A mókus aranyos. A mókust – általában – szeretjük. Ősszel leginkább, amikor a „kezével” fogja a diót, és úgy majszolja, akár egy kisgyerek. Voltaképp a mókust soha nem nő fel, a mókus az örök ugrándozó kisgyerek. És annak ellenére is szeretjük, belefeledkezve a cukiságába, amit mások mondanak: a mókus csak abban különbözik más rágcsálóktól, hogy jobb a sajtója.
Tessék, mutatjuk az érett diónak örvendező mókust, aki ezek szerint örök.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
