Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Gazdasági kivándorlók - avagy a vendéglátósok is külföldre menekülnek

Egyre több pincér és szakács dönt úgy, hogy más országban próbál szerencsét. De mi lesz így a magyar vendéglátással?

csak úgy sugárzott a nyugalom, aki mindenről tudott, mindenre odafigyelt, aki kiegészítette a megrendeléseket és mindig mosolygott,mintha bálban lenne vagy házi mulatságot rendezne. És azt is tudta, ki, hol, melyik asztalnál nem kapta még meg a rendelt ételt, és azonnal közbelépett, és azt is tudta, ki akar fizetni, (…) mert a vendég minden mozdulata, a vendégek minden rezdülése azonnal elárulta neki, mit kívánnak, mit szeretnének.

Mára a főurak eltűntek. Ami utánuk maradt, az az átlagos jövedelem mellett vagy megfizethetetlen, vagy a színvonal mélyrepülése miatt veszi el az ember kedvét attól, hogy betegye a lábát egy vendéglőbe.

kulfoldimunka.co

Nap, mint nap halljuk, hogy a szakképzett pincérek és szakácsok sorra hagyják el Magyarországot – akár Ausztria, akár más országok kedvéért – és nekünk maradnak azok, akik egy, netán két óra alatt sem hozzák ki, amit szeretnénk. Azok, akik nem győzik a konyhában az iramot, mert kénytelenek egyedül főzni egy egész étteremnyi emberre. Azok, akiktől ha ajánlást kérünk, elmagyarázva: cukrot és szirupot nem szeretnénk kávénkba, egyből rámutatnak arra, melynek leírása a cukorszirup szóval kezdődik. Ez a magyar valóság. Persze kivétel mindig akad.

Aki végigfőzte a világot és hazajött

Lancsák Károly mesterszakácsot a szombathelyi közönségnek talán nem kell bemutatnunk. Ő az, aki Hollandia és Olaszország mellett főzött már Izraelben és Srí Lankán is, és ő az, aki néhány hónap után mégis mindig hazatért. „Más nemzet konyhájában, más nemzet csapatával együtt dolgozni érdekes dolog. De ebben az volt a jó, hogy nem tartott sokáig. Mert ha egyszer igent mondasz, akkor már nem fogsz hazajönni.” De ő vissza akart jönni, mert mint mondja, történjék bármi, külföldön akkor is Auslanderek maradunk. Ezt talán sokan cáfolnák, de szerinte mindegy mennyire vagyunk elismertek, sehol sem becsülnek meg annyira, mint saját hazánkban.

Abban viszont ő is igazat ad, hogy a mozgatórugó a pénz - lenne. Mert legyenek bármilyen jó orvosaink, tudósaink, vagy akár pincéreink, megfizetni és itthon tartani nem tudjuk őket. „Hazacsábítani a pénzzel lehetne a külföldön dolgozókat, igaz. De ehhez nagyobb változások kellenek. Mert amíg kint a megkeresett száz forintból tizenkettőt vesznek el, itthon meg nyolcvanat, addig nem nagyon lehet mit tenni. Így jelenleg az ember, azért hogy talpon maradjon, nem fizet annyit a beosztottaknak, mint mondjuk Ausztriában; vagy, ha fel akarja venni a versenyt, akkor rövid időn belül bezárhatja az üzletet.”

Itthon egyre nehezebb szakképzett pincért találni
rsh.de

Akit mindenki szeretett, mégis elment

K.J. az egyik leghangulatosabb szombathelyi sörözőt vezette. Mindenki szeretette, sok-sok év után mégis úgy döntött, hogy Ausztriában folytatja. Az ok egyszerű volt és szerinte összefüggésben van azzal, amiért egyre több fiatal vendéglátós hagyja el az országot.

Egyúttal válasz is a kérdésre: mivel lehetne a lelkes munkaerőt hazacsábítani, vagy akár indulás előtt marasztalni. Mert mi az, ami Ausztriában van és Magyarországon nincs? A válasz a betartott munkaidő, a hivatalos ügyintézés, a „semmi feketézés” és persze az oly sokszor említett „többszörös fizetés”.

Hová lettek az orlays fiatalok?

Adott egy iskola, ahol minden júniusban tucatnyi lelkes, vendéglátásban dolgozni vágyó fiatal végez. Jogos a kérdés: hol vannak ők, s miért nem jönnek megmenteni minket, a vendégeket?

Bálint szakácsként végzett, és mint mondja, nem bánta meg döntését, hisz mindig is érdekelte, hogyan, miből készülnek a finom ételek. Ennek ellenére tanulmányai után mégsem a vendéglátást választotta. Labdarúgó családba született, így édesapjának, nagybátyjának és bátyjának köszönhetően kijárt út állt előtte. Jelenleg Ausztriában rúgja a bőrt heti két-három alkalommal és ehhez jönnek a hétvégi mérkőzések – ami „a vendéglátásban nem olyan jó ajánlólevél”.

A szakácsok is inkább külföldet választják
crew.hu

A sport mellett azért polgári állásra is jut idő, de mint mondja, a labdarúgás a szenvedélye és „bőven meg lehet kapni azt az összeget, amiért itthon, nyári melegben, 10-12 órában a tűzhely mellett áll az ember.” Nem tartja kizártnak, hogy egyszer visszatér a vendéglátásba, de csakis a határ másik oldalán. „Ha szorgalmas az ember nincs lehetetlen. Hol képzelném el? Tirol vagy hasonló. Lennék első körben burgonyatisztító, hogy ha szépen akarok fogalmazni, mert még ott is jobban megbecsülik az embert.”

Másik ex-orlays alanyunk jelenleg egy ausztriai Café-Bar-Loungeban dolgozik pincérként. Ő nem önszántából választotta ezt a pályát- érettségiig külkereskedelem-marketinget tanult, aztán szakosodni kellett, de ezen a területen nem folytathatta. Így, a tanárok javaslatára, vendéglősként tanult tovább. A külföldi élet nem volt tervben, de szerinte jó oka volt elhagyni az országot. „Beleuntam abba, hogy itthon dolgozok havi szinten 200-240 órákat, azért, hogy a főnökeim jól éljenek. Mindezt volt, ahol 40ezer plusz jattért.” Pincérkedett Szombathelyen, aztán Tirolban, a téli szezon után átmenetileg ismét hazatért, végül rátalált jelenlegi munkahelyére.

Az Index 2014-es felmérése
index.hu

És hogy mi a különbség itthon és külföld között? „A túlóra itthon elvárt, viszont a kutya ki nem fizeti – kint 10€/óra. A főnökség jobban megbecsüli az alkalmazottjait, mint a vendégeket – itthon ilyen nincs. Nem utolsó sorban az itthoni fizetésem négy-ötszörösét keresem, úgy hogy magyarországi viszonylatban itthon sem kerestem rosszul.”

Ahogy Lancsák Károly is mondta, egy országról pontos és megbízható képet ad a vendéglátása – legyen szó az igényességről, a munkaerőről, vagy akár a vendégekről. Talán egyszer újra biztató lesz az a kép és akkor majd ismét találkozhatunk Hrabal főpincéreivel is.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Aktuál

Tovább az oldalra