Kicsit túlzsúfolt lett a szombathelyi Bloomsday, ennek ellenére igyekeztünk tartani a lépést a programokkal, és minden kiállítást megnézni. Rendhagyó módon, most egyetlen cikkbe sűrítjük a látottakat, avagy ilyen volt az elmúlt 24 óra a regényes forgatagban.
Összművészeti dzsembori az Ulysses Udvarban
Szalai Lilian festő meghívására gyűltek össze a szombathelyi kötődésű alkotók az Iseum előtti téren. A kétnapos kitelepülés színes, élettel teli világot varázsolt a szürke közterületre, mi pedig a színek hullámait követve jártuk körbe a kiállítókat.
Két nap alatt egy részleges sorcsere is történt, hiszen nem mindenki tudott, vagy akart mindkét napon részt venni, de ez sem az összképen, sem a hangulaton nem rontott. Olyan művészekkel találkozhattunk itt, mint: a Bori Művek, Herczeg Kinga, Bíró Stefi, Szalai Lilian, Joó Rebeka, Franken Vi, Körmendi Klára, Angela Galvan és Beke-Rába Dóra.
Olyan volt ez, mint egy művésztelep nappalija, igazából már csak a kanapék hiányoztak. Jó is lett volna megpihenni ebben a mesevilágban egy pohár ital társaságában, és kiélvezni a pillanatot, mert ide tényleg mindenki valami egyedit tudott hozni. Így, amennyire szerteágazó volt a kínálat, végül mégis rendkívül egységessé vált az összkép.
A Bori Művek kerámiái központi helyet kaptak, de csak az anyag miatt voltak ezek masszívabbak, forma- és színvilágban legalább annyira légiesek és könnyedek, mint például Szalai Lilian absztrakt festményei.
Franken Vi csodaországot idéző élőlényei, vagy épp Herczeg Kinga fekete-fehér, klasszikus fotográfiákat idéző fényképei mind-mind egy önálló univerzumban léteznek, és mégis a részesei lesznek egy közös nagy egésznek. Az egész dzsembori egyetlen szépséghibája talán az volt, hogy Lilian nem sütött semmit a megnyitóra.(N.R.)
A művészet éltető táptalajra lelt a Képtárban
Abajkovics Péter, Baki Orsolya, Farkas Imre, Foky Éva, Masszi Ferenc, Márfi Virág, Módra Bettina, Molnár Mercédesz, Nagy Csaba, Pálfi Gyöngyvér, Rasperger Dávid, Söptei Eszter, Szántó István, Szirmai Nóra, Tóth Magdolna, Tóth Norbert, Tóth Viki, Veres Gábor és nem utolsó sorban W. Horváth Tibor. Ez a névsor egyesével is kellően izgalmas kiállításokat tud létrehozni, de a Szombathelyi Képtárban most egy, közös térben jelentkeztek munkáikkal.
Az ok rendkívül egyszerű, a Westwerk Egyesület meghívásos kiállítást szervez a 2024-es Bloomsday-re, ahol a fő motívum a talaj, annak minden rétegével, összetettségével és élővilágával.
De abból a szempontból is érdekes, hogy az emberiségnek milyen régóta fennálló kapcsolata van a talajjal, földdel, elég, ha csak a földművelésre, vagy a talajtornára gondolunk. Így nem csoda, hogy ebben a kiállításban, mint reflexiópont került elő.
A Talajközelben kiállítás komplexitását pedig az teszi teljessé, hogy az ember-környezet interakciókat tematizálja. Az egész a 60-as évek land art mozgalmát idézi, viszont egy pillanatig sem elmaradott, vagy avítt, nagyon is kortárs és a jelenkor problémáival foglalkozik.
De, ez az a pont, ahol ez a koncepció becsatlakozik a Bloomsday-be, hiszen az Ulysses talaj-ember poétikája is minden mással egyenrangúan kezeli a testet. Egyik sincs a másik elé, vagy fölé helyezve, mindegyik ugyanolyan fontos. Nem csoda, hiszen ilyen a természet körforgása is.(N.R.)
Oximoron idill - Szarka Péter Kiállítása az Irokéz Galériában
A Bloomsdayben az az egyik legjobb, hogy összehozza a lokálpatriotizmust és a nemzetközi mércét. Így az itt lakók – és az idelátogatók – olyan művészi minőségekkel találkozhatnak, amelyek jóval túlmutatnak a város, sőt az ország határain.
Szarka Péter Szombathelyről indult festőművész, aki annak idején nemcsak festményeivel hatott az itt élőkre, de tagja volt annak a szűk szellemi körnek, amely tájékozottságával, a kultúrához és művészethez való viszonyával sokak szemléletét befolyásolta. Ezt a szellemiséget aztán a generációk tovább adták egymásnak, így az még itt bujkál a városban, és a Bloomsday kapcsán meg is mutatja magát.
Ide tartozik, hogy a megnyitón, Pados Gábor 
„Nem pénzre vagy dicsőségre, csak megoldásra vágyom” – Beszélgetés Pados Gáborral, az Irokéz Gyűjtemény tulajdonosával 2020. February 25. 18:29 , Szarka Péter gyerekkori barátja, az Irokéz Gyűjtemény tulajdonosa és a budapesti acb Galéria vezetője - élénk derültség közepette - kiigazította a - szintén szombathelyi - Winkler Róbertet, aki a Partizán-interjúban 
Winkler a Partizánban, Szombathelyen: “Egy szovjet kémtől kellett visszalopnom az esernyőmet” 2024. April 28. 09:55 a Kutyahús zenekarnak tulajdonította a “Pakson és Csepelen lazul a fegyelem” halhatatlan sorokat. Holott azt a Panache punkzenekar követte el, aminek Pados volt az énekese.
Az eseményen megjelent és rövid beszédet mondott Horváth Soma kultúráért is felelős alpolgármester.
A kiállításról szakmai szempontból Miklósvölgyi Zsolt szerkesztő, művészeti író beszélt, aki elsősorban a művekből áradó szabadságot emelte ki. Szarka legújabb képeiből tavaly ősszel rendezett önálló kiállítást az acb Galéria. Ez az anyag érkezett most az Irokéz Galériába. A tárlatról és további részleteket itt olvashat. (J.A.)
A pillanat, ami egy évtizedig tartott
Kissé szokatlan időpontban nyílt meg Bonyhádi Károly Bloomsday Anno című kiállítása a képtárban, ami az elmúlt évek plakátjait mutatja be. Lehet, hogy ez első olvasatra kicsit unalmasnak tűnhet, de a hatalmas fém keretek közé szorított időpillanatok minden ott töltött másodpercet megérnek.
Kevés ember tud néhány plakáttal olyan súlyosan jelen lenni egy térben, ami mellett az ember aprónak érzi magát, és háttérbe szorít mindent. Szavakat, beszédeket, a tömeget. Pedig a méltatásból is kijutott a művésznek ezen a délelőttön, hiszen Horváth Soma, kultúráért felelős alpolgármester és Somogyi Krisztina vizuáliskörnyezet-kutató is gyakorlatilag csak szuperlatívuszokban tudott beszélni róla.
Az idei a 31. Bloomsday (ha jól számoljuk), és Bonyhádi Károlynak gyakorlatilag mindegyikhez köze volt, mindegyikben volt szerepe, így mindegyik magán viselte a keze nyomát.
Olyan ő, mint az animének Mijazaki. Még a legátlagosabb témáknál is felismerhető, a leghétköznapibb dolgokkal is hatást kelt, és ettől mindig egyedi, amit csinál. Aki teheti, járja végig a Szombathelyi Képtár kiállításait, megéri az időutazást.(N.R.)
