Néphagyományok a városban
Érdekes programmal indult a szombathelyi kulturális élet az 1914-es esztendőben. Középpontban a vasi népi hagyományok álltak, amelyeket az akkor még szomszédos Olad falu fiataljai mutattak be a vidéki élettől túl messzire került városiaknak.
A Kulturházban folyó hó 5-én este 8 órakor lesz bemutatója annak a képsorozatnak, amelyet Kárpáti Kelemen kir. főigazgató állitott össze a maga gyüjtötte vasmegyei néphagyományok és népszokások emlékeiből. … A szerző a sorozat képeit egy egységes cselekmény körül csoportositotta és ily módon a vasmegyei népélet változatos jelenségeit 30 oladi legény és leány közremüködésével oly egységes darabban mutatja be, a mely a népszinmü eredeti ősalakját juttatja eszünkbe. Helyi vonatkozásánál fogva is érdeklődéssel várjuk a tanulságos és egyben mulattatónak is igérkező bemutatót.
Így szólt a beharangozó, amit néhány nap múlva lelkes beszámoló követett, amely az oladiak sikerét egyenes hódításként aposztrofálta.
Nevezetes nap volt a tegnapi, amelyen az oladiak bevonultak Szombathelyre és meghóditotta a falu a várost. Tizenöt ifju legény és tizenöt viruló leány jött be, magukkal hozva a jó vasmegyei magyar nyelvet, szokásokat, hagyományokat, bevonultak vele a kulturpalota fehértermébe s ott egyszerre, egy csapásra meghóditották a maguk számára Szombathely diszes és előkelő közönségét, amely eljött érdeklődni aziránt, hogy milyen volt az élt 1870-ben, eljött gyönyörködni azokban a képekben, a melyeket egy szorgalmas kutató szedett és gyüjtött össze egy szerves egésszé tizenkét hosszu esztendős munkával.
Tizenkét hosszu esztendeig fáradt Kárpáti Kelemen kir. főigazgató azon, hogy a vasmegyei népéletet jellemző adatokat összegyüjtse s a fáradhatatlan munka eredményekép láttuk most együtt az oladi bucsu eseményeit, a kukorica- és tollfosztás kedves epizódjait, a fonóbeli jeleneteket, a nagy ünnepekhez kapcsolt érdekesebb és érdekesebb szokásokat, amelyeket mesteri kézzel válogatott ki és illesztett össze egy csokorba a kiváló gyüjtő. Tizenhárom képben adták elő ezeket a jeleneteket az oladiak, akiket Horváth Gyula tanitó oktatott be a játékba. A közönség pedig, amelynek soraiban vármegyénk főispánjával élén ott láttunk valamennyi előkelő embert lelkesen tapsolt a szereplőknek.
Ami megkerült
Tény hogy az esztendő jól indult, de ezt a kijelentést a korabeli hírlapíró nem a sikeres kultúrműsor okán tette, inkább csak afeletti öröme mondatta vele, hogy januárban több vagyontárgy került elő mint amennyi elveszett.
Tegnap a Király-utcán egy fél Merkur-korcsolyát találtak, amelyet valamelyik szórakozott korcsolyázó veszített el. A korcsolya a rendőrségen fekszik s ott átvehető. Ennél azonban sokkal fontosabb annak a megállapitása, hogy ez az esztendő tényleg jobban indul, mint az előbbi, nevezetesen eddig mindig azt kellett az ujságba irni, hogy elveszett valami s most meg azt irjuk, hogy találtak valamit. – Tegnap egy bicikli, ma egy korcsolya! Egész jól megy.
Rendőr a kerekek alatt
Véres – s mint olyan egyszerre izgalmasnak is mondható – esemény színezte a szombathelyi honpolgárok életét 1914 januárjának közepén. A baleset – mert, hogy arról van szó –érdekességét növelte, hogy a szenvedő alany egy hivatalos közeg volt.
Ma reggel 8 órakor sulyos szerencsétlenség történt az Erzsébet királyné-utca vége felé, a Heigli-féle kávéház előtt. Egy rendőrt elkapott a vilamos és igazán a véletlen müve, hogy élve került ki a kocsi kerekei alól. A borzalmas baleset részletei a következők: A Sabária előtt volt poszton tegnap reggel Máté Imre városi rendőr. Reggel 4 órától 8 óráig szolgált és mikor pár perccel 8 óra előtt ment a másik társa felváltani, Máté villamoson akart a rendőrlaktanyába menni. A négyes számu villamos ekkor épen a Hegedüs-féle üzlet előtt ment. A rendőr utána szaladt és felugrott az első lépcsőre. A felugrás pillanatában azonban a jéggé fagyott járdán megcsuszot s elveszitve az egyensulyt, hátra felé esett. A kezével még akkor fogta a felkapaszkodót és előrántotta magát. Igy került a kocsi elé, amely eldobta és a rendőr a kocsi biztonsági szerkezete alattélte a további pillanatokat, amelyek valószinüleg életének legemlékezetesebb pillanati lesznek.
A nézők ezreiben megfagyott a vér, amint látták, hogy a villamos hogyan vonszolja maga előtt a rendőrt, aki ekkor már több helyen vérzett és kiömlő vére pirosra festette a sinek mellett a járdát. Körülbelül 10 méteren vonszolta a villamos magával, amikor meg tudták állitani és kiszedték a kerekek alól. A rendőr arca egy zuzás, seb volt. Orrán, száján csak ugy ömlött a vér és meg sem tudott állani a lábán. Dr. Dános Józsefet hivták elő, aki egy kocsin ment ki vele Nárai-utca 8. szám alatt levő lakására, ahol bekötözte a sebeit. Eddig még nem lehetett megállapitai, hogy nincsenek-e sulyos belső sérülései. A kocsi vezetője Parth József, a kalauza Kiss János volt…
Bliccelők a korcsolyapályán
A száz évvel ezelőtti Szombathelyen egy ingyen csúszkálásra vágyó lelenc aligha keltett volna feltűnést, még ha le is bukik. Na de, hogy jómódú, előkelő hölgyek és urak próbáljanak fizetés nélkül szórakozni! Ez már szenzáció!
Nagy ribillió volt tegnapelőtt a városligeti jégpályán. A sportegylet igazgatósága tudomást szerzett arról, hogy egyesek jegy nélkül, mások mult évi jegygyel korcsolyáznak. Nem rakoncátlan diák gyermekekről, hanem meglett fiatal emberek és hölgyekről van szó. Ezért a SZ.S.E. igazgatósága a január 9ikén tartott ülésén 4 igazgatósági tagot küldött ki, hogy vasárnap már a bejáratnál az össze jegyeket megvizsgálják. S valóban nagy meglepetésekre jöttek rá. A diák gyerekek jegyei mind rendben voltak, ellenben 10 felnőttet utasitottak a pénztárhoz idényjegy váltására.
A legérdekesebb azonban a következő eset volt: Jön egy elegánsan öltözött hölgy, cseléd hozza utána a korcsolyát. – A pénztárnál kérik tőle a jegyet. A kisasszony legkevésbé sem jön zavarba, hanem tetetve az ártatlant, meglepődve kérdezi:
- Milyen jegy kell?
- Idény vagy napijegy! – feleli a jegyvizsgáló.
- Akkor hát váltok mára napijegyet – volt a válasz. (A kisasszony már a szezon eleje óta korcsolyázik s a pénztárosnő elmondása szerint egyszer sem váltott jegyet.)
Egy óra mulva jön a kisasszony bátyja.
A jegyvizsgáló kéri a jegyet:
- Az idényjegyem a nővéremnél van – volt a válasz.
- De hisz a nővérének sem volt jegye s egy szóval sem emlitette, hogy idény-jegye van – replikázott vissza a jegyszedő.
Hasonlóan érdekes esetek fordultak elő a pénztárnál. Voltak, kik messziről látva a karszalagos igazgatósági tagokat, kereket oldottak s a tejház felé kerülve hátulról jöttek a jégpályára.
A korcsolyázók nagy része – főleg a tisztességgel jegyet váltók – „nyugalommal és helyesléssel fogadták” az ellenőrzést és a szükséges intézkedéseket.
A temető árkában született gyermek
Ha az év első újszülöttjéről nem is, de az 1914 januárjának végén világra jött, legerősebb új honpolgár érkezéséről beszámolt a Vasmegyei napló.
A tegnapelőtti borzalmas szibériai időben Kőszegen egy gyermek látott napvilágot, aki elmondhatja magáról mindig, hogy
- Ott születtem a temetőárkában.
Tényleg ott látta meg a napvilágot az Isten szabad ege alatt. Meleg teste csakugy öntötte a párát, amint a fagyasztó hideg megcsapta s ennek ellenére – mit tesz a csoda! – semmi baja sincs a gyereknek s erős, egészséges, mint a makk!
A történet egyébként rövid és egyszerü. Molnár Jánosné velemi asszony a Kőszegi vásárra igyekezett. Aint a temető mellett ment, szülési fájdalmak lepték meg s ott rövid szenvedés után egy egészséges fiugyermeknek adott életet.
Mit volt mit tenni, felfogta az uj honpolgárt s ugy-ahogy beburkolva haza sietett vele.
Otthon nagy meglepetés volt a kis vendég különös érkezése mián s most a fél Velem csodájára jár a korán megedzett gyermeknek. A jó nénikék megbólintják feüket s okos képet vágva mondogatják:
- Csupa az anyja! olyan erős mint az anyja!
És a nénikéknek igaza is van, mert az anya ugy tesz, mintha semmi sem történt volna: tovább végzi minden napi munkáját.
