Miről szóltak a hírek száz éve? – 7. rész, 1904. február

Megeshet, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. Az ábrándozást megkönnyíti, ha kezünkbe vesszük a korabeli sajtó egy-egy példányát. Az 1904-es szombathelyi esztendő februárjának eseményeiről a Vasvármegye című lap hasábjairól tájékozódunk.

Hova tovább szombathelyi kaszinó?
Száz évvel ezelőtt a mozgalmas szombathelyi társasági élet egyik meghatározó intézménye volt a polgári kaszinó, amelynek tagjai rendszeresen összegyűltek a Hungária fedele alatt. 1904 februárjában a kaszinó jövőjéről sok-sok szó esett a Vasvármegye című lap hasábjain. Egy nagyszabású terv volt születőben, amely több más ötletet is indukált annak okán, hogy „a városi kaszinó vezető elemei között régóta megérlelődött egy elhatározás, az t.i. hogy a kaszinó a mostani helyiségeiben meg nem marad, sőt abból mihamarább kiköltözik.”

De hová költözzön a kaszinó? Fogalmazódott meg a nagy kérdés. „Ide vonatkozólag nagyszabásu előtanulmányok és számitások történtek, s oly tervezet domborodott ki, mely minden tekintetben nevezetes, s magvalósulása esetén alkalmas arra, hogy Szombathely társadalmi életének roppant lendületet adjon. Arról van szó tudniillik, hogy a főtéren a Kossuth Lajos és Óvoda-utczák betorkolásánál álló Nagy Jenő féle ház megvásároltassék, s annak telkén egy diszes 2 emeletes palota emeltessék, aminek első emeletén egy tánczmulatságok, estélyek és felolvasások tartására alkalmas terem, s azonkívül két, a városi kaszinó és a kereskedők tarsulata befogadására alkalmas modern és diszes helyiség emeltessék.”

A tervek szerint az építendő palota földszinti helyiségei üzleteknek adnának otthont, míg a második emeleten bérlakásokat alakítanának ki. „Kétségtelen, hogy a tervezett palota megépitése feltétlenül okos és lukratív vállalat volna, mely egyrészről szerencsésen megoldaná a városi kaszinó végtelen vajudásait, másrészről pedig a város legfrekventáltabb részének végleges rendezését és egy hatalmas palotával való diszitését tenné lehetővé.” A tervezett építkezés 150-160 000 koronába kerülne, de az összeg évi törlesztése nem okozna gondot a városnak a bérleti díjak beszedése és a pótadómentesség élvezése mellett. „Értesülésink szerint Nyúl Lajos, városunk érdemes főszámvevője, hosszabb idő óta foglalkozik a vállalat finanszírozásával, s ő maga a legszebb reményeket formálja e szép, hasznos és kockázat nélkül való vállalat kivitelére nézve.”

A palota tervének ismertetésével szinte egy időben Gothárd Sándortól is érkezett egy nagylelkű ajánlat: herényi birtokán biztosítana helyiséget a kaszinó számára.

Szerenád
Ma már csak elvétve hallani szerenádot Szombathely utcáin, száz éve viszont még fel-felcsendültek hangjai az arra érdemesek ablakai alatt. Kuriózumnak csak az számított, ha nem egy fiatal lány kapta a dalba foglalt hízelgő szavakat. Úgy mint esetünkben, amikor is „a szombathelyi dalos egylet néhány működő tagja” dalolta el érzelmeit elnöküknek dr. Czifrák Jánosnak.

Az énekesek este fél nyolc tájban „megjelenvén az elnöküknek fényesen kivilágitott ablakai előtt, belekezdtek egy üdvözlő dalba, mire az ünnepelt is megjelent a dalárok előtt. Majd előállott az alkalmi szónok, Pálmay Ödön, ki az elnök ellen a legutóbbi időkben irányzott némely gyanusítgatásokat alaptalannak és támadásokat méltánytalanoknak nyilvánítván biztositotta az egylet érdekében oly sokat fáradozó és bokros érdemeket szerzett elnököt további szeretetükről. Czifrák János dr. természetesen meghatva válaszolt, kijelentvén, hogy az őt ért támadások dacára tovább is fog szerepelni. Egyben biztosította a megjelenteket az egylet iránti odaadásáról és szeretetéről.” Hát nem megható?

Mentők Szombathelyen
Természetesnek érezzük, hogy a legnagyobb bajban számíthatunk a szakképzett mentősök segítségére. Száz éve ez még nem volt ilyen egyértelmű. Szombathely épp ekkoriban emelkedett azon kivételes városok közé, amelyek mentőkocsival büszkélkedhettek. A Vasvármegye című lap egyenesen szívügyének érezte a kérdést: „Lapunk volt az első, mely a mult év nyarán felvetette egy mentőintézmény létesítését s sürgette az e részben teendő intézkedések megtételét. Örömmel konstatáljuk, hogy a részünkről fölvetett eszme a megvalósulás utján van. A humánus ideát ugyanis a legnagyobb lelkesedéssel és ügybuzgalommal felkarolta a tüzoltó-egyletnek rendkivül tetterős főparancsnoka, Brutscher József, ki a legnagyobb agitálással a megvalósulás felé terelte a mentőintézmény eszméjét. Brutscher József az ügyet a tüzoltó egylet választmánya elé vitte, mely kimondotta, hogy a mentőintézményt létesít és fönntartja. Egyuttal kérvényt intézett a városhoz, hogy egy mentőkocsival járuljon az intézményhez. A városi tanácshelyt adott a kérelemnek és egy mentőkocsi czéljára 1400 koronát megszavazott. A kocsit már megrendelték és a mentőintézmény április elsején megkezdi működését.
A budapesti mentőegyesület mintájára létrehozott humánus intézmény „hivatala lesz szerencsétlenségek, katasztrófák, balesetek alkalmával az első segélyt nyujtani, a jelzett naptól kezdve minden pillanatban készen áll majd arra, hogy áldásos működését teljesíthesse.”

A legfőbb érv, ami az intézmény létrehozása mellett szólt, hogy a város bővült, egyre több gyár, ipartelep, műhely jött létre sok-sok munkással. Ezeken a helyeken pedig gyakoriak a balesetek. „Félő azonban, hogy városunknak folytonosan emelkedő forgalma miatt valószinüleg nagyon is sokszor fog végigrobogni az utczákon a mentőkocsi…”
„A mentőintézmény a tüzoltóegylet kebelében létesült, melynek 15-20 tagja fogja képezni a mentőosztályt. De a mentőkocsi és a lelkes önkéntesek mellet fontos kérdés a szakképzettség is, épp ezért a mentőosztály „tagjai alapos kiképzést nyernek az első segélynyujtás körüli teendőkben” és „felajánlották többen az orvosok közül is szolgáltatásukat a mentőegyesületnek.” A ritkaságszámba menő mentőkocsi a tűzoltó szertárban kapott helyet.

Pártalakítás
A politikai életet a „Szombathely kerületi szabadelvüpárt” megalakulása színesítette. „Momentozus esemény volt, s hazafias felbuzdulás, igaz lelkesedés jellemezte a ... f. hó 14-én megtartott” alakuló értekezletet, amelyet Dr. Ernuszt József nyitott meg. Ezt követően Éhen Gyula, „kerületünk nagyérdemű országgyülési képviselője emelkedett szólásra, s egy fényes beszédet mondott.”

A kerületi párt elnöke Reiszig Alajos lett, a tisztségviselők között ott volt Kárpáti Kelemen, Nyúl Lajos, dr. Feldmann Bódog és Brutscher József Szombathelyről és Horváth Lajos senyefai nagybirtokos a vidék képviseletében. A végrehajtó bizottságban helyet foglal Szombathely polgármestere, Brenner Tóbiás is.

Kísértet járja be Szombathelyt…avagy a herceg halála
A báli szezon végén aggasztó hangvételű cikk borzolta a Vasvármegye-olvasók kedélyeit.: „A vasúti indóház elött folyo hó 17-én virradóra egy öreg úr holttestére akadtak…az öregurat több helyen is látták az éj folyamán.” Zsebében „nehány összegyürt tánczrend volt csak… melyek mind a szombathelyi mulatságokról szólottak. Még a juraista bál meghivója is ott volt a gyürött lapok között, kétségtelen hát, hogy szombat óta erős pezsgőzésben volt része az öreg urnak s hófehér ingének vasalót kivánó állapota azt sejtette, hogy viselője a tánczrend kevés pontját hagyta figyelmen kívül.” Mellényzsebében orfeumjegyek, vendéglői számlák lapultak.

„Az eset nagy szenzációt keltett a városban, s ébren tartotta az érdeklődést mindaddig, míg az öreg úr tisztelői és jó ismerői nem jelentkeztek s a rejtélyes ügyben a következő értesitést nem adták ki: Az idei tél nagyhatalmu uralkodója, karnevál, a táncz, zene, ábránd és szerelem isteneinek földi helytartója az éjjel kiszenvedett. Nagy a szomoruság a fiatal szivekben. A báltermek kihaltak, a ragyogó csillárok káprázatos fénye kialudt. A tomboló jókedv, a rózsás hangulat szünetel; hegedü, czimbalom, klarinét, nagybőgő néma. Nyugodjék békében – a jövő farsangig!” Így temette a farsangot a száz évvel ezelőtti Szombathely, a fényes mulatságok városa.

Folytatás következik egy hónap múlva…