Bőrig ázik, s fázik Szombathely - Miről szóltak a hírek száz éve? 15. rész - 1904. október

Száz éve halott csecsemőt találtak a Perint-parton. A nők pedig már akkor sem értették, miért nem keresnek annyit, mint a férfiak...

Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. A Szombathelyi Friss Ujság egyike volt azoknak a lapoknak, amelyek az országos hírek mellett napról napra beszámoltak a megyeszékhely fontos és aprócseprő dolgairól. Időutazásra fel!

Bőrig ázik, s fázik Szombathely
„A vénasszonyok nyara nem ütött be az idén, ahogy a keserves tapasztalás mutatja. Pár nap óta olyan idő van, amiről azt tartja a magyar közmondás, hogy ilyenkor a jó kutyát is kár kiverni a házból. Minden órában neki-neki dühösödik az eső s ugy vágja a hideg csepeket a méghidegebb szél az ember szeme közé, mintha csupa sörét volna.” Az érzés nem ismeretlen. A hűvös nyár után télies ősz fogadta eleinket éppúgy, mint minket ebben a zord évben. „A városban mindenfelé hangzik a panaszkodás, a betegségről foly a beszéd. Az influenza nagyban járja. Csak aztán komolyabb betegség meg ne riasszon bennünket. Ezt csak kiheverjük.”

Csecsemő a folyóparton
Szörnyű bűn elkövetője után nyomozott a helyi csendőrség száz évvel ezelőtt Szombathelyen és környékén. A csecsemőgyilkosságot egy, a körmendi országút mellett ballagó társaság tagjai fedezték fel. „A társaság egyik tagja a Nagypityer és Hatlábu csárdák között a Perint patak mentén egy koraszülött gyermek hullájára akadt. Az esetről azonnal jelentést tettek... Takács Benedek dr. járásorvos tegnap d. u. kiszállt a Hatlábu csárdába, a hol a gyermek hullát egyelőre elhelyezték és megtartotta az orvosrendőri vizsgálatot. Csendőreink erélyesen nyomoznak a tettes után, hogy kinek a lelkét terheli a csunya bün.”
A nyomok végül Sorokmajorba vezettek. A gyermek szülőjének Horváth Anna 23 éves sorokmajori hajadon bizonyult. A tejeslány mindent bevallott az őt kihallgató járőrnek, de a gyilkosság tényét tagadta: „Szeptember 21-én, mikor a tejes kocsimon Szombathelyre mentem a perinti vashid közelében leestem a kocsiról és esés közben gyomrommal oly erősen ütődtem a kocsikerékhez, hogy ennek következtében kénytelen voltam azonnal egy ösmerősömhöz menni, aki részemre egy szobát nyitott, melyben két napig feküdtem. Itt történt meg minden. Magzatom a kanálison keresztül a Perintbe jutott és a viz messze elsodorta.” Annak eldöntése, hogy a csecsemő valóban koraszülés következtében hunyt el, avagy gyilkosság áldozata lett, további orvosi vizsgálatokat igényelt.

Nemzeti gyásznap
„Gyásznap van ma. Október hatodikát üljük meg gyászünnepélylyel. A 13 aradi martir emlékének áldozunk. Csunya, borongós az idő, épp ugy, mint akkor, amidőn dicső szabadságharczunk legjobbjait, a legnagyobb hőseit, a zsarnok helytartó kegyetlen parancsára bitófára függesztett a hóhér és piros vér lepte be az amugyis vérrel áztatott édes hazánk földjét. Azóta 54-szer fordult az idő, mindig jobban távolodunk a szomoru naptól, de emléke él itt benn a lelkünkben és amikor gyászbaborult kedélylyel és szivvel áldozunk a dicsők szent emlékezetének, büszkeség fog el bennünket, hogy vannak martirjaink, akik hasonló hősiességre sarkalnának, ha elkövetkeznék még egyszer azaz idő.”
A nemzeti gyásznapról szerte a városban megemlékeztek 1904 októberében. Fél 10 órakor a székesegyházban mondtak gyászmisét, a dalárda gyászénekeket énekelt. A színházban ez alkalomból a Trónkeresőket játszották, a főszerepben Vári Jenővel.

Alma, alma piros alma
Októberben végre megnyitotta kapuit a Tornacsarnokban a jó előre beharangozott gyümölcskiállítás. A kiállitást Ernuszt Kelemen, főrendiházi alelnök, a gazdasági egylet elnöke nyitotta meg. A kiállítók névsorában nem kisebb neveket olvashattak, mint Batthyány Ödön (Körmend), Chernel Antal (Tömörd), Erdődy Sándor (Vép) és Saaghy István (Kámon).
„A biráló bizottság már tegnap délelőtt meg ejtette a birálatot és a zsüri egyhanguan oda nyilatkozott, hogy a kiállitás minden tekintetben első rangu. A kiállitók sok uj fajta gyümölcsöt is hoztak, olyanokat, amik eddigi kiállitásokon nem mutattak be... A legszebb gyümölcsöt Róhrer Ödön dr. szombathelyi ügyvéd, Csizmadia Pál acsádi tanító, Győri Lajos felsőoszkói földbirtokosok hozták a kiállitásra. Csupa remek, nemes faju gyümölcs, ami rendkívüli gyümölcstermesztő szisztémáról tesz tanubizonyságot. A zsüri mind a négyet, mivel mint bizottsági tagok versenyen kivülvettek részt a kiállitáson, kitüntető elismeréssel illette őket.”

Árvízveszély a megyében
„Kőszegi tudositonk jelenti telefonon, hogy a Gyöngyös a sok esőzés következtében annyira megáradt, hogy hétfön az Eisner-féle nemezgyár közelében lévő gátat átszakitotta és óriási erővel rontott a kórház melletti és Netter-féle hidakra, melyeket rövid idő alatt magával sodort. A mélyebb fekvésü területeket elöntötte a viz..., a pályaudvar mellett is minden viz alatt van. A folyó még folyton nő és a városunkhoz tartozó szántóföldeket is elöntéssel fenyegeti.”

Az áradás tovább hömpölygött, Szombathelyt is egyre veszélyeztetve. A Perint óriásira duzzadt, s már Körmenden, a Rába partján is természeti csapástól tartottak. S „a viz még egyre nő.”

A szebbik nem és a diploma
A száz éve íródott Szombathelyi Friss Ujság hasábjain ma már mosolyra késztető publicisztika keltett feltűnést. A vitaindító cikk témája a hölgyek egyetemi tanulmányai és azok felesleges mivolta, a „női emanczipació” hiábavalósága volt. Lássuk csak, hogyan vélekedett a szoknyás ügyvédek és mérnökök kapcsán száz évvel ezelőtt egy feltehetőleg férfi hírlapíró:

„Nyolczvan százaléka azon magyar hölgyeknek, akik elvégezték az egyetemet s a diploma birtokába jutottak, annak nem veszi hasznát, miután nem praktizál, akik pedig tényleg praktizálnak, azok sokkal kevesebb keresetnek örvendenek, mint azok a férfiak, akik a diplomával birtokukban megkezdik a kenyérkereső pályát...
A nehezen és drágán szerzett diplomával a kezükben azt konstatálják, hogy a diplománál többet ér a házasságlevél, amelyhez pedig nem kell sem gymnasium, sem egyetem, holott a diploma drágább, nem egy esetben a hozománynál. Örömtelen magolásban mulik el a hölgyek ifjusága és az egyetemből kikerülve nemcsak a szerelmet nem ismerik, hanem a kenyérkereső mesterségüket sem birják teljesen...
Ez a melankóliát keltő eredmény - akármit mondjanak is a felháborodott nőemanczipatorok - a boncztan eredménye, amely rideg számokkal állapitja meg, hogy a szép nem agyveleje hány grammal könyebb, mint az erős nemé...
Amikor az egészségünkről, a vagyonunkról, a becsületünkről van szó, ügyünket férfiak kezében inkább biztositotnak látjuk, mint a női kacsókban, melyeket elragadtatással csókolgatunk, melyeket szívesen látunk a házi tűzhely körül munkálkodni...
Ennek az udvariatlan alapigazságnak érvényesülését látjuk most, amidőn tapasztaljuk, hogy a diplomás nők a diplomájukkal nem tudnak mit kezdeni. Természetesen a pedagógiai pálya kivételével, amely olyan természetü, hogy egy bizonyos fokig hölgyek által is a közszükségletet kielégítően gyakoroltathatók...”

A fenti véleményt a tanügyi kormány is osztotta, így kibocsátott egy rendeletet, mely szerint „az egyetemre csak elsőrendü képzettséggel biró leányok” nyerhetnek felvételt. Az intézkedés igazságtalan volta már akkor érezhető volt, hiszen korábban már a szebbik nem is jogot nyert az egyetemlátogatásra.
„Ez azonban mit sem változtat azon a körülményen, hogy a nőknek az egyetemre való bocsájtása nem bizonyult jó reformnak s a helytelen eredmény évről-évre mindinkább érezhetőbbé fog válni és el fognak szaporodni a női diplomás proletárok.”

Fejlesztésre váró város
Éhen Gyula országgyűlési képviselő, Szombathely egykori polgármestere 1904 őszén egy memorandumot tárt a képviselőtestült elé, amelyben összefoglalta elképzeléseit a város jövendő fejlődésével kapcsolatban.

Első javaslatában a hadtestparancsnokság biztosítására hívta fel a figyelmet. „Az ősszel benyujtják az ujonczlétszám emeléséről szóló törvényjavaslatot... Minden bizonnyal két uj hadtestparancsnokságot állitanak fel, még pedig a paritás elvén egyet itt Magyarországon, egyet Ausztriában. Egyedül a Dunántúlon nincsen hadtestparancsnokság, tehát itt kell nekik fölállitani és nekünk mindent el kell követni, hogy Szombathelyt jelöljék ki állomáshelyül, amely stratégiai szempontból igen kedvező...”

Memorandumának második része a városépítészetet vette górcső alá: „...elsősorban gátat kell vetni a külterjes városfejlesztésnek. Nem szabad egymásután uj, lényegtelen utczákat nyitni. A nagyobb utczákban meg olyan telkek vannak, amelyek valóban csuffá teszik a várost. Épitsük ki előbb a meglévő utczákat.”
Éhen Gyula javaslatában a párhuzamos utcák összekötését szorgalmazta. „Igy elsősorban a Széll Kálmán-utcza folytatásaképpen a Kőszegi-utczát és Szili János-utczát kell áttörni a gimnázium épülete mögött. Az utczanyitással a Szili János-utczában a II. iskolánál sarok keletkezik. Az ódon, rozzant iskola lebontandó és helyére egy monumentális uj városháza épitendő. A szinházat is meg kell épiteni a meglevő tervvel. Az öreg szinház összekapcsolandó a városházával és az által a hivatalos helyiségek kellő helyet nyernek, mig az uj városháza megépül. Ezután a kettős épület iskolává alakítható át. A vásárcsarnokot is meg kell épiteni, modern vágóhid sem ádázható el, sem sertésölő, melynek törlesztési összege megtérül a vágási dijakból. Több uj park is létesitendő. A Deák-parkot megkisebbitik a kulturpalotával, tehát kell uj parkról gondoskodni. A Szent-Márton temető maholnap megtelik. Ujat kell létesiteni.”

A javaslat nagy elismerést váltott ki, ugyanakkor vitákra is okot adott. A Szombathelyi Friss Ujság hasábjain még napokig tartott a disputa.

Folytatás következik novemberben.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Miről szóltak a hírek száz éve?