Mondhatta volna Ali G. is, leánykori nevén Sacha Baren Cohen, Áder Jánosnak megválasztása alkalmából. És most nem viccelek, hanem kiemelem Áder beszédének egyik gondolati elemét, amiben a tiszteletet reméli egymás közt, a magyaroknak, és az európaiaknak.
A sorrend valóban fontos, mert előbb vagyok ember, aztán magyar, és hát, persze, európai. Istenem, milyen jó lenne, ha ez sarokkő lenne a magyar politikai életben, most, amikor mind lenézi egymást, karakter gyilkolásznak, TEK-eznek, meg miegymás. A cinizmusról még lesz szavam. Kövér egy hete még a szocikat dobta ki szóban a Parlamentből, úgy, mint Házelnök, vagyis már idő után, de abban a pillanatban mondta ki Áder a tisztelet szót, amikor az éppen mélyrepülésben volt a parlamenti csatornákban. Este a tévében meg a tenyérbizsergető arcú Szijjártó szart bele a pofánkba.
Vagyis abban a kellemes helyzetben vagyunk, mi választók, hogy simán tesztelni tudjuk, megváltozott e bármi is a Fidesz kommunikációjában, vagy Áderrel törököt fogtak maguknak? A parlamentben ettől függetlenül tovább nyomhatják a politikai pornót, ami mindig habzik – lásd Gyurcsány szakdolgozatának kommunikációját – de a habzás hamar elér az Elnök Úr lábaihoz, akinek döntenie kell.
Nem tehet olyat, mint Sólyom, hogy nem fog kezet, sőt, meg is kell hallgatnia azokat, akik vele nem értenek egyet. A tiszteletnek van szellemi formája is, amit a latinok röviden megfogalmaztak: audiatur altera pars, vagyis nem működhet együtt azokkal a kampányokkal, amik a politikai ellenfelek letakarítását célozzák.
Áder vagy felnőtt a feladathoz, és beírja nevét a nagy könyvbe, vagy hazudik, mint pártja, és akkor azonnal megszűnik Köztársasági Elnöknek lenni. A szabadság érdekes dolog, minden Áderen múlik. De miért is követné el Schmitt Pál alapvető hibáját. Aki, mint motor, nem működött rosszul, csak emberként fogyott el. Annyira, hogy ő utána átvenni az elnöki karosszéket, majdnem ciki.
Áder vagy nem érzi ezt, vagy megtöri a hibás kört. Kiderül hamar, mert politikai életünk hektikussága már az ország működését zavarja, vagyis az elnöki válság megszüntetése valódi cél. Mi fontosabb, Magyarország, vagy Viktor? Ha azt hiszi Áder, hogy e fenyegető dilemma elkerülhető, akkor buta. Úgy tudom, nem az. Hátra dőlök a tévéfotelembe, és várakozom. Geréb Ági ügyében gyakorolt kegyelem, és más népszerű gesztus könnyedén hozhat neki népszerűséget. És ilyenek mögé bújva, előkelően hallgatva az elnöki lakosztályban, még fedezheti Viktort.
De megkínlódik majd a drogosokkal, a homlessekkel, a szegényekkel, a buzikkal, a libsikkel, mindazokkal, akik e nemzet testének fontos részei, ha valaki európai. Az Áderi hármas sorrendnek visszafelé is igaznak kell lennie. Ami nem európai, ugye, az nem is magyar, és egymás közt sem illik?! Az előítélet pont ilyen.
Nem kell szociológusnak lennem hozzá, hogy tudjam, hazámban fokozatosan emelkedik, lásd a szélsőjobb sikerét. Kíváncsi vagyok, mennyire lesz ő empatikus, ahogy nekem is nehéz elfogadni a bajszát. Előítéleteinket megszoktuk, ez olyan hülyeség, mint az én bajusz averzióm.
Nem, nem várom el tőle, hogy lecsapjon a Nyerges-Simicska féle vállalkozásokra, de azt igen, hogy megakadályozza a volt miniszterelnök, Gyurcsány ellen folyó Sukoró-féle pereket, mert a tisztelet kijár a politikai ellenfélnek is, egyetértek vele. A magyar elnöki pozíció alapvetően gyenge hatalommal bír, de ennek ellenére, egyet kivéve, a korábbiak mind éltek vele.
Szerencsétlen Pali bácsi jutalma a feledés lesz. Áder előtt két út, de egymással szembe megy. Vagy integrálni fogja a csellengő országot, vagy tovább osztja atomjaira ezt a kátyúba csúszott hazát.
A Köztársasági Elnök személynek és hivatalának tisztelete miatt, azt gondolom, meg kell adni a tiszteletet Ádernak is. Nem bábú ő, hanem ember. Heideggerrel fogalmazva, olyan ember ő, akiben, amíg nem hal meg, mindig van annyi kintlévőség, hogy megvalósulhat benne a jó.
Igaza van Dosztojevszkijnek, nincs nagyobb teher a szabadságnál, de tőlünk függ, hogy sötétben, vagy a nap alatt élünk. Áder nemcsak az országért felel, hanem a saját élete erkölcsiségéről is. Drukkolok neki, pedig szkeptikus vagyok.
(Címlapfotó: Kollányi Péter, MTI)
