Úgy élvezem én a strandot... Miről szóltak a hírek száz éve? 24. rész - 1905. július
Miről szóltak a hírek száz éve?
24. rész - 1905. július
Képzeljük el, hogy egy reggel az 1900-as évek elején ébredünk. A Szombathelyi Friss Ujság egyike volt azoknak a lapoknak, amelyek az országos hírek mellett napról napra beszámoltak a megyeszékhely fontos és aprócseprő dolgairól. Időutazásra fel!
Úgy élvezem én a strandot...
Forró napok köszöntöttek száz éve a szombathelyiekre. "Különösen vasárnap és
hétfőn óriási volt a hőség: közel 40 fokos, ugy, hogy a déli órákban csak
kábultan jártak az emberek."
A hőséget elviselhetőbbé tette a Perint partján újonnan megnyitott strand,
amelyet férfiak és nők, szegények és előkelők egyaránt élvezhettek. "Péter
Pál napján megnyilt tehát a Perinten a városi népfürdő, mely a szegényebb
néposztály számára reggel 3-9-óráig és este 5-9 óráig ingyenesen
használható. A közbeeső időben egy fürdésért 6 fillér fizetendő; egy kabin
használatáért egy személy után 14 fillér fizetendő. A katonaság a fürdőt
hetenkint kétszer: szerdán és pénteken délután 4-5 óráig veszi igénybe, mely
napokon a férfiak csak 3-4-ig fürödhetnek. Ünnep és vasárnapon délután 1-3
és 5-7 óráig a nők, 3-5 és 7-9 óráig a férfiak ingyenesen használhatják."
A külföldi tőke és a szerénység
"Még sajnos nem tartunk ott, hogy az önálló vámterület létesitése nyomán a
magyar ipart ugy fejleszthessük, amint az okvetlenül fejlődni fog: a külföld
tőkepénzei máris mozognak; hogy nálunk keressék a nagy hasznot."
S ha lúd, legyen kövér - gondolták a külföldi befektetők, s nem szégyelltek a gyárlapításokhoz mértéktelen hozzájárulást követelni. Mind közül a legszerénytelenebbnek egy neunkircheni "papirhüvely gyáros" bizonyult, aki "Szombathely városa polgármesteri hivatalához beterjesztett kérvényében bejelenti, hogy ő hajlandó Szombathelyen egyelőre a magyarsági szükségletet kielégitő munkaerővel és gépekkel felszerelt gyárat fölállitani, ha... Itt következik aztán az a példátlanul álló pökhendiség, melylyel egy füst alatt föltételeket is szab. Még pedig milyen föltételeke? Íme, okulásul közöljük: A város engedje át a gyár-alapitás céljaira közel a városhoz, nem messze a vasuti állomáshoz, körülbelül 6000 négyszög-méter, lehetőleg lapályos fekvésü, kellő ivóvízzel ellátott területet, a gyárosok örök tulajdonául. - halljuk tovább. A város szolgáltassa a gyár épitéséhez az összes építő-anyagot: kavicsot, homokot, meszet, legalább 300,000 drb. téglát; vagy pedig fizesse meg mindezeknek az anyagoknak az ellenértékét készpénzzel. Végül: kéri a gyár számára az összes községi adók, illetékek, dijak, vámok és járulékok fizetése alól való fölmentést 15 évre. Csak ennyit kér a szerénytelen osztrák. Reméljük, hogy Szombathely város tanácsa érdemleges választ fog adni neki és kioktatja, hogy a tolakodó szerénytelenség csunya dolog."
A jövő már a városban van
De nem csak a külföldi tőke mozgolódása volt feltűnő ezekben a hónapokban.
Egyre több technikai vívmány igyekezett megjelenni a városok utcáin, már a
hétköznapi élet részeként.
"Wilhelm Sándor szombathelyi lakos kérvényt nyujtott be a város tanácsához,
melyben engedélyt kért arra, hogy a város belterületén, a főbb utcákon
automobil-közlekedést létesithessen és személyszállitásért dijakat
szedhessen. A tanács a kérelmet elutasitotta, mert az a bérkocsi-iparra
vonatkozó szabályrendeletbe ütközik. Wilhelm a tanács elutasitó határozatát
megföllebbezte."
Miközben Wilhelm Sándor a szombathelyi taxizás meghonosításáért harcolt,
addig a fővárosban a mai telefonfülkék elődeit tervezgették. A helyközi
hálózatba bekapcsolt vasi megyeszékhely is az elsők között számíthatott a
nyilvános távbeszélő állomások kialakítására.
"A kerekedelemügyi minisztáriumban érdekes terv megvalósulásán dolgoznak.
Automata telefon-állomásokat akarnak ugyanis a főbb tereken és nagyforgalmu
utcákon berendezni olykép, hogy hat fillér bedobása mellett a
telefon-állomást mindenki használhatja. Ezt a bizonyára üdvös és praktikus
dolgot egyelőre Budapestre kisérlik meg s ha a kisérlet beválik, úgy az
utcai telefon-állomásokat mindazokban a vidéki nagyobb városokban létesiti a
kereskedelmi minisztérium, amelyek a helyközi hálózatban felvéve vannak."
Az első kötet a vakok könyvtárában
A szegények és elesettek gyámolításában rendkívüli találékonyságról tettek
tanúbizonyságot a száz évvel ezelőtt munkálkodó úrhölgyek. Különféle
egyletekbe tömörülve hol tejet, hol ruhát, hol egy-egy intézmény
létrehozását megalapozó pénzösszeget gyűjtögettek nagyon hatékonyan.
Akadtak magányos jótevők is, ezek közé tartozott Somogyi Gizella, aki "a
legnagyobb elismerést megillető és követésre serkentő magasztos példaadással
járt elöl, amikor fáradhatatlan szorgalommal és kitartással elsajátitotta a
vakok braille rendszerü domboru pontirását és ez irással máris Mikszáth
Kálmánnak egy elbeszélését kifogástalan pontossággal és hibátlansággal
megirta.
Az áldozatkészséggel elkészitett munkáért az emlitett urhölgynek kétszeres
hálával és köszönettel adózik a vak embertársak nevében az egylet
gondnoksága; először mert a könyv az itteni intézetnél a vakok szellemi
szórakoztatására és müvelésére létesitendő Braille-könyvtár első kötetét
képezi, másodszor mert e munkával magasztos példát mutatott Dunántul
urhölgyeinek, hogy miként lehet egy humánus intézményt erkölcsileg is
felkarolni, módot és alkalmat nyujtván vak embertársainknak, hogy
közvetlenül, mások segitségének igénybevétele nélkül részesülhessenek
szellemi művelődésben és szórakozásban."
A spanyol király merénylője Szombathelyen
Komoly munkája akadt a szombathelyi rendőrségnek 1905 nyarán. Egy
nemzetközileg üldözött, városunkban gyakran megforduló merénylő
felkutatására kaptak parancsot.
"Mikor a spanyol király Párisban Loubet köztársasági elnökkel kocsikázott, egy Farras Alesszandro nevü házaló, a király kocsija felé két bombát dobott, melyek több embert megsebesitettek... A szombathelyi rendőrség előtt a hirnevessé lett Farras Alesszandro, a fekete arcu spanyol házaló nagyon is ismeretes; majdnem minden országos vásárunkon megjelent és a városi bérház sarkán szokott duble-ékszereket árusitani. A rendőrség most éberen vigyázza a bombázó hidalgót és ha mutatkozik, bizony lefüleli."
A herényi gőzmalom utolsó órái
Az 1905-ös esztendő egyik legnagyobb tűzvésze tombolt épp száz éve. A
herényi gőzmalom égett porig egy nyári éjszakán.
"Hatalmas tűz dühöngött pénteken éjjel Herény községben. Putz Sándor herényi
molnár gőzmalma gyulladt ki és a tüz olyan hamarosan elterjedt, hogy az
egész épület rövid idő alatt lángban állott. Az oltás szinte lehetetlen
volt, mert a lángokban álló épületet az óriási hőségtől nem lehetett
megközeliteni."
A malom éjjel egy órakor kapott lángra, a tüzet az épületben őrködő Kovács
István vette észre, de eloltani egymaga már nem volt képes.
"Segélykiáltásaira rövid idő alatt talpon volt az egész falu. Rögtön az
oltáshoz fogtak, de a legnagyobb erőmegfeszitéssel sem sikerült a tüzet
lokalizálni. A tüznél hamarosan megjelentek a németgencsi tüzoltók is, akik
szintén emberfölötti munkával igyekeztek a tüzet eloltani. Száz meg száz
ember ment városunkból is tüz szinhelyére, kiknek nagyrésze szintén
segédkezet nyujtott az oltási munkálatokban. Az oltást nagyban
megnehezitette, hogy a tüz hamarosan belekapott abba a három vaggon buzába,
amelyet csütörtökön délután szállitottak a malomba. Borzalmas képet nyujtott
az egész környék. A hatalmas tüzóriás még városunkat is egész reggelig
világitotta. A helyzet mindig komolyabbá kezdett válni, mert ugy két óra
tájban a szél is lengedezni kezdett. Ekkor már a tüzoltók az oltással
majdnem teljesen fölhagytak és csak a többi házak megmentésére szoritkoztak.
A tüz reggel négy óráig tartott és a malom teljesen leégett. A gépek
összeolvadtak és a magtárban lévő mintegy 5 vaggon gabona-nemü hamuvá
égett."
Folytatás következik augusztusban.
