Szombathelyen a lottóötös

Képzeljük el azt a pillanatot, amikor vasárnap reggel felkelünk elolvassuk a lottószámokat, majd miután kiderül, hogy mi nyertük minden idők legnagyobb lottónyereményét, számítógép elé ülünk, és egy honlapot hozunk létre, amelyen országgal világgal tudatjuk, hogy bizony mi nyertük a 2 milliárd 971 millió 5 678 forintot.
Ugye mily furcsa?
Aztán aki mélyebben belemerül az otos.fw.hu olvasgatásába, teljes mértékben meggyőződhet arról, hogy milyen lelkivilágnak örvend a "szerencsés nyertes".

"Anya és Apa még nem tudják!!! Meg akarom lepni őket. Veszek nekik házat, amire már olyan régóta vágynak. Veszek nekik kutyát is. Vizslát! Az okos magyar fajta! Én is nagyon kedvelem! És be is bútorozzuk!"

Kiderül tehát, hogy a huszonötéves fiatalember szüleinek, akikről az oldal korábbi részein megtudhattuk, hogy panelban laknak Szombathelyen, nem árulta el az égbekiáltó főnyereményt. Majd tovább fejteget: vesz egy házat, egy kutyát ami okos magyar fajta, ő is kedveli. Szerintem meg soha nem látott kutyát, de vizslát semmiképp, hiszen akkor tudná, hogy az egy állat, amit nem kell bebútorozni. Vagy csak azt hiszi, hogy milliárdosként neki már mindent szabad, ülőgarnitúrát meg szekrénysort elhelyezni egy blöki gyomrába? Na de nézzük tovább.

"De életem nagy vágyát mindenképpen megvalósítom!!! Még soha nem ültem repülőn! Kicsin sem. Ismerőseim már mind ültek."

Megtudjuk tehát még soha nem repült. De az ismerősei már mind igen. Lottónyertesünk tehát egyetlen szomszédjával sincs jóban. Hiszen aligha hiszem, hogy egy paneltelepről már olyan sokan repültek volna. Tegnapi napomat arra áldoztam, hogy Szombathely lakótelepein kutakodjak, sehol semmi, az egy panelra jutó repülések száma nagyon alacsonynak bizonyult, tehát bármenyire is szeretném én megszólaltatni a nyertest el?ször, esélyeim a nullával egyenl?k.

"Meg akarom nézni Ausztráliát, Amerikát, Afrikát és Ázsiát is!!! És a tengert, óceánt!"

A kontinenseket tenger és óceán megtekintése nélkül valóban csak akkor lehet felfedezni, ha bekötözött szemmel utazik valaki.
Boldog nyertesünk aztán hosszasan ecseteli további terveit: lányokat toboroz fotóval, email címmel, egyéniséggel. Egy Hawaii körútra csupán angolul kell tudni, hiszen Ő nem beszél idegen nyelven.
Miért nem a szüleit viszi magával? Mert Ők nem szeretnek utazni, hiszen a lakást nincs kire hagyni.
És az a sok ismerős azok most os repülnek éppen? Vagy honnan tudja, hogy nem merik az otthont magára hagyni, ha pár sorral fennebb még azt írta, hogy soha nem utaztak?
Állítom ennek az agyára ment az a sok nyeremény!

Egy igazi lokálpatrióta emberrel állunk szemben, hiszen a honlapon arról is ír, mik a kedvencei és bizony ezek mind kötődnek Szombathelyhez. Hogy fog innen elszakadni? Lehet, hogy a város jelképét a Szentháromságszobrot is magával viszi Afrikába, hogy legyen valami hazai? Azt úgyis annyit költöztették mostanában.

Aki azonban figyelmesen megnézi a bescennelt nyertes lottószelvényt, sok mindent láthat. A Szerencsejáték Rt. illetékese már nyilatkozott is az ügyben, hogy valóban volt egy ilyen szelvény, ám ezen hivatalosan csak egy kettest regisztráltak és a győztes nyereményét már fel is vette.

"A pénzhez amúgy is csak legkorábban február felé juthatok, azt hiszem. Utána indul a világkörüli KALAND!!! Kinek írjak képeslapot???" - áll a honlap végén.

Én javaslom a Szerencsejáték Rt. vezérigazgatóját, a kettesért fizetett pénz körülbelül arra elég.
(De ha mégis ő lenne a nyertes, írjon nekünk, vagy inkább küldjön egy szép, nagy számot tartalmazó csekket...)