Fantáziánknak köszönhetően nem nehéz elképzelni, hogy egy reggel a rohanó XXI. század helyett az 1900-as évek elején ébredünk. A Szombathelyi Friss Ujság egyike volt azoknak a lapoknak, amelyek az országos hírek mellett napról napra beszámoltak a megyeszékhely fontos és aprócseprő dolgairól. Időutazásra fel!
Merkly Ferenc, az elfeledett szobrász
Már-már a feledés homályába merül Merkly Ferenc szobrászművész neve. Jó, ha
tízévente megemlékeznek róla szülővárosában, Szombathelyen. Íme egy kerek
évforduló, egy alkalom, hogy rá emlékezzünk: száz éve indult el pályáján Merkly
Ferenc.
"A Vas megyei Napló volt első hiradással a mult év nyarán, hogy Szombathelyen egy Isten kegyelméből való tehetséggel megáldott fiatal szobrász: Merkli Ferenc él, kinek szabadságharc-szobrát illetékes körök elragadtatással szemlélték. A fiatal művész az ősz óta az iparművészeti főiskola növendéke, akit Szombathely városa segit tanulmányaiban. Szobor-művét, mint értesülünk, a székesfőváros által hirdetett pályázatra benyujtotta és most a városligeti Iparcsarnokban van a többi beérkezett pályaművekkel.
Szemetet kerget a szél
Egy valamire való város nem szemetes mondták száz éve. Mondjuk ma is sokan, tenni
már kevesebben tesznek érte. Ma a cigarettacsikk és az üdítős flakon, száz éve a
narancshéj volt a listavezető szemét.
A Horváth Bordizsár-térnek az a része, a merre a gyümölcsárusok vannak,
naponkint, de különösen a hetivásárok napjain tele van dobálva narancshéjjal. A
járókelő közönségnek lépten-nyomon arra kell ügyelnie, vajjon nem kerül-e a lába
alá narancshéj, mely esetben könnyen elvágódhatik és legtöbb esetben törött
karral, vagy lábbal kénytelen föltápászkodni.
Nagyon csodáljuk, hogy köztisztaságunkra olyan féltékeny hatóságunk ezeket a
mizériákat megtüri. Valamirevaló városban szó sem lehet arról, hogy a közönség
gyümölcshéjat, vagy bármiféle szemetet szórhasson el az utcán, de legkevésbé a
gyalogjárón. Nálunk pedig nem mindig jön segitségre a böjti szél, mely összehordja
a szemetet. Öntözést és söprést kérünk.
Együtt egymásért a tejmaffia ellen
Szombathely város közegészségügyi bizottsága a piaci élelmiszerek árusítása
körüli "egészségrendőri" intzkedésekről tárgyalt 1905. április 7-én. A
visszaélések sorában előkelő helyet foglalt el az élelmiszerhamisítás. A
bizottsági ülést követően a Szombathelyi friss Ujság még napokig cikkezett a
tejhamisítás kapcsán.
"A lelkiismeretlenség legmegrögzöttebb alakjaival találkozik nap-nap után az ember éppen azon a téren, amelyen az ellenőrzést legkevésbé gyakorolhatja. Drágán megfizetett élelmicikkek hamisitását értem ez alatt...
Az élelmicikkek hamisitására a nagyközönség csak azután jő reá, ha a lapok idevágó közléseit figyelemmel kiséri. Pedig ma már legalább a tej ellenőrzését minden, a családja, kis gyerekei egészségét féltékenyen őrző anya kell, hogy asaját otthonában gyakorolni tudja....
A leggyakrabban hamisitják a tejet ugy, hogy azt vizzel feleresztik, vagy lefölözik. A vizzel feleresztett vagy lefölözött tej felismerésére szolgáló kis eszköz egynéhány krajcárba kerül, minden műszerkereskedésben, optikusnál beszerezhető és hiszen, hogy minden háziasszony be is fogja szerezni a neve: laktodensimeter.
Hogyan kell ezzel bánni? Ha a tejbe, már mint a rendes, nem vizezett tejbe az előbb emlitett eszközt beleállitjuk, akkor az egy ponton megáll és ez a pont 1029-1034 között van. Ez a két szám a jó tej fajsulyát fejezi ki. Ha a tej vizezve van, akkor a tej könnyebb és ekkor a belemerülő kis eszköz nem megy olyan mélyre, tehát 1029 alatt van. Ha a tej le van fölözve, akkor a fajsuly a rendesnél magasabb, tehát a kis eszköz 1034 fölött áll meg. Ez pedig nem boszorkányság; kel hozzá egy kis eszköz, néhány másodpercnyi idő és a saját, meg a családunk egészsége iránti természetes szeretet.
Vasi legények, kemény legények
A régi, megsárgult újságok tanúsága szerint nem férhet kétség hozzá, hogy a Vas
megyei legények virtuskodásban előkelő helyen álltak. 1905 áprilisában egy
Sorokpolányi kocsmai verekedés vitte el a pálmát.
Vigan szólt a zene, pengett a cimbalom, legények és leányok járták a táncot husvét hétfőjén a kisunyomi csárdában. A szegedi béres legények egy társaságban mulatoztak, míg Antal Lajos és Németh Lajos sorkipolányi legények pedig egy különálló másik kompániának voltak tagjai. Tiborcz Lajos egyszer csak ráütött az asztalra, a cigányt magához intette és nótát parancsolt. A sorkipolányi legények meg egy másik nótát akartak huzatni.
Ezen aztán összeveszett a két ellenséges tábor és rövid idő alatt valóságos csatatérré alakitották át Kampics József vendégfogadóját. A csata hevében Antal Lajos és Németh Lajos jelentékenyen megsérültek. A korcsmáros és ennek fia nagy vehemenciával láttak hozzá a nekihevült legények megfékezésének. Rövid idő alatt az egész helyiséget kiüritették és az ajtókat becsukták.
A kiebrudaltak erre valóságos ostromot indítottak a csárda ellen. Dorongokat ragadtak és azokkal az összes ablakokat és ajtókat betörték, sőt még a keritéseket is megrongálták. A romboló legényeket csak nagynehezen sikerült megfékezni és a korcsma elől eltávolitani. Följelentették őket a helybeli kir. járásbiróságnak.
A vasi legények egy díszpéldánya a tengeren túl is bizonyította virtuskodásra való hajlamát. Delrayban (Michigan) vasárnap, április 9-én éjjel véres szinjáték tere volt a Bejczi-saloon előtti térség. Ugyanis Terelmes Károly mezőlaki (Veszprémmegye) és Süle József magyargencsi (Vasmegye) ifjak délután jól beszedtek a szivvidámitóból, melynek aztán összekülönbözés lett a vége.
Ugyanis Süle József Terelmes Károlyt sziven szurta, kit haldokolva vittek a kórházba, hol éjjel 12 órakor meghalt. Süle pedig, mint aki jól végezte dolgát, elillant; a rendőrség körözi. A szerencsétlen áldozatot Dömény Zoltán ref. Lelkész temette el. Terelmes sem egylethez, sem szövetséghez nem tartozott.
Iparostanoncok vakvágányon
Száz éve gyakran lehetett hallani a gazdája pénzével megszökött vagy verekedésen,
tolvajláson kapott tanoncokról.
Általánosan ismert tény, hogy az iparostanoncok nevelése sok kivánnivalót hagy maga után. Az iparostanoncok legnagyobb része a szép és a jó iránt érzéketlenek; kötelességei iránt közönbös, erkölcseiben eldurvult, szóval: sok a hiba benne.
Sokan az iskolát okolták az iparostanoncok romlott viselkedéséért, pedig az oktatók saját állításuk szerint mindent megtettek, hogy ne csak szellemileg, hanem erkölcsileg is neveljenek. Egyedül nem megy mondták, s nyílt levélben hívták fel a figyelmet a tanoncok rossz életkörülményeire, az iparosgazdák hanyagságaira.
A felületes szemlélő ezen állapotokért bizonyára az iskolát okolja és
legkevésbé azt, a honnét a baj igazán származik...
egy cseppet sem csodálkozhatunk azon, ha az mások nagy része elromlik, mert a viszonyok
kényszerhatása alatt kell, hogy elromoljék. Kérdem: törődik-e az iparosgazda
tisztelet a kivételnek csak annyit is tanoncával, mint állatjával?
Ad-e tanoncának jó szót, hat-e lelkületére, vigyáz-e annak erkölcsi viselkedésére, tekinti-e tanoncát saját gyermekekén, ellenőrzi-e annak minden lépését, gondoskodik-e testi és lelki szükségleteiről, ellenőrzi-e, hogy inasa szabad idejét hol és miféle társaságban tölti el, ad-e neki tisztességes fekhelyet, nem zsufolja-e inasait a legényekkel egy szobába össze?...
Emberségesen bánik-e inasával, nem zsarolja-e ki testi erejét, nem veri és éhezteti-e minden kicsinyes ok miatt, ahelyett, hogy szelid atyai intelemben részesítené?... Elsősorban is arra kellene törekednünk, hogy a fent elsorolt bajok orvosoltassanak és ha ez megtörténik, meg vagyunk győződve, hogy a javulás okvetlen be fog következni.
Folytatás következik májusban.
