerte Füzessyt. Kérdezte, miért van itt. Aztán a tárgyaláson – amikor előre kész volt a halálos ítélet, felállt a legfőbb ávós, és elmesélte, hogy valójában ő mentette meg az életüket. Az összes többi ávós tanú mellette szólt, így aztán fel kellett menteni. A bíróság 3 hónapot szabott ki rá. Persze a vasúttól elbocsátották, egy ideig munkát sem kapott, aztán a Volánhoz került segédmunkásnak. Ott kezdte el újra a szombathelyi birkózó-utánpótlás nevelését, ez a szakosztály jött aztán át a Haladásba. Ha akkor nem állnak mellé az ávósok, akkor a szombathelyi birkózás egyik atyját végezték volna ki. (Füzessy József saját visszaemlékezése itt olvasható )
- A forradalom és a szabadságharc bukása következtében 200 ezren hagyták el az országot. 1957. május 1-jén pedig már 150 ezren vonultak fel az ünnepen. Ön megúszta?
- Azért engem is áthelyeztek Ajkára, olyan alapon, az apja ellenforradalmár, nem tudni, nem csinált-e ő is valamit.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
