Szombathelyi szilveszter

Szombathelyen az éjjel-nappal világító Fő téri díszek jelzik az új év közeledtét. Napsütésben ugyan nem feltűnő, hogy fényeskedik nekünk, de lelkünk mélyén érezhetjük: nem spórolnak rajtunk. Más árulkodó jel hirtelen nem is jut eszembe. Szilveszter délelőttjén fagyoskodó árusok várják az örömködés kellékeire vágyókat, ők viszont a legkevésbé sem vágynak a zord időre a jelek szerint. Aigner Szilárd derűs jóslata ellenére a hó is elkezd szállingózni, majd beerősít és néhány perc alatt újra kifehéredik az olvadástól lucskossá vált talaj. Az utak pillanatok alatt jégpályává változnak az eső-kelő kerékpárosok legnagyobb örömére. A délig nyitva tartó boltokban még érezhető egy gyenge roham, kenyér, pezsgő és virsli a kurrens cikk, már ha még van.

Egy órára aztán újra csendes a város. Kósza petárdarobbanások morajlanak innen-onnan, de ha a földönkívüliek most tévednének városunk fölé, akkor aligha kaphatnánk többet egy pontnál a tízes életjel-skálán. Panganak az internetes csevegőszobák is. A szombathely IRC-csatornára jobbára BÚÉK-ot kívánni kukkantanak be az ismerősök, majd tovább is állnak készülni az esti bulira. Úgy látszik Szombathelyen már hagyomány az új év köszöntését négy falon belülre szervezni. Otthon, szórakozóhely, házibuli - ezek az alternatívák.

Az emelkedett hangulatot jelzi, hogy már délután elkezdődött az adok-kapok a kocsmákban. A belvárosban osztrák-magyar boksz- és hajtépésbemutatónak lehettek szemtanúi az arra járók, na meg később az ambulancia ügyeletesei, de később is több helyről kaptak fülest a zsaruk kitörni készülő viharról. A Fő téren a helyzet változatlan.
"Valaki vegyen valamit!" - hasít bele az egyik árus hangja a hideg levegőbe, de ezt is leginkább a többi árus hallja csak.
A trombita és a konfetti a legkelendőbb, de abból sem fogy annyi, mint tavaly - tudtuk meg az árusoktól - maszkokból, csápokból viszont alig vittek. Ennek viszont nem a tavalyi "készletfelhalmozás" az oka, hiszen éjjel igen kevesen viseltek valamilyen maszkot városkánkban.
A Prenor emberei közben homokkal szórják fel a még mindig csúszós teret, haladásukkal egyenes arányban csökken a látványos hanyattesést produkálók száma.

Éjjel tizenegy felé egyre sűrűbben puffognak a petárdák. Az ifjú robbogatók valószínűleg nem tudják, hogy őseink eredetileg az ártó szellemeket, démonokat kívánták elriasztani a hangoskodással, azonban mára ezek a démonok valószínűleg fejvesztve menekülnek az év vége felé. Ez már nekik is sok.
Éjfélkor egy pillanatra csend üli meg az utcákat A tévéből felcsendül a Himnusz, ki-ki vérmérséklete szerint a konzervatív közszolgálatit nézi, vagy a modern felfogásban tálalt kereskedelmi csatornákat. Az egyik a "balsors ami régen tép" résznél háttérként világháborús halottakon zokogó asszonyt játszik be, csak hogy igazán átérezzük a pillanat varázsát. Mielőtt azonban letargiába süllyednénk, már pukkannak is a pezsgődugók, a lakótelepek ablakain pedig csillagszórók, petárdák és mini-rakéták százai távoznak, köszöntvén az új évet.

Némi hátlapogatás, buékolás, virslituszkolás és telefonálási kísérlet után megindul a nép a Városháza irányába, ahol hajnali egykor kezdődik a tűzijáték. Lám, országimázs és százmilliók híján is lehet látványos égi parádét rendezni, vastaps búcsúztatja a produkciót. A reakciókat figyelve legnagyobb sikerű a hirtelenjében "Égi orgazmus"-nak elkeresztelt sorozat, amelyben hangos sivítással ezernyi kis gömbfejű, hosszúfarkú szerzet tör az ég felé. A fényár végén már oszlik is a nép, a téren szinte minden üzlet riasztója visít a hangos durrogástól. A Városháza előtt még szól a zene, de csupán három kisebb csoport mulat rá. Egy vidám hölgy vonatozni kezd, masinisztaként gyűjti maga mögé az embereket. Hétig jut, többet az istennek nem tud összeszedni. "Senki nem akar itt bulizni?" - teszi fel csalódottan a kérdést, de senki nem válaszol neki. A tér közepén népes família gondoskodik látványosságról, mókásan petárdákat hajigálnak a járókelők felé. Az apa példásan gondoskodik csemetéjéről: amikor annak elfogy a muníciója újra és újra ellátja petárdával. A család másik tagja a Szentháromság szoborra lő célba rakétával.

A hideg elől lassan mindenki fedett helyre menekül, a szórakozóhelyeken szép tömeg gyűlik össze. Pirkadatra aztán mindenki ágyba kerül. Ki a sajátjába, ki máséba. Csak a kakassal tessék vigyázni...

Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!

A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!