Annyi biztos kommentáljuk, míg a pocsolyák közt ugrabugrálunk ez most egy
másik este, egy hátrányos helyzetű hétköznap, amikor Szombathely főtere a
legcudarabb arcát mutatja. A kockakövek közt egy árnyék siklik el, oldalán egy foxi
vibrál, mi és a fák némán bólogatunk: olyan nagyon kisvárosi itt minden...
Lassan célba érünk, ez már a Royal, egy főtéri söröző téli arculatban, mint egy
megrezzent csiga, aki szarvát a házába visszahúzza
Az üvegajtón túl a szűkös térben a kiskocsmás atmoszféra sajátos bájjal
keveredik a 20. század végén hazánk határmenti szakaszán meghonosodott
stájercsalogató enteriőrrel. Vaskos sötétbarna és zöld bútorzata, zöld-fehér
mennyezete jó húsz éve lehetett Alsó-Ausztriában trendi. Kacskaringós csigalépcsőn
túl kicsiny folyosó, vaskos oszlopfőkkel, a karzaton helyes, puha, nem túl tágas
boxok.
Elsőrandevús melegedők, ahol anyóstól, asszonytól és nemzetbiztonságtól rejtve
feketézhetünk. Ha történetesen az üvegfallal kettészelt kabin másik fele páros
nélkül árválkodik, mert ha nem, lőttek az intim buroknak. A földszinti fészkekben
eleve közösségibb az élet, a nagyasztal mögé-köré akár tízen is
bepréselődhetünk. Lent az üvegfalak előtt a pletykapadokról (nevezhetjük
buszváróknak is) pedig nagytestvérként szemlélődhetünk kifelé, mustrálhatjuk
Szombathely főterét, ki hova, kivel és mivel a kézben merre tart
Esetleges bájt kölcsönöz a söröző bejáratába leállított magasles, ahol
a szerencsevadászok napestig nyomogathatják a gombot. Interaktívan, mert a
hangszórókból megállás nélkül visít a helyi sztárrádió, az állványról meg
vibrál, bele a levesünkbe Stohl Andris aktuális realitisója.
Üsse kő, a Royal ezek ellenére is az a hely, ahová jó betérni. Mert kedvesek a
pincérek, és másodszorra már ismerősként köszöntenek. Mert szeretjük a kisvárosi
érzést: egy boxba tartozunk
Megszoktuk már, mint a Royal polcán, a Jim Beames
reklám előtt pöffeszkedő tiroli gatyás besörözött gipszfigurát
A Royalba leginkább levesezni és salátázni járunk, de ha közepes
árfekvésben korrekt konyhás meleg-főttre vágyunk, sokszor benézünk, akad-e egy
üres boksz.
Bár tavaly valamennyit emeltek azt árakon, Fő téri státuszához, és a Belső Uránia
udvar krimóihoz képest még mindig kóser. Az étlap hetente új érdekességekkel,
például különböző nemzetek eledeleivel rukkol elő. Krémlevesei, sajttal és
pirítóssal ínyünkre valók. A legutóbbi ajánlatból új ízt hozott a
zöldborsó-krémleves sült virslidarabkákkal, honosításra érdemesnek ítéltük.
Ódákat zenghetnénk még a fokhagymakrém-levesről, amitől két napra garantáltan
magányosakká válunk. Az étlapról egy ideje lekerült a paradicsomleves, kár, bár
kárpótolhat még a palacsintatésztás húsleves, és a tárkonyos pulykaleves is.
Hozzá egy füstölt sajttal gazdagon megszórt Cézár-saláta
(650 ft), fokhagymás öntettel, aztán nem is nagyon gondolunk már másra
Ha mégis, az előételek közt találunk hideget is, meleget is, például tatár
beafsteaket (1500) és chilis babot (450 ft). A vegetáriánusok számára kiötölt ízek
(600 750 ft) nem hoznak lázba, a kőkorszakian konzervatív felfogást tükrözik,
amely szerint a zöldségevőknek köretekhez adagolható panírba csomagolt zöldségeket
(sajtot, gombát) kell szervírozni
Valamivel izgalmasabb hangzik a sajtos-túrós
palacsinta.
A tészták viszont már jobban felcsigáznak: köztük is a penne, és a zöldpaprikás fokhagymás spagetti. A húsos falatok, köretek nélkül (800 900 ft körüli árfekvésben), fajtára lebontva szerepelnek az étlapon. A hely méretéhez képest széles választékban vannak fogások halból, pulyából, csirkéből, sertésből és marhából (990 ft). A köretek (210 ft) a szokásosak, bár külön említést érdemel a fokhagymás pirított burgonya és a krokett.
Jó ötlet az Óz a nagy varázsló és a többi fél adagos gyermekeket
megcélzó ételsor. A felsoroltak mind-mind valami bundába csomagolt hús-féleséget
és köretet takarnak. A desszert közül (300 450 ft) külön próbát érdemel a
somlói vagy a meggyes palacsinta vaníliás öntettel. Az italokról végezetül már
csak annyit, a feketét segafredo kávéból főzik (capuccino 235 ft).
A nagy habos mandulás kakaónál pedig ilyenkor telente már csak egy ital eshet jobban,
a forralt bor (200 ft): itatósan szegfűszeges, sűrű és fejbe-verősen édeskés
