Szerintem sokan vagyunk, akik még élénken emlékeznek arra az április 10-i estére, amikor Nemény András szombathelyi polgármester
bejelentette
Nemény András: Szigorú korlátozások a Csónakázó-tónál és a Sportligetnél
April
10.
14:33
: négy napig éjszakai kijárási tilalom lesz a 18 év alattiak számára Szombathelyen.
Emellett maszkot kellett viselni a Fő téren, csak egyirányban lehetett sétálni a Csónakázótó körül, lezártak parkolókat és betiltották a fagylalt árusítását.
Ekkor már javában éltek az országos kijárási korlátozások Orbán Viktor: határozatlan időre meghosszabbítjuk a kijárási korlátozást April 09. 16:48 , a vendéglátóhelyek bezártak, ahogy a szolgáltatások és üzletek többsége is.
A diákok ekkor már otthon tanultak, az idősek ültek a zárt ajtók mögött, ha boltba mentek, külön sávjuk volt, a többiek otthonukat csak munkavégzés vagy az alapvető szükségletek ellátása céljából hagyhatták el.
Szombathely szellemváros lett, az utcák kiürültek, az emberek esténként az erkélyről tapsolták az egészségügyi dolgozókat.
Április 10-én 1190 beazonosított koronavírus fertőzött volt Magyarországon , előtte napi 100 körül volt az új esetek száma , a járvány ekkorra 77 áldozatot követelt .
A szigorú korlátozások még körülbelül egy hónapig tartottak, hogy aztán lassan fellélegezzünk, óvatosan kiüljünk a teraszokra, örüljünk a napsütésnek, a tavasznak, a szabadságnak, annak, hogy mögöttünk van valami rossz.
És valóban. Magyarország viszonylag kedvező számokkal maga mögött hagyta a járvány első hullámát.
A kormánypropaganda óriási védekezési sikerről beszélt, ami nézőpont kérdése, de ezt hagyjuk is most, érdekesebb, mi történt utána.
Utána az történt, hogy elkezdődött a nyár, a maszkot még ímmel-ámmal viseltük, amúgy eléggé bedobtuk a gyeplőt.
Amit azóta sem vettük vissza.
Gyakorlatilag pont úgy élünk, mint járvány előtti korszakban.
Elindultak az iskolák, esküvőkre, koncertekre járunk, egymás lábát tiporjuk a balatoni lángososnál, sporteseményeken tapsolunk és bevásárlóközpontokban tolongunk.
És alig téma, hogy naponta újabb és újabb rekordot dönt a koronavírus fertőzés magyarországi terjedése.
Ma reggel például
575 új fertőzöttet jelentett be
Újabb rekordot hozott a hétfő: 575 új fertőzött – Vas megyében is terjed a vírus
September
07.
09:54
a kormányzati honlap, emellett ugrásszerűen nő az aktív fertőzöttek száma, és egyre többen vannak kórházban.
Ráadásul míg tavasszal főként az idősek fertőzödtek meg, láthatalanul, leginkább kórházak és idősotthonok mélyén, addig most szinte mindenhol támad a vírus, fiatalok a hordozók, sokkal inkább a szemünk előtt, már nem ritka, hogy ismerőseink között is akad beteg.
Eközben a kormányzat annyit tett, hogy – miután a járvány új hulláma már láthatóan Magyarországon volt – lezárta a határokat, aztán látva a több helyről érkező ellenállást, részben kinyissa őket.
Tavasszal mindez egy rémtörténetnek tűnt volna. Most csak megrántjuk a vállunk.
Mert nem úgy tűnik, mintha lenne tétje mindannak, ami velünk történik.
Nem úgy tűnik, mintha el tudnánk dönteni, hogy akkor van járvány vagy nincs.
Nem nehéz belátni, hogy valami itt nem stimmel.
Vagy iszonyúan túlreagálta az ország tavasszal a helyzetet, vagy most történik valami megmagyarázhatatlan.
Bevallom, nem vagyok szakember, nem értek a járványhoz, nem tudom eldönteni, mit és hogyan kellene vagy kellett volna, de abban egészen biztos vagyok, hogy ez a totális és nyilvánvaló következetlenség, ellentmondásoktól hemzsegő gyakorlat komolytalanná és abszurddá tesz mindent.
Mindezt kiegészíti az elhallgatás, a nem kibeszélés.
Most például talán el kellene magyarázni, miből adódik a fényévnyi távolság a járvány tavaszi és mostani kezelése között.
Mert egyelőre az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy a politikai döntéshozók tavasszal ellődözték az összes puskaporukat, beleértve a hitet, a hitelességet és a józan észt, és mára nem sok használható eszköz maradt.
Közben persze azt is tudom, hogy nagyon nehéz a kormányoknak egyensúlyozniuk a beláthatatlan következményekkel járó egészségügyi kockázatok, a gazdasági és társadalmi összeomlás és leendő választói szavazatok között.
Még azt is elhiszem, hogy nem lehet jó döntést hozni, de könyörgöm, legalább beszéljünk róla.
