A magyar határzár miatt a menekültek kénytelek Horvátország felé venni az irányt, de a horvát-szerb határ közelében van az egyik legveszélyesebb övezet. Éppen ezért Horvátországban és Boszniában sem ajánlatos letérni az úttestről (még ha ez illegális határátlépésnél kézenfekvő megoldás is lenne), így az önkénteseknek nem ártana arab, fárszi, pastu és urdu nyelvű figyelmeztetéseket gyártaniuk.
Mindez a délszláv háború maradványa, még a kilencvenes évekből, és a Horvát Aknamentesítő Központ még 2014-ben is 505 négyzetkilométer olyan területet tartott nyilván, ahol aknák vagy fel nem robbant robbanóeszközök lehetnek. Ez a probléma 10 megyét és 77 települést érint, becslések szerint ezeken a területeken a fel nem robbant aknák száma 50 966 lehet. A fő probléma pedig az, hogy a 12 ezer aknagyanús terület többségénél csak horvát nyelvű figyelmeztetések vannak kint, leszámítva a táblákon lévő angol mine (akna) kifejezést, de az egyezményesnek tekinthető halálfej alapján nem biztos, hogy a menekültek tisztában lesznek a veszély mértékével.
Azonban akkor sem járnak jobban, ha Bosznia felé próbálnak rövidíteni, mert ott még több az akna. A Bosznia-Hercegovinai Aknamentesítő Központ adatai szerint az aknagyanús területek nagysága 1176 négyzetkilométer, ez az ország területének 2 százaléka, és több mint 19 ezer aknamezőt tartanak nyilván, a becslések szerint 120 ezer aknával és robbanószerkezetettel. A boszniai aknajelek pedig az esetek többségében még annyira sem információdúsak, mint a horvátoknál.
Az aknamezők problémája nemcsak a menekülteket érinti, hanem minden arra járó turistát is, így az arra utazók is fokozottan figyeljenek a jelzésekre!
