Szent Medárd a jó időjárás védőszentje, akit feje fölött kiterjesztett szárnyú sassal ábrázolnak. Medárd az 6. században pikárdiai (Picardie, Franciaország) Salencyben élt. Harminchárom évesen szentelték a város püspökévé. Nevéhez fűződik a keresztény „rózsaünnep” bevezetése, amelyen a falu legszófogadóbb erényes leánygyermekét rózsakoszorúval koronázták meg.
Június 8-án, a szent nevét hallva, az ismert népi megfigyelés jut eszünkbe, amely szerint, ”ha Medárd-napon esik, akkor negyven napig esni fog, ám ha süt a nap, akkor negyven napig száraz időnk marad”. A Medárd püspököt az esővel összekapcsoló legenda szerint, egyszer, a böjt idején mulatozókat önmérsékletre intette, akik azonban nem hallgattak rá, de egy hirtelen támadt felhőszakadás bőrig áztatta a vigadozó társaságot, miközben őt a szakadó esőtől egy kiterjesztett szárnyú sas védelmezte.
A „Medárd-nap” táján kezdődő kiadós európai esőzésekre már a római korban felfigyeltek. A természeti jelenséget az okozza, hogy a mérsékelt éghajlati övben uralkodó nyugati szelek által az Atlanti-óceán felől kontinensre hajtott nedves légtömegeket a nyár elején Afrika felől érkező meleg áramlás blokkolja. A kegyes püspök 545. június 8-án hunyt el. Azóta nem csak a jó időért fohászkodtak hozzá, de ő volt a fogfájósok, a sörfőzők, a borászok, a szellemileg visszamaradottak, a rabságban sínylődők, sőt a gyermekáldásra vágyók közbenjárója is. Püspökként sz „időjárás szentjeivel”, Szent Donáttal és Szent Orbánnal együtt kezében szőlőfürttel ábrázolják.
