A bevándorlóügy kifulladni látszik, vagy legalábbis már nem működik olyan hatékonyan, mint annak idején, amikor a „migránsokat” néhány napig Budapest belvárosába terelték, mintegy kiállítási tárgyként, hogy aztán egy néhány évig tartó masszív kampányt húzzanak fel rájuk.
Aktuális ellenségnek márpedig lennie kell, így valaki rátalált a szexuális kisebbségekre, akik megfelelő célpontnak tűnnek, merthogy kevesen vannak, még kevesebb közöttük a Fidesz-szavazó, és minden bizonnyal az jött ki a mérésekből, hogy hatékonyan lehet mozgósítani ellenük.
Egy átlagos magyarnak alapól ugyan nincs nagy gondja a szexuális mássággal, nem is nagyon érdekli a dolog, már régóta tudomásul veszi, megvan a maga baja, de a politikai propaganda budapesti (?) boszorkánykonyhájában ezek szerint látnak bennük potenciált.
Nem lesz egyszerű menet, de népszavazás márpedig lesz Lesz gyermekvédelmi népszavazás, mert így állítólag megállítják az LMBTQ-lobbit az iskolák kerítésénél 2021. November 30. 14:26 , a motort már beindították, elég megnézni mondjuk az Origo híreit, ahol már javában végzik a terepmunkákat a népszavazáshoz.
Van annak valami diszkrét bája, hogy a „gyermekeket védő” politikus bácsik korábban az egész országot megszórták „Elkúrtuk” óriásplakátokkal, és most hónapokig zúdul majd a kormánymédiából (megyei napilapokból, internetről, tévéből, rádióból, mikrohullámú sütőből) a homoszexualitás, a nemváltás és hasonlók. Ha a gyerekek figyelmét eddig elkerülték volna ezek a dolgok, most biztos, hogy képbe kerülnek.
Soros, migránsok, Brüsszel, LMBTQ, ostoba nemzeti konzultációk, népszavazások, teljesen szürreális az egész, az ember azt hinné, ilyen nincs, és lám, mégiscsak van.
Nekünk ez jutott, ezt dobta a gép, és szemernyi kételyünk nincs, hogy milyen lesz a népszavazási kampány, ahol tőlünk komoly, felnőtt magyar állampolgároktól azt várja a kormány, hogy ezekre a kérdésekre válaszoljunk.
Talán nem vagyok az egyetlen, aki ugyanazt érzi, mint a korábbi nemzeti konzultációk esetén: ez már olyan szint, amiről vitatkozni, sőt sokat beszélni sem igazán érdemes. Csak kissé szégyelli magát az ember, más helyett. Visszatérő érzés ez itt a periférián.
Eközben két határral odébb
Ahogy arról lapunk is beszámolt Népszavazáson dönthetnek a svájciak a korlátozások megszüntetéséről 2021. November 27. 12:37 , a hétvégén népszavazást tartottak Svájcban. Tudom, hogy soha nem leszünk Svájc, igazából nem is bánom, de azért érdemes megnézni, hogy arrafelé hogyan is zajlik ilyesmi.
Azt is tudom, hogy mindig mindent a magyar kormány csinál a legjobban, és az egész harsány melldöngetésnek semmi köze a kisebbrendűségi érzéshez, de nem lehet nem rácsodálkozni, hogy meddig nyílott szét az olló a demokráciaértelmezések között.
„Nem emlékszem pontosan, de olyan 4-5 héttel a népszavazás előtt kaptuk meg a borítékot, ami a szavazólap mellett egy kis könyvecskét is tartalmazott” – mondta lapunknak egy régebb óta Svájcban élő magyar férfi, aki időközben már megszerezte az állampolgárságot is.
A kitöltött szavazólapot - amelyen most három kérdésre várták a választ, közülük a harmadiknak, a járványügyinek volt igazán súlya - vagy a postán kellett feladni vagy bedobni a községházánál lévő urnába, de ennél fontosabb számunkra az a bizonyos kis könyvecske.
A 48 oldalas kiadvány alaposan körüljárja a három kérdést, először röviden összefoglalja, majd részletezi is az álláspontokat pro és kontra.
A COVID-19 törvény meghosszabbítása mellett azzal érvelnek például, hogy így nagyobb lehetősége van a vállalkozásoknak a központi kormányzat pénzügyi támogatására, a védettségi igazolványok segítségével pedig könnyebb a külföldi utazás és bizonyos rendezvények szervezése.
A különleges jogrend ellen szól viszont az egyén megfigyelésének a lehetősége, illetve az, hogy a védettségi igazolványok és a hasonló, oltáshoz köthető korlátozások növelik az ország megosztottságát.
Ennél persze jóval részletesebb és bonyolultabb az ügy, amit szépen el is magyaráznak az embereknek, tévében és rádióban szakértők vitatkoztak a kérdésekről, de meghagyva nekik a felelős döntés jogát, hogy igennel vagy nemmel szavazzanak (a tájékoztató kiadvány innen tölthető le). De nem is ez a lényeg, hanem az, ahogy az állam láthatóan komolyan veszi az polgárait, és azok is komolyan veszik magukat. Lehet persze hallgatni a populista szólamokra, bizonyára volt is rá példa, de egy idő után az emberek csak megtanulják, hogy mind a jó, mind a rossz döntések rajtuk csapódnak le. Így aztán a transzparencia mellett a racionalitás a főszereplő.
A svájci férfi megerősítette: igaz, hogy évente többször is urnához szólítják őket népszavazásokhoz, de nemcsak országos ügyekben.
Megkérdezik őket, hogy épüljön-e uszoda a kisvárosban, hogyan fejlesszék a körzeti iskolát vagy éppen mennyi legyen egy adott faluban a polgármester tiszteletdíja.
Mondjuk a polgárok válaszolnak is a kérdésekre.
Röviden ennyi. Sötétedik.